Mit kell tudni az állampapírokról? I.

A gazdaságilag fejlett világban az etalon, a mértékadó, az igazán kockázatmentesnek számító befektetés, amivel a többi befektetés hozamát is összehasonlítják, az állampapír. Na jó, persze, fiatal demokráciákban vagy diktatúrákban talán nem olyan stabil az állam, mint a földgolyó legfejlettebb felén. De mégis, Magyarországon is: az állam fizetőképessége mindenképpen jobb, mint egy-egy vállalaté vagy banké.

Az állampapír tehát "özvegyeknek és árváknak" való, olyanoknak, akik nem akarnak kockázatot vállalni, akik biztosra akarnak menni, vagy akik nem értenek a rizikósabb és bonyolultabb befektetésekhez. Annak ellenére, hogy a hazai magánügyfelek alapvetően kockázatkerülők, viszonylag kevés a (közvetlen) állampapír-befektetésük, aminek számos oka van: a viszonylag alacsony ismertség, a bankok kényelmi szolgáltatásai és konkurenciája, de az is, hogy nem minden állampapírt találtak ki kisbefektetőknek.

Ahogy más-más áron, mennyiségben és helyen árulják a pamutharisnyát vagy bármely más árut is a boltban (a kiskereskedelemben) és a nagykereskedőnél, úgy az állampapíroknál is bevezették a lakossági és az intézményi értékesítést. Elvégre mások az igényei egy százmilliós tételekben vásároló banknak, biztosítónak, nyugdíjpénztárnak, és mások az igényei Jóska bácsinak a Gőzhenger utca 23-ból, aki szerény örökségét akarja biztonságba helyezni. No és nem utolsósorban mások a költségei a kétféle eladásnak, és így persze mások az árak is.

Így aztán Állam Bácsi létrehozott egy rendszert, amelyben az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Rt. (www.akk.hu) játssza a gyár szerepét: ő hozza létre (bocsátja ki) az állampapírokat, határozza meg azok paramétereit, szervezi az értékesítést és tárgyal a "nagykereskedőkkel", akiket elsődleges forgalmazóknak hívnak, és egy-két tucatnyi brókercég és bank tartozik közéjük. Az igazi "kiskereskedelmet" részben pár nagyobb bankhálózat jelenti, de az Államkincstárnak is van egy saját fiókhálózata (régen az MNB működtette, minden megyeszékhelyen van ilyen iroda).

Ahogy van ipari szén, ipari szalonna és "normál", van kombájn és fűnyíró, úgy az állampapíroknak is van többféle fajtája aszerint, hogy ki lesz rájuk vevő, és annak mik az igényei. Az egyszerű emberek többsége általában csak rövidtávon, egy-két évre szeret befektetni. (Az ÁKK által évekkel ezelőtt bevezetett három éves lakossági papír nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és megszűnt.) Nekik külön egy-két éves papírokat hoztak létre, Kamatozó Kincstárjegy és Kincstári Takarékjegy néven. Az intézményi befektetők (például nyugdíjpénztárak, befektetési alapok, biztosítók) működése olyan, hogy ők általában hosszabb távra (is) tervezhetnek, elsősorban ők a vevői a 3, 5, 10, sőt 15 éves kötvényeknek. Ugyanakkor elvileg a magánszemélyek is vehetnek bármit, gyakran vesznek is, legfeljebb nem gyakran, az állampapírok forgalomképessége ugyanis nem korlátozott. (Kivéve a Kincstári Takarékjegyet, amelyet csak magánszemélyek vehetnek.)

Az árveréstől a postáskisasszonyig

Ahogy már korábban említettük, vannak diszkont kincstárjegyek - amelyek nem kamatozó, ám a visszaváltási értéknél, a névértéknél olcsóbban kapható, legfeljebb egy éves papírok -, valamint a több éves, kamatozó államkötvények. Ezeket főleg intézményeknek szánják, de bárki veheti. Az ebbe a körbe tartozó állampapírok úgy jutnak forgalomba, hogy az ÁKK rendszeresen árverést, azaz aukciót rendez rájuk, amelyek meghatározott rendszer szerint követik egymást már évek óta, például minden kedden három hónapos kincstárjegyekre és minden második csütörtökön államkötvényekre van aukció. Itt ugyan csak az elsődleges forgalmazók és egyes intézményi befektetők indulhatnak, de mások, legyen az vállalat, külföldi vagy egy nagyobb pénzű magánszemély, megbízhatja őket, hogy tegyenek számukra ajánlatot. Kisbefektetőknél a vásárlás eme módja mindenesetre nem tipikus, ritkán célszerű, valószínűleg csak több millió forintos tételben éri meg. (Az aukciókon eleve egymillió forint az ajánlatok minimuma, és nyilván a közvetítő is felszámolja a maga jutalékát.)

A lakosságnak szánt Kamatozó Kincstárjegy mindig egy éves értékpapír, amely - mily meglepő - kamatozik. Évente általában 26 sorozatot bocsátanak ki, minden sorozat két hétig jegyezhető egyes bankhálózatokban és az említett kincstári fiókokban. Kamata valahol a bankok jobb kamatajánlatainak közelében szokott járni, jelenleg, a 2003 december 1-ig jegyezhető példány esetében például évi 8,5 százalék volt. (Mivel a jegyzési időszak utolsó napja és a kamatozás kezdete között rendszerint eltelik néhány nap, az ebből adódó kamatveszteség miatt hozama kicsit alacsonyabb a kamatnál, jelen esetben maximum évi 8,4 százalék lehet.) Amit még fontos tudni róla, hogy ha lejárat előtt van valakinek szüksége a pénzre, visszaváltani ugyan nem tudja, de a bankfiókban szabott árfolyamon megvásárolják tőle, ami persze alacsonyabb, mint az időarányos kamatokkal növelt érték.

Végül a Kincstári Takarékjegyet végső soron azoknak találták ki, akik egyébként nemigen jutnak el bankokba, ugyanis kizárólag postákon kapható, viszont mindjárt több mint 3000 helyen országszerte, viszonylag kis településeken is. Van belőle egy és két éves változat. Lépcsőzetesen emelkedik a kamata attól függően, hogy meddig tartja meg valaki, tehát bármikor visszaváltható. Az első három hónapban egyáltalán nem jár rá kamat. A Kincstári Takarékjegy az egyetlen olyan állampapír, amelyet még haza lehet - és kell - vinni, a többit mind dematerializált formában állítják elő, azaz csak értékpapír-számlán tarthatók. (Erről lásd sorozatunk 10. részét.)

Kisbefektető, kis hozam...

Az elsődleges forgalmazó bankhálózatok azonban nemcsak a Kamatozó Kincstárjegyet forgalmazzák, hanem a többi állampapírt, a kötvényeket és diszkont kincstárjegyeket is. Ugyanez a helyzet az Államkincstár fiókhálózatával is, amely bankhoz, brókercéghez hasonlóan szintén vezet értékpapírszámlákat, őrzi is az eladott értékpapírokat, és persze kifizeti azokat lejáratkor. Ezeken a helyeken rendszeresen jegyeznek a kötvényekre és kincstárjegyekre vételi és eladási árakat, a kettő között természetesen árréssel. Itt azonban igencsak mások az árak, mint amit például az újságokban olvasni lehet egy-egy heti aukció eredményeinél. A legutóbbi három hónapos diszkontkincstárjegy-aukción például a nagybefektetők majdnem 10 százalékos hozammal juthattak hozzá a gyönyörűséges nevű, D040225 papírhoz, a kincstári fiókokban viszont a hasonló lejáratú sorozatokat másnap 8,5 százalék körüli hozammal árulták. (A kincstárjegyek és az államkötvények jelzése utal a lejáratuk napjára.)

A Kamatozó Kincstárjegy 8,5 százalékos kamata is messze jár a nagybani állampapírpiac 9,5-10 százalékos hozamaitól. Ez a "kisker" és a "nagyker" árak különbsége tehát az állampapírpiacon. A lakosságnak szánt papírok inkább a banki kamatokkal versenyeznek, amelyek többsége jelenleg évi 7-8 százalék körül tetőzik, bár előfordulnak 8 százalék feletti ajánlatok is.

Nem árt azért tudni, hogy az elsődleges forgalmazóknak is két köre van, intézményiek és lakosságiak. Az intézményiek pedig már 2 millió forintra is kötelesek árajánlatot adni. Ekkora összeggel tehát már a kisbefektetők is jobb feltételeket érhetnek el, mint a tömegeknek szóló fiókhálózatokban, ahol viszont már pár tízezer forinttal is lehet kopogtatni.