Kényszeresen meg akarnak felelni, közben öngyilkos fegyverré válik kezükben a pénz

Mindig mi rendezzük a számlát, és inkább nem költünk magunkra, nehogy utána spúrnak gondoljanak, amikor a szülinapi ajándékukat bontogatják, vagy éppen nem valljuk be, hogy most kaptunk fizetésemelést, nehogy mások rosszul érezzük magukat a saját anyagi helyzetük miatt… Ha bármelyik mondat ismerősen csengett, akkor bizony a financial fawning (pénzügyi hízelgés) jelensége ránk is igaz. Ez az újszerű pszichológiai jelenség nemrégiben kapott hivatalos elnevezést, a lényege pedig az, hogy a pénz a megfelelési kényszerünk eszközévé válik, azaz úgy érezzük, meg kell vásárolnunk a barátaink vagy a családunk szeretetét, kötődését.

A pénzügyi hízelgés, csakúgy, mint a legtöbb pszichológiai jelenség, egy traumaválasz valamilyen korábbi negatív tapasztalásra. Például egy korábbi kapcsolatban a partner rendszeresen megjegyezte, hogy miért nem fizetjük ki egyszer mi a nagybevásárlást, amikor pontosan tudta, hogy éppen munkakeresésben vagyunk. A szakemberek úgy vélik, a rendszeres negatív visszacsatolás a pénzügyi helyzetünkre épp olyan nagy sebet tud ejteni, mint a bántalmazás. De persze az is bőven elég, ha gyerekkorunkban valamilyen traumatikus élményünk volt a pénzügyekkel, legyen az tartozás vagy valaki lefizetése.

Amikor kialakul a financial fawning, akkor a legelső jel az, hogy a saját szükségleteinket alárendeljük másokénak, sokkal fontosabb lesz számunkra, hogy a pénzünkkel másoknak szerezzünk örömet. Azonban hosszú távon ez a viselkedés számos negatív következménnyel jár:

• nem teljesülnek az igényeink;
• nem tudjuk tartani a költségvetést;
• figyelmen kívül hagyjuk a pénzügyi igényeinket és céljainkat;
• elhanyagoljuk önmagunkat;
• olyasmiből próbálunk adni, amiből nekünk sincsen;
• kiegyensúlyozatlanok lesznek a kapcsolataink.

Meglehet, hogy elsőre nagylelkűnek tűnünk ettől a viselkedéstől, és még annak is érezhetjük magunkat az első néhány alkalommal, azonban szép lassan felemészt ennek a súlya, ugyanis egy idő után nem kedvességnek, hanem alapvetésnek tekinti majd ezt a környezetünk. Szerencsénkre van azonban megoldás, és visszafordítható a folyamat is, ám ehhez fontos, hogy felismerjük a jeleket.

Ahol a nagylelkűség véget ér

Az egész jelenség a tudatalattinkban indul el, hasonlóan az összes traumaválaszhoz. Az életünk minden területén jelentkezik, már a munkahelyünkön is, ahol nem feltétlenül annyi fizetést kérünk, mint amennyit véleményünk szerint a munkánk ér. Ennek persze lehet az oka az, hogy nem vagyunk tisztában a saját értékünkkel, de az is állhat mögötte, hogy nem akarunk többet keresni a kollégáinknál, így direkt kevesebbet kérünk. Ehhez azonban társul a túlköltekezés szokása, ami már egy látványosabb jele a hízelgésnek; például akad egy hétvégi kávézás a barátnőkkel, persze a város legmenőbb helyén, ami túl drága nekünk, tekintve, hogy kevesebbet keresünk náluk (nehogy rosszul érezzék magukat), ennek ellenére mégis mi rendezzük a számlát. Ilyenkor abba talán bele sem gondolunk, hogy a bevásárlás még hátravan…

A financial fawning egyik formája az is, amikor nem fogadunk el pénzt, vagy főként olyan lehetőségeket, amelyek pluszbevételhez vagy jobb életminőséghez segíthetnének hozzá. Emögött elsősorban az áll, hogy nem szeretnénk telhetetlennek tűnni. Ehhez kapcsolódó jel a pénzügyi elkerülés is, amikor nem akarjuk észrevenni valós pénzügyi helyzetünket vagy pénzügyi problémáinkat. Erre remek példa, hogy inkább nem nézzük meg bankszámlánk jelenlegi állását, nehogy arcon csapjon a valóság, ami kedvünket szegi. Ezt egyesek azzal kompenzálják, hogy magukra vállalják mások pénzügyi problémáit, így addig sem kell a sajátjukkal foglalkozni, ráadásul még egy jóleső érzésük is van attól, hogy segíthettek. Ez viszont nem oldja meg a saját gondunkat.

