Hogyan rendeződnek át az erőviszonyok a férfi kézilabda világában?

Ami talán a legszembetűnőbb és mindenki számára, akár csak a tévéközvetítéseken keresztül is feltűnő jelenség az utóbbi tíz évből, hogy rendkívül felgyorsult a játék, hatalmas lett az iram a meccseken, amelyeken akár a 60 gólos végeredmények is megszokottá váltak. Pedig a védekezésbe fektetett energiát sem hanyagolják el a csapatok, sőt általában éppen ez, valamint a kapusok teljesítménye értékelődött fel igazán: ha egy együttes képes egy stabil, nagyjából 10 perces jó sorozatra, amit a hálóőrök bravúrokkal koronáznak meg, elég lehet egy rangadó eldöntéséhez.

Erre könnyű magyarázatot találni: amióta a kézilabdában – és természetesen a többi sportágban is – megjelentek az innovatív edzésmódszerek, valamint a technikai mérések és újítások, az objektív visszacsatolások által változott az edzésmódszertan, ez pedig lehetővé teszi az optimális teljesítmény növelését

– mondta az Indexnek Mocsai Tamás, majd így folytatta. „A mi időnkben sajnos még nem tudtuk, hogy éppen kevesebbet edzettünk a kelleténél, vagy túl lettünk-e terhelve. Ez most már precízen kimutatható, az imént elmondottak pedig visszaköszönnek a játék dinamikáján. A védekezés és a kapusok szerepe mindig is fontos eleme volt a játéknak, és tény, hogy kiélezett helyzetekben valóban döntőnek bizonyulhatnak – ne menjünk messzire, elég, ha csak Mikler Roland Izland ellen mutatott teljesítményére gondolunk a közelmúltból. De azért ne feledkezzünk meg az egyéniségekről sem, akik egy villanással szintén képesek lehetnek meccset nyerni.”

Ha már egyéniségek: Mikkel Hansen, Nikola Karabatic vagy Domagoj Duvnjak nevéről alighanem már az is hallott, aki kevésbé követi a kézilabdát. És bár az imént említett klasszisok generációja kiöregedőben van, számos jelöltet találunk, akik a sportág új arcai lehetnek majd: a dánoknál Mathias Gidsel vagy Simon Pytlick, a franciáknál Dika Mem, a svédeknél Eric Johansson, az izlandiaknál Ómar Ingi Magnússon, a németeknél Juri Knorr, a portugáloknál pedig Kiko Costa – hogy csak néhány nevet említsünk.

„Egyértelműen szükség van egyéniségekre, klasszisokra, akik arcot adnak egy válogatottnak vagy akár egy egész sportágnak is – mondta Mocsai. – A legtöbb helyen olyan szerencsés helyzetben vannak a fiatalok, hogy még a felsorolt sztároktól leshetik el a fortélyokat, de azért Mikkel Hansenek és Karabaticok nem születnek mindennap, akik nemcsak a pályán, hanem azon kívül is elképesztő hatással vannak mindenkire. 

Ami az erőviszonyokat illeti, Dánia, Svédország, Spanyolország és Franciaország továbbra is úgy tűnik, hogy kiemelkedik, mögöttük viszont rendkívül sűrű a mezőny. Horvátországot sohasem lehet lebecsülni, ahogy a Sander Sagosen vezette norvégokat sem, bár az északiaknál a legnagyobb siker, egy nagy tornán szerzett aranyérem még várat magára.

Ezt követően viszont hatalmas a tülekedés, Portugália, Izland és Hollandia rohamosan fejlődik, sajnos az egy évvel ezelőtti Európa-bajnokságon ezt a saját bőrünkön is tapasztalhattuk… Ott van az európai topcsapatokra egyre inkább fenyegetést jelentő Egyiptom, amely a tokiói olimpián már elődöntőt játszott, a mostani világbajnokságon pedig a magyar válogatotthoz hasonlóan bejutott a legjobb nyolc közé. A honosított játékosokkal alaposan feltuningolt Katart sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, amely már vb-ezüstérmet is szerzett. A középmezőny tehát szinte teljesen összeért, gyakorlatilag bárki legyőzhet bárkit.

