Buda legértékesebb épülete rohad évtizedek óta a Parlamenttel szemben

2023.01.13. 20:32

Három nyúl és a zöld szőlőfürt

A török megszállás alól felszabadult Budán olyan sok volt az ostrom során megrongálódott épület, hogy a bécsi adminisztráció inkább ingyen odaadta ezeket a téglarakásokat az új német nyelvterületről érkező telepeseknek, ha azok garantálták, hogy pár éven belül takaros házakat építenek fel a helyükre. A mai Fő utca 66–68. szám alatti, középkori eredetű romok így kerültek 1689-ben Praunseys Mátyás (1644–1693) osztrák vaskereskedő és Unger János György (1668–1705), bajor honból érkezett budai polgármester kezébe. 

Mivel a vaskereskedő frissen felhúzott házában működő bolt cégérét három nyúl díszítette, a budaiak csakhamar Három Nyúl háznak kezdték el hívni a korabeli ábrázolások alapján eleve nagy metszőfoggal rendelkező boltos otthonát.

Bösinger Ferenc Ignác (1660–1707) császári tanácsos és patikus, aki nem mellesleg Buda egyik legkorruptabbnak tartott polgármesterének számított, 1698-ban vásárolta meg Praunseys Mátyás özvegyétől ezt az ingatlant, amelyet gyorsan át is építtetett. A munkálatokra azért volt szükség, mert minden hájjal megkent pohos patikusunk 1702-ben ebben a házban nyitotta meg azt a vendégfogadóját, amelynek üzemeltetését Reither János Mihály sörkereskedőre bízta. 

A Három nyúl nevű söntésben csaknem száz évig mérték a szomjas vándoroknak és a helyieknek az alkoholt.

Buda város tanácsa 1801-ben azért szüntette meg a krimót, mert ekkor vette meg a házat 17 ezer forintért, hogy itt alakíthassa ki a két század befogadására alkalmas vízivárosi kaszárnyájának az egyik felét.

Unger János György házában eközben a Zöld szőlőfürthöz címzett vendégfogadó működött, amelyet Unger özvegye 1711-ben adott el Buda városának 1800 forintért. Az önkormányzat ebben az évben nemcsak átalakította, hanem emeletes épületté is kibővítette frissen szerzett tulajdonát. A sörfőzőt kezdetben a város üzemeltette, amelyet csak 1743-ban adott bérbe Zipauer János Mihály kocsmárosnak. A városi tanács bontási célból 1801-ben megvette a szomszédos Három nyúl kocsmát, így ezt az épületet is hamarosan a földdel tették egyenlővé, hogy Dankó József terve és cége kivitelezése alapján a két épület helyére 1807-re felépíttessék a vízivárosi kaszárnyát. A folyamatosan bővített és csinosítgatott laktanya 1847-re lett teljesen kész.

80 kackiás bajszú huszár

A budai vár 1849-es magyar ostromakor a Három nyúl laktanya lenkei és zádorfalvi Lenkey János (1807–1850) vezérőrnagy huszárjainak volt az egyik szálláskörzete. Lenkey onnan lehet ismerős az olvasóknak, hogy a Galíciában állomásozó Württenberg-huszárok századosaként összetűzésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar ezredessel a Sztaniszlóban (ma Ivano-Frankivszk, Ukrajna) történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése miatt.

A két főtiszt összekülönbözése odáig vezetett, hogy Lenkey százada 1848 májusában a Dnyeszter folyón és a Kárpátokon átkelve kalandos körülmények között Magyarországra szökött, amit még Petőfi Sándor is megörökített az egyik versében. Ugyanezt a történetet dolgozta fel Sára Sándor filmrendező is a 80 huszár című játékfilmjében. Bár a nagyívű fénykarcolatban a huszárok elbuknak, a valóságban a századot büntetésül a hadügyminiszter a szabadságharc idején a szerb felkelők ellen vetette be Rózsa Sándor haramiavezér százötven, a karikás ostort félelmetesen használó betyárjával egyetemben. 

Budapest vezetése 1905-ben döntött úgy, hogy a vicces nevű Három nyúl laktanyát inkább gróf ghymesi Forgách Ignác (1702–1744) alezredesről fogja elnevezni. Forgáchról érdemes megemlíteni, hogy a főtiszt annak az 1741-ben alapított 32. honvédgyalogezrednek volt ura, amelynek tagjai az osztrák örökösödési háború idején részt vettek Ingolstadt 1743-as elfoglalásában, valamint a ma már Franciaországhoz tartozó Wissembourg védelmében is. Mivel az ezred későbbi otthona Pozsony helyett Pest lett, a katonai egység csakhamar Budapest háziezrede lett. Az alakulat emlékét egy fővárosi tér és annak középpontjában egy gránátot dobó katonát ábrázoló szobor őrzi.

A háborús anyaggazdálkodás otthona

A Három nyúl laktanyát Varga József iparügyi miniszter 1941-es rendelete nyomán azért bontották le, hogy a helyére a lehető leggyorsabban felépíthessék a világháborús anyaggazdálkodás centrumát, a Magyar Királyi Anyaghivatal új irodaházát. A Fő utca 66–68. – Gyorskocsi utca 17–23. számmal illetett, klinkertéglás épület rekordgyorsasággal készült el. A hatemeletes új közintézmény kivitelezési munkálatai mindössze nyolc hónapig tartottak. A Sorg Építőipari Rt. feszített tempójú munkája azért is volt nagy szám már ekkor, mert 

ez az építkezés volt az első olyan nagyobb volumenű beruházás a Magyar királyság területén, amelyet a téli hónapok alatt bonyolítottak le.

Maga az építkezés 1941 októberétől 1942 júliusáig tartott. Az épület terveit idősebb Janáky István építész, statikai számításait pedig Szendrői Jenő építőmérnök készítette el. A háborús viszontagságok ellenére a kormánynak arra is volt pénze, hogy az új közintézményre három műalkotás is felkerülhessen. Ebből kettő még ma is látható. A Fő utcai homlokzatra az építőipart szimbolizáló nagy méretű mészkő kompozíció került, amelyen három robusztus alkatú férfi jeleníti meg a kő-, az üveg- és a faipart.

Ennek a műalkotásnak a párja a Gyorskocsi utcában látható, amely már a fém- és textilipart, valamint a mezőgazdálkodást eleveníti meg. Borbereki Kovács Zoltán szobrász harmadik munkája a mai Nagy Imre tér felé néző főhomlokzat negyedik emeletének tengelyében volt látható, amely az akkor hivatalosan használt, szárnyas angyalok által közrefogott Szent Koronával megsüvegelt magyar középcímert ábrázolta. Bár ez a műalkotás sikeresen „túlélte” Budapest ostromát, az ország kommunista átalakulása miatt gyorsan eltávolították ezt a heraldot.

Minisztérium, majd egyleti központ

Az Ipari Anyaghivatal 1945-ös helyreállítása után az Iparügyi Minisztérium központja lett. A szaktárca azonban nem sokáig maradt új helyén, ugyanis az 1947–1948-as modernizációt követően az állam ismét az Anyaggazdálkodási Hivatalnak, majd 1949-től a Könnyűipari Minisztériumnak adta át az épület kulcsait. A minisztérium 1981-es felszámolásával az ingatlan a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) kezelésébe ment át, majd 1989-től irodaház és oktatási épület lett. A tudományos egyesületeken (pl. gépipar, gázipar, téglaipar, bányászat, kohászat, hidrológia, biokémia, faipar, nyomdaipar, erdészet, textilipar, földmérés, térképészet stb.) kívül szintén ez az irodaház volt a központja a Magyar Privatizációs Társaságnak és a Bolyai János Alapítványnak is, amelyek a többi szervezettel közösen szintén 2006-ig használták az épületet.

A Nagy Imre téri U alaprajzú irodaház immár 17 éve lakatlan. Az ingatlan kihasználatlansága azért is meglepő, mert az idősebb Janáky István tervezte épület nemcsak kitűnő műszaki állapotnak örvend még ma is, hanem Buda egyik központjában áll. Az épület dél felé néző szobáiból jól láthatók a Víziváros templomai és a Gellért-hegy felé hosszan elnyújtózkodó budai vár. A Fő utcára néző helyiségekből a Parlament kupolája bontakozik ki előttünk. Az északi oldalon egy jól karbantartott park terül el, amely mögött nemcsak a katonai ügyészség komor épülete látható, hanem a vele szomszédos Gyorskocsi utcai fogda is.

Ennek a katonai jellegű városi palotának a legfelső emeletéről szökött meg 1999. július 10-én Ambrus Attila jégkorongozó. A Viszkis néven is ismert bankrablónak hét perc kellett a szökéshez, amit állítólag a MTESZ székházából is sokan végignéztek. A fáma szerint innen hívták fel a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet II. számú objektumát, hogy az egyik foglyuk látványosan szökik. Az egykori Anyaghivatal épülete minimális átalakítás után ideális helyszín lehetne múzeumnak (pl. pont a hely múltja miatt a budai várból elűzött hadtörténetinek), szállodának, irodaháznak, kollégiumnak vagy akár társasháznak is. Mivel a tulajdoni lap szerint nincs komolyabb teher az ingatlanon, így érthetetlen, hogy miért hagyják tulajdonosai rohadni ezt az ingatlant lassan húsz éve Buda közepén. Ennyire nem gazdag az ország.