Pénzügyi hízelgés jele az is, amikor pénzzel szeretnénk jóvátenni hibáinkat. Ennek az is lehet a formája, hogy beletemetkezünk a munkába, de a túlóráért járó pénzt nem tesszük el. A másik, és jóval gyakoribb megfelelője például, amikor tudjuk, hogy nem töltünk elég időt a gyerekeinkkel, ezért megvesszük nekik azokat a méregdrága játékokat, amelyekre vágynak. Talán egy pillanatra ők is boldogok ettől, de a lényeg továbbra sem változott:

Ed Coambs pszichológus szerint nagyon egyszerűen meg tudjuk különböztetni magunkban, hogy mikor vagyunk nagylelkűek, és mikor hízelgünk a pénzzel. Úgy fogalmazott, hogy „ha neheztelést, bűntudatot, szégyent, dühöt vagy szorongást tapasztalunk, miután megtettünk valamit, az valószínűleg annak a jele, hogy pénzügyi hízelgésről van szó. De ha azért tesszük, hogy kedvesek legyünk, és vidámságot, hálát, megkönnyebbülést, szeretet érezzünk, akkor nagylelkűek vagyunk” – idézi a Salon.

Abba lehet és kell is hagyni

Amennyiben magunkra ismertünk a fent felsorolt jelekből, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mégis miért csináljuk ezt. Meglehet, úgy éreztük, segítünk a másiknak adakozásunkkal, azonban ezzel sokkal inkább saját magunknak ártottunk. Fontos felismernünk, hogy nincsenek egészséges határaink a pénzügyeket illetően, valamiért több érzelmet kapcsolunk a fizetőeszközhöz, mint kellene.

Szakemberek meglátása szerint a fejlődés érdekében tett legfontosabb lépés, hogy meghúzzuk határainkat, és nemcsak mások, hanem magunk előtt is. Meg kell tanulnunk nemet mondani és magunkat egyes szituációkban előtérbe helyezni. A határaink segítenek abban, hogy ne érezzük kihasználva magunkat, illetve ezáltal közelebb kerülhetünk azon céljainkhoz is, amelyeknek pénzügyi kötődése van. Elsőre ez nem feltétlenül sikerülhet egyedül, hiszen gyökeres változásról van szó, ezért a szakemberek azt javasolják, vegyük igénybe szolgálataikat. Így amíg megtanuljuk, mennyit érünk, ők segítenek magabiztossá válni ebben.

„Tudattalan Teréz anyák”

Makai Gábor klinikai szakpszichológus meglátása szerint az emberek szeretnék lenyűgözni egymást, ez teljesen alapvetőnek mondható vágy. A problémát az jelenti a pénzügyi hízelgés esetében, hogy itt már egy erős szorongás is képbe kerül, mivel nincsenek megelégedve magukkal, erősen sérült valamilyen okból az önértékelésük. A pszichológus elmondta, ezekre az emberekre a legjellemzőbb, hogy magukra húzzák a financial fawning dinamikáját.

Makai Gábor kijelentette, a pénz olyan eszközzé válik a kezükben, ami elsőre kielégíti az elfogadás utáni sóvárgásukat, hosszú távon azonban egy ördögi kört eredményez, ami nemhogy nem csökkenti, hanem inkább fokozza az alapvető belső feszültséget. A szakember úgy fogalmazott,

olyan hatással van rájuk ez, mint a drog, ha beleragadnak, egyre rosszabb lesz a helyzet.

Arra is kitért, hogy a közösségi médiának köszönhetően ez a jelenség manapság jóval népszerűbb és jellemzőbb, annak ellenére, hogy nem halljuk nap mint nap a pénzügyi hízelgés kifejezést. Hangsúlyozta, azok, akik a pénzt használják arra, hogy megfeleljenek környezetüknek, kevésbé mondhatók tudatos embereknek, ráadásul inkább elkerülő magatartás és kevesebb konfrontáció jellemző rájuk. A szakember „tudattalan Teréz anyáknak” is nevezte ezeket az embereket, mivel tapasztalatai szerint, abba a mentