Túlfűtött színésznőnk kalandjai a magyar alvilággal és egyéb milliárdosokkal

2024.01.21. 18:21

Az ágyban nyújtotta a legjobb alakítást

A szigorúnak ismert Erich Johanny evangélikus lelkésznek élete végéig sok gondja volt leányával. A korabeli visszaemlékezők és beszámolók szerint az 1889. december 12-én az ausztriai Weyregg am Attersee községben megszületett Marietta nevű lánya krónikus fehérmájúságban szenvedett. 

Állítólag naponta öt-hat férfival is lefeküdt, hogy kedélye és csacska személyisége lenyugodjon.

Libidótól túlfűtött személyét a testi érintkezéseknél jobban már csak a pénz érdekelte. Apja halála után magyar származású anyja következetes tiltása ellenére 18 évesen énekes-színésznőnek állt.

Marietta Johanny
Marietta Johanny
Fotó: Osztrák Nemzeti Könyvtár

Zsenge szépségét Albert Steinrück német némafilmsztár, a müncheni udvari Nemzeti Színház igazgatója fedezte fel – természetesen egy meghitt együttlét után –, és be is ajánlotta a bécsi Volktheater társulatához. 

Karrierjét Sem Benelli olasz drámaíró A bolond vacsorája című operájában kezdte el, ahol pont egy hosszú szerelmi jelenetet kellett elvállalnia a kurtizánként és lelkes szeretőként ábrázolt Ginevra szerepében. Figyelemre méltó szépsége és színpadi sikerei miatt Marietta azonnal a bécsi felső tízezer köreibe került. Sokak szerint ő volt a császárváros legszebb nője.

A brit, aki nem bírt vele

Ünnepelt és hamvas színésznőként, valamint mecénásait és csodálóit gyakran az ágyába invitáló fruskaként 1913 nyarán ismerkedett össze Bad Ischl fürdőváros Császári Nyári Színházában megtartott első nagyjátékfilmjének vetítésekor Alfred Piccaver világhírű amerikai–brit operaénekessel. A meleg, bársonyos hangú drámai tenor azonnal beleszeretett az ekkor még hebrencs Mariettába, akit egy évvel később el is vett feleségül.

A fiatal pár Bécs egyik előkelő negyedében telepedett le. A Prinz Eugen Strasse 18. szám alatti Wurm-Amkreuz-palotában béreltek nyolcszobás lakást, amelyet neoreneszánsz stílusú bútorokkal rendeztek be. Mivel Alfred rendkívül féltékeny volt, megtiltotta feleségének, hogy visszatérjen a színpadra, és továbbra is vehemens udvarlókat fogadjon. A reflektorfényhez szokott szexéhes Marietta azonban nem bírt a vérével. 

Korábbi szokását megtartva továbbra is pazarul berendezett hálójába invitálta alkalmi csődöreit férje színpadi távollétekor.

Az egyik ilyen dúvad az aradi születésű, Gabriel Pascal művésznéven tevékenykedő magyar színész volt, akit konkrétan is kinevezett hivatalos szeretőjének. Miután a Piccinek is becézett Piccaver tudomást szerzett asszonya két éve tartó folyamatos félrelépéséről, rögtön elvált tőle. Fellépései törzshelye miatt a „prágai Carusóként” is ismert tenor ekkor úgy jellemezte volt asszonyát a sajtónak, hogy

ennek a szeszélyes nőnek a költségeit a világon egyetlen magányos férfi sem tudja huzamosabb ideig finanszírozni. Ez a nő annyira drága, költekező, beképzelt, hiú és öntelt, hogy hosszabb távon nem éri meg a finanszírozása. 

A híres bolgár kapcsolat

A függetlenné vált Marietta 1916-ban vállalta el a Bogdan Stimoff című, német–osztrák–magyar–bolgár finanszírozású balkáni propagandafilm egyik főszerepét. A Georg Jacoby rendezésében megvalósuló fénykarcolat azért is nevezetes, mert abban a bolgár királyi család tagjai (I. Ferdinánd cár, Eleonóra királyné, illetve Eudoxia és Nadezsda hercegnők) saját magukat alakították a játékfilm különböző jeleneteiben.

Marietta a szófiai forgatásokra természetesen magával vitte Gabriel Pascalt is. A bulgáriai premiert követően a filmet 1916. május 10-én mutatták be Bécsben, ahol az alkotás ismételten hatalmas sikert aratott, ám a színésznő a bemutatót követő fogadáson azért szakított látványosan Pascallal, mert a banketten bemutattak neki két újabb, országos hírnévnek örvendő fess magyart, akiket a korabeli sajtó szerint azonnal fel is hívott a lakosztályára éjszakázni.

Akinek négyezer nő is megvolt

A szerelmi légyottra invitált egyik szerencsés férfi Szemző de Kajmonka Gyula „nyugalmazott” bácskai főispán volt. Az 1881-től Kerény (ma Kljajićevo), majd 1884-től Apatin országgyűlési képviselőjeként is tevékeny alföldi gengszter jól értett a reklámhoz.

Személyében ugyanis olyan korabeli rossz arcú celebet, kései rablólovagot és haramiát üdvözölhetünk, aki legendás lepedőakrobata-teljesítményét és gáláns kalandjait 1937-ben egy erotikus regényben megíratta nádas sándor újságíróval négyezer nője volt címmel.

Sőt! Kellér Andor művészettörténeti és orvosi szakszavakkal ellátott „szakkönyvet” is szentelt ennek a hajmeresztő kalandokban, mértéktelen szexben, alkoholban, brutalitásban és káoszban edződött maffiózónak A Főispán címen. De ne rohanjunk ennyire előre.

Az igazi Noszty fiú esete Ungár Piroskával

A Zombor mellett lóversenyistállót is fenntartó dzsentri botrányairól, rendőrségi és féktelen nőügyeiről már a XIX. század végétől napi szinten beszámolt a sajtó. Amikor a kicsapongó életű Szemző 1901 júliusában a jelenleg Szerbiához tartozó bácskossuthfalvai (ma Stara Moravica), Pacséri út 14. szám alatt lakó Ungár Lajos házából a császárvárosba szöktette annak lányát, akkor a fiatal pályakezdő Ady Endre rögtön tollat ragadott, és úgy írta meg a lányszöktetési történetet a Nagyváradi Naplóban, hogy finoman érzékeltette: a gigerlibe fülig szerelmes Ungár Piroskával ellentétben a gazdálkodással foglalkozó milliomos apa mindvégig tudta, hogy Szemzőnek mi a valódi célja és szándéka.

A párbajokkal és bírósági perekkel kiprovokált ómoravicai esküvő napján (1902. július 10-én) a vagyonos, ám zsidó származása miatt folyamatosan lenézett após nem is tehetett mást a „szép arcú, de kétballábas”, koromfekete hajú szefárd lánya védelmében, mintsem a keresztény hitű nászsereg elé dobta annak gyönyörű selyemruháját, majd ezt mondta a tömegnek Ady tolmácsolásában:

A millióval nem vagyok hajlandó restaurálni a dzsentrit. A leányom külföldre utazott. A kapu nyitva van.

A romantikus lányszöktetés és a hozományvadászatra épülő érdekházasság Mikszáth Kálmán írót is annyira megihlette, hogy 

ezt a sztorit dolgozta fel romantikus stílusban A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében. De ahol jó palócunk könyve véget ér, onnan kezdődik az igazi élettörténet.

Egy bácskai nábob ágykalandjai

Mikszáth persze tudta az igazságot. Nemcsak jó tollú, hanem ügyes oknyomozó is volt. Regénye megjelenése után pár évvel a rendszerint fehér glaszékesztyűkben verekedő, Bécs és Budapest utcáit mellényzsebeiben elrejtett dinamitrudakkal, két pisztollyal és bokszerrel járó, közben folyamatosan amerikai Virginia szivart szívó, alföldi dúvad politikust az egyik újságcikkében így jellemezte:

Szemző Gyula hasonlít a mesebeli sárkányhoz, aki mindennap hét szűz hajadont evett meg früstökre.

Volt olyan eset, hogy a nyughatatlan vérű főispán egy újsághirdetésben olyan kolozsvári cukorgyár-igazgatónak adta ki magát, aki csinos és fiatal könyvelőt keres maga mellé. Miután a jelentkezők közül kiválasztotta a legdekoratívabb, történetesen Kassáról érkezett, telt idomú leányt, azonnal Duboka-pusztai majorságába vitte, ahol másfél hónapig cicázott vele.

Amikor megunta a légyottot a földrajzban nem túl okos, ám felettébb csinos nővel, harminc koronát nyomott a kezébe útiköltség címen, majd kidobta.

(Sajnos ezt az 1814-ben emelt klasszicista stílusú kúriát azóta lebontották, a helyén 1957-től Pannónia Mezőgazdasági Birtok néven a tröszt egyik kombinátja működik. A szomszédos, 1846-ban átadott Sólyom–Fernbach–Falcione-kastélyt ellenben szépen felújították, köré Pannónia néven üdülőfalut építettek a jugoszlávok/szerbek.)

Az írói jellemzések szerint a ceruzabajusszal rendelkező, csaknem két méter magas, szikár izomzatú Szemző nagy merítésű napi rutinnal csalta asszonyát. Bácskában úgy meséltek ekkoriban róla, hogy 

felosztotta háremeit, de azokat áttelepítette a családi házába.

Kengurufarok-leves és a pesti trafik

Ezeket a bacchanáliákat ráadásul úgy intézte az aranyifjú két-három évente váltogatott, bérelt budapesti lakásain, Zomborban (ma Sombor) és bácsszentiváni (ma Prigrevica) rezidenciáján, hogy az utóbbi helyszínen a liaisonjai ideje alatt Piroskát rendszerint kizárta a hűvös konyhába krumplit hámozni, vagy hátraküldte két közös gyermekükkel (Gyula és Lajos) közösen a telek hátsó részébe jószágokat etetni.

A korabeli sajtó azt is tudni vélte, hogy a főispán, amikor befejezte a meleg hálószobában a bögyös úri és cselédsorsú fehérnéppel történő mulatozásait, akkor mindig kengurufarok- és teknősbékalevest szolgáltatott fel.

Persze csak magának, hiszen úgy volt vele, hogy szeretői más formában ugyan, de már megkapták a rájuk eső éjszakai betevőt.

A helyiek azt is beszélték, hogy 1914-ben élve eltemette az egyik zabigyerekét a felső-roglaticai tanyája mögött, amelyet azóta beszántottak a szerbek. Summa summarum, miután teljesen megalázta és kizsákmányolta a valódi Tóth Marit, a zombori Városházán 1915. január 16-án vált el hitvesétől, Ungár Piroskától.

Az Ady és Mikszáth által is megörökített Piroska számára persze tovább folytatódott a szenvedés. A zsidó vallás neológ ágához tartozó Ungárok végképp hátat fordítottak a család fekete bárányának. Saját vagyona, hozománya már nem volt, övéitől pedig sem pénzt, sem támaszt nem kapott. A mellőzéstől, a kirekesztettségtől és a sorozatos megvetéstől depressziós asszonnyá keseredett. 1944-ben, hatvanegy éves korában hunyt el szegény körúti trafikosként a magyar fővárosban.

Babilon Budapest

Szemző de Kajmonka Gyula Babilon Budapest munkacímmel játékfilmre kívánkozó élete azért is érdekes, mert az adósait maffiamódszerekkel rettegésben tartó és megalázó, krakélerként nyilvános helyeken előszeretettel pofozkodó, nagyvilági gengszterként tevékeny félfeudális kényúrt az országban mindenki csak borgőzös éjszakáiról, féktelen orgiáiról, nagy kártyapartijairól, illegális kaszinóiról, ópium-, morfium-, selyem-, piperecikk-, nemesfém-, gyémánt-, valuta-, franciagyógyszer- és egyiptomicigaretta-csempészeteiről, illetve huszonöt kard- és tíz pisztolypárbajáról ismerte.

Ez a modern rablólovag azt is megcsinálta, hogy készíttetett valami szerkezetet, amit emberi vagy állati ürülékkel és vegyszerrel töltött meg, hogy verőlegényei szembefröcskölhessék azokat, akik vagy tartoztak neki, vagy csúnya szavakat körmöltek róla a sajtóban.

Gyakori szokása volt, hogy ellenfeleit meginvitálta magához ebédre, ahol koszt helyett vagy a pincébe, vagy a nyúlketrecbe zárta be őket anyaszült meztelenül, ahol több hétig étlen-szomjan hagyta őket. Szenvedéseik közben mindig az utolsó napokról szóló végítéleti próféciákat olvasta fel nekik a Bibliából idegesítően magasan intonált hangon, majd megáldotta őket, és azzal a mozdulattal gyorsan el is ment inni vagy nők után kajtatni.

Ez az 1881-ben Kölpényben (ma Kulpin) született bácskai nábob, amolyan második Rózsa Sándor betyárvezér már életében legenda lett. Nem csak kekec, féktelen és kaján életmódjáról, rendőrségi és bírósági ügyeiről és botrányairól volt híres. Ő volt August Lederer – többek között Gustav Klimt és Egon Schiele világhírű festőművészek pártfogójaként ismert – bécsi és győri szeszgyáros Erich nevű fiának kártyaadóssága miatt a família bécsi (Bartensteingasse 8. szám alatti) palotájának, illetve a császárváros melletti Weidlingau-kastélyának 1921-es kettős felrobbantója is.

Ez utóbbi detonációban szerencsére csak a szakácsnő sérült meg. Az anyagi kár ennél jelentősebb volt, a kastély főfalának egy része az emelet felével leomlott.

Az osztrák bírósági jegyzőkönyvek szerint Szemző nem gyilkolni akart, hanem csak ezzel az erőteljes tettével kívánta kifejezni a híres műgyűjtőként a szecesszió közép-európai elterjedéséért sokat tevékenykedő családfőnek, valamint a híres amerikai újságíró, a későbbi dollármilliomos sajtómágnás, Joseph Pulitzer, vagyis a makói születésű Pulitzer József dédunokahúgaként ismert, budapesti születésű, Pulitzer Szeréna nevű feleségének, hogy ideje lenne törleszteniük középső gyermekük kártyaadósságának megcsúszott havi tartozását. Miért is? Mert a „nyugalmazott főispán” mindig úgy tartotta, hogy

bosszú és kaviár hidegen jó.

Persze Bács-Bodrog vármegye ura kiterjedt családi (pl.: Lelbach, Vojnits) és politikai kapcsolatainak köszönhetően rendszerint pár hónapos fegyházbüntetésekkel úszta meg világraszóló – információim szerint már forgatókönyvírási szakaszban tartó – játékfilmért, televíziós sorozatért kiáltó botrányait és önbíráskodásait.

Párizsi csempészet

Amikor Szemző 1930 nyarán Párizsba utazott, kibérelte az Orient expressz egyik vagonját. Vidám cimborákkal vette magát körül, hogy a Horváth Feri prímás vezette cigánybanda muzsikája mellett mulatva, dőzsölve tehessék meg a hosszú utat. A vámosok jól szórakoztak a dáridózó, a kupéban részegen csárdást járó, a történelmi magyar királyság feldarabolását sirató, levitézlettnek tűnő magyar urakon, 

így vámellenőrzés nélkül engedték tovább a társaságot.

Mikor aztán már a német–francia határ után nem kellett tartani egy újabb vámellenőrzéstől, Szemző csendre intette a cigánybandát, széttörte a nagybőgőt, és ekkor derült ki, hogy abban szállította a bécsi és pesti szerencsejáték-barlangjaiban megszerzett koronákat, Ungárék megmaradt hozományát, tömérdek más családtól származó gyémántjait, arany és ezüst ékszereit, morfiumot, ópiumot és természetesen hétrúdnyi összekötözött dinamitot.

Nábobunkat a hírnév Párizsban is utolérte. Amikor az éppen a francia fővárosban alkotó világhírű, a brit filmipar létrehozójaként ismert, egyébként a Túrkevéhez tartozó Pusztatúrpásztón született Korda Sándor 1933-ban elkezdte az Osztrigás Mici néven is ismert, Egy hölgy a Maximból című Georges Feydeau-bohózat megfilmesítését, akkor személyes találkozót kért Szemzőtől. Korda ugyanis úgy érezte, hogy a zombori főispán történetei nélkül sokkal sekélyesebb lenne ez az egyébként parádésan megírt francia darab. Erotomán hősünk sztorijai be is épültek ebbe a fénykarcolatba.

Vadászszék a Nagykörúton

Erre a nevezetes csempészésre egyébként azért volt Szemzőnek szüksége, mert Bécsben és Pesten szép lassan elfogyott körülötte a levegő. Nyolc méregdrága automobilját, neves versenylovait eladta, sofőrjeit és verőlegényeit szélnek eresztette, hogy először 1929-ben Berlinben nyithasson jófajta magyar cigányzenével operáló éttermet. A Kurfürstendamm Strassén működő Charlotte nevű kaszinóval összevont éttermet a német rendőrség háromhavi működés után azért záratta be, mert a helyi alvilágot innen látták el kábítószerrel és fegyverekkel.

Ekkor tette át bűntanyáját a párizsi Diadalív árnyékában megbújó Rue de l’Arc de Triomphe 15. szám alá, amelynek neve bár Broadway lett, a magyar ízvilágot és cigányzenét itt is felvonultatta. Persze az új mulatója pincéjében is működött egy titkos kártyabarlang és rulettklub. 

Az illegális játékbarlang miatt a francia hatóság 1938-ban számolta fel vendégváróhelyét, a bácskai nábobot pedig kitessékelték az országból.

Mivel Budapestről is ki volt tiltva, Pécsett élt rendőri felügyelet alatt, majd a világháború után 1952-ig Pécelen az egyik rokonánál húzta meg magát az Imre köz 5. alatt. Néha bejött a fővárosba cérnakesztyűben, elegánsan, japán selyemingben, csokornyakkendőben, és vadászszékkel a hóna alatt járta a várost.

Ha elfáradt, kinyitotta a járda közepén, és leült. Ha kérdőre vonták, hogy miért torlaszolja el a gyalogos közlekedést, főispánként mutatkozott be, és elküldte a pórnépet a fenébe. 1955. október 4-én olyan szerencsétlenül lépett le a buszról, hogy az Uzsoki utcai kórházba került, ahol kiderült, hogy agyér-elmeszesedésben szenved. Néhány hónappal később, 74 éves korában halt meg.

A pénzhamisító kurafi

Na de ugorjunk vissza ahhoz a fénykornak számító időszakhoz, amikor Marietta Johanny bécsi filmpremierjén a színésznő nemcsak a bácskai „nyugalmazott” főispánt, hanem annak régi jó barátját, gróf nemeshetési Jakabffy Tibort is – ugyanazon az éjjelen – kéjesen becsalogatta az ágyába. Ez a pesti úr sem volt piskóta.

Erről a neves versenylótenyésztőként is ismert másik nőcsábászról azt érdemes tudni, hogy táblabíróként tevékeny Miklós nevű őse építtette 1809-ben Pest egyik legszebb városi palotáját. A Brein Fülöp tervei szerint átadott, Király utca 9. szám alatti épületben működött a híres Fekete macska nevű bordélyház, a Három rózsához címzett söröző, illetve egy olyan pénzhamisító nyomda, ahol Tibor engedélyével és tudtával, sőt részleges hasznával Trianon után revizionista indíttatás – de leginkább a dollárhoz viszonyított jobb váltóértéke – miatt

csehszlovák koronát hamisítottak irtózatosan nagy tételben.

Mivel a minőség kárára meglehetősen nagy mennyiségben nyomtatták ki a néhai osztrák–magyar fizetőeszközre került új államalakulat bélyegét, a szokolügyként elhíresült 1921-es pénzügyi manőver komolyan megtépázta a Magyar Királyság nemzetközi tekintélyét.

A gróf Andrássy Miklós főrendházi tag házgondnokságát is vezető Jakabffy Tibor úrfi egyébként szexuálisan szintén túlfűtött gigerli volt. Urasága szintén több szeretőt tartott, de ő Szemzővel ellentétben lehetőleg nemesi, minimum polgári rangú cicáknak mutatta be gombolyagjait.

Tehén a szobában

Szóval az anyai ágon félig magyar származású Marietta Johanny osztrák színésznő olyan jól érezte magát ezzel a két magyarral a bécsi premier után, hogy Szemző hívására pár nappal később leutazott a nábob „bácskai királyságába” is. A meghitt édes hármas miatt a Gyulafalva (ma Telecka) melletti, azóta szintén lebontott kiskastélyba költöztek be, ahol a folyamatos alkohol- és kábítószer-fogyasztás mellett naponta többször lezavart ágycsaták miatt 

a kúria pompásan berendezett halljába Jakabffy csak azért kötött ki egy fejőstehenet, mert a ledér színésznő igencsak szerette a friss tejet.

A több napig tartó bacchanália miatt azonban szegény pára etetéséről nagyon hamar elfelejtkezett az egymásba gabalyodó triumvirátus, így e kérődző jószág nemcsak szétszarta a nappalit, hanem szép lassan felfalta a kanapét és a többi stílbútort is.

A két jómadár persze komoly politikai kapcsolatai révén elbliccelte az I. világháborút is.

Sőt! Bár nem voltak katonák, díszegyenruhába bújtak, és így járták végig Bács-Bodrog vármegye falvait, hogy a jegyesüket, férjüket váró fiatal és csinos leányokat a HM hamisított dokumentumának felmutatásával megdönthessék a humanizmus, a haza és a császár nevében.

Gróf Jakabffy Tibor egyébként olyan jól érezte magát az elvált Mariettával, hogy el is vette feleségül. Az esküvőre 1918. augusztus 12-én délben került sor Budapest V. kerületének anyakönyvvezetői hivatalában. A tanú a férj részéről gróf Andrássy Miklós, a menyasszony részéről pedig a kedélyes lyuksógor Szemző de Kajmonka Gyula „nyugalmazott” főispán, neves bandavezér volt.

Az újabb bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor az ifjú pár beköltözött a férj tekintélyes méretű lakosztályába, amit az Erzsébet tér 3. szám alatti, Rainer Károly tervei szerint 1912-ben átadott, Cziráky-udvarnak hívott bérház legfelső emeletén alakítottak ki, és híre ment a nászuknak.

Kénsavas támadás

Jakabffy korábbi budapesti szeretőjét, egy konkrétan nem nevesített német bárónőt annyira zavarta, hogy szeretett kandúrját végleg meggyűrűzték, hogy 

1919 nyarán Bécsbe utazott, hogy a Philharmoniker strasse 4. szám alatti Sacher Hotel halljában kávézó feleséget egy pohár kénsavval leönthesse.

Szerencsére Marietta olyan nagy karimájú kalapot viselt, amely nagyjából megvédte az arcát az eltorzulástól. A támadást követően a színésznő kórházba vonult egy hosszúra nyúlt kezelésre. A történetet plasztikusan mutatja be Dorothea Zeemann német írónő 1986-ban megjelent A titkos ünnep című regénye, ám a valóság ismét sokkal izgalmasabb a fikciónál.

Újabb szerelmi utakon

Az igazság az, hogy a lassan lábadozó osztrák színésznőt Jakabffy Tibor kezdetben gyakran, majd különböző új nőügyei miatt egyre ritkábban látogatta meg a kórházban. Persze Marietta sem volt rest. Ő a korábbi társszeretőt, a Czerningasse 1. szám alatti bérházba beköltöző Szemző Gyula nábobot fogadta heti rendszerességgel, az ankétokat a kórház mellékhelyiségeiben vagy a főorvos szobájában zavarták le.

A felmelegített szerelmi kapcsolat nem működött sokáig, mert a bácskai főispánt 1920. december 8-án letartóztatta a bécsi rendőrség.

Az egyik titkos császárvárosi hazárdjátéka során ugyanis egy „jugoszláv herceget” kétmillió dinárral úgy kopasztott meg, hogy végig csalt.

A nyugtalan vérű színésznőnek ekkor tűnt fel, hogy az osztrák nemességet szerzett báró Alexander Styrcea (Stârcea) bukovinai földbirtokos milyen nagy boldogsággal távozik mindig a kórházból, amikor a szintén itt ápolt feleségét kötelességtudóan, de unottan látogatja. Össze is ismerkedtek, aminek az lett a vége, hogy a kun felmenőkkel rendelkező román bojár kifizette a színésznő összes kórházi számláját, majd 1920-ban elvette az asszonyt feleségül – Jakabffy Tibor nagy örömére.

Uncsi román, uncsi amcsi

Marietta és harmadik férje Bécsből átköltöztek Párizsba. A pár rendszerint utazgatással töltötte idejét a francia főváros, Monte-Carlo és Biarritz között ingázva. Az új frigy azonban azért fúlt ki alig öt hónap alatt, mert a mi Sanyink, azaz Alex szexuálisan nem volt annyira vehemens és aktív, mint Marietta korábbi férjei és szeretői, így kiadta a férfi útját. 1920 júliusában el is váltak. Styrcea visszatért Romániába, és soha többé nem tért vissza Párizsba vagy Bécsbe.

Szexéhes színésznőnk azonban a francia fővárosban maradt.

Kezdetben Harold Vanderbilt amerikai milliárdos jegyezte el, de ez a házasság soha nem jött létre. Őt követte a sorban a világ második leggazdagabb emberének tartott Hugh Grosvenor, Westminster 2. hercege, aki ekkor nyögte második válásának utolsó szakaszát, ám mégsem akaródzott neki az egyre jobban morfiumfüggővé váló Mariettát elvenni feleségül, inkább Loelia Lindsay magazinszerkesztőt vezette oltár elé 1930. február 20-án.

A következő „nagy szerelem” a világhírű tőzsdeguru, Krausz Simon pesti bankár személyében érkezett meg, de a férfi „testes adottságai miatt” szintén hamar kifulladt. Ellenben Krausz mutatta be a lepedőakrobata nőt Ralph Beaver Strassbourger dúsgazdag amerikai bankárnak, akinek vagyonát ekkor 40 millió dollárra becsülték. Néhány hónap alatt Strassbourger nemcsak félmillió dollárt költött el Marietta Johanny különféle szenvedélyeire, hanem Krausz üzleti ügyeskedésének köszönhetően az ő bankházába is további kétmillió dollárt fektetett be a „jófajta, vérbő asszonyállat találata” miatt.

Ám mint ahogy azt Marietta első férje, Alfred Piccaver világhírű amerikai–brit operaénekes jól megfogalmazta, ennek a szeszélyes nőnek a költségeit a világon egyetlen magányos férfi sem tudja huzamosabb ideig finanszírozni, így ez a férfi is elhagyta.

Mit volt mit tenni, a drogossá vált Marietta végső elkeseredésében és nélkülözésében megpróbálta felújítani kapcsolatát Styrcea báróval, így Bukovinába utazott, hogy találkozhasson vele.

Ez a randevú már nem jött össze. A félig magyar származású színésznő morfium-túladagolás következtében 1934. november 20-án, 45 évesen egyedül halt meg a cernăuți (ma Csernovic, Ukrajna) kórházban.

Jamrik Levente városkutató. A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Ha lemaradt volna a Járdasziget előző cikkéről, ide kattintva elolvashatja.