És érdemes egy bekezdést szentelni annak az Egyesült Államoknak is, amely finoman szólva nem tartozik a kézilabdázás fellegvárai közé, a 2028-as hazai, Los Angeles-i olimpián viszont versenyképes együttessel szeretne elindulni. Két éve kezdték el az építkezést, amely mostanra már odáig jutott, hogy a Team USA középdöntőbe jutott a világbajnokságon. Ha a merítési lehetőségekre és arra gondolunk, hogy öt év van még az amerikai nyári játékokig, egyáltalán nem tűnik a valóságtól elrugaszkodott ötletnek mindez.

Mocsai Tamás így reflektált. „A skandináv, a francia és a spanyol iskola továbbra is kiemelkedő, egy lépéssel valóban a többiek előtt járnak. A dinamika fontos eleme a játékuknak, márpedig a topnemzetek játékosai ezt megkapják, hiszen gyakorlatilag a keret minden tagja nagyon erős bajnokságban kézilabdázik, ahol folyamatos a sorozatterhelés. Ezt a saját bőrömön is volt szerencsém megtapasztalni, tíz évet játszottam a Bundesligában, gyakorlatilag végig szerda–szombat ritmusban.

Az egyiptomi csapatnál van most egy nagyszerű évjárat, amely sokra viheti, ez is kulcs lehet a sikerekben. Nem kell messzire mennünk, nálunk is volt hasonló, a Mikler Roland, Zubai Szabolcs, Császár Gábor fémjelezte 1984-es generáció. Az amerikai projekt is érdekes, abszolút jellemző, ha egy nemzet olimpiát rendez, hazai közönség előtt minden sportágban szeretne nagyot villantani, rengeteg példát sorolhatnánk erre a múltból.

A kettős állampolgárságú Merkovszki Pál miatt számunkra mindenképpen érdekes lesz figyelni, hogy mire jutnak majd, de nem csak ez az egy magyar vonatkozás van, hiszen a női válogatottuknak Szabó Edina lett az edzője.

Egyébként az USA kéziszövetsége már több európai szövetséggel és a Nemzetközi Kézilabda-szövetséggel (IHF) is együttműködéseket kötött, így valóban komolyak a szándékaik. A juniorválogatott például nálunk, a NEKA-n edzőtáborozott, nagyon hálásak és nyitottak voltak, különböző előadásokon is részt vettek, egyértelműen látszott, hogy tanulni szeretnének.”

A 190 válogatottsággal büszkélkedő korábbi jobbátlövő végül elmondta: az országok és az akadémiák közötti együttműködések valóban segíthetik a fejlődést, de minden nemzetnek meg kell találnia a saját megoldását, és egy olyan egységes képzést, hasonló sportszakmai, tudományos és erőnléti gondolkodást kialakítani, amely sikerre vezethet a jövőben. „Azt azonban soha nem lehet elfelejteni, hogy bár az akadémiákon képződnek tehetségek, teret is kell biztosítani nekik, hogy a felnőttmezőnyben is helytálljanak. Ehhez viszont sok helyen paradigmaváltásra, vagyis jóval komolyabb együttműködésre és együtt gondolkodásra lenne szükség, ami sohasem egyszerű.”

Sok tehát a nyitott kérdés azzal kapcsolatban, hogy mit tartogat a férfi kézilabdavilág jövője, ami viszont számunkra felemelő és egyértelműen sikerrel ér fel: 

Addig azonban bőven lesz lehetőség szurkolni Chema Rodríguez alakulatának, például ma este 18.00 órától a dánok elleni, vb-elődöntőért zajló csatában, amelyet az Indexen élő közvetítésünkben is követhetnek majd.

(Borítókép: A győztes svéd válogatott tagjai a trófeával a férfi kézilabda-Európa-bajnokság eredményhirdetésén 2022. január 30-án. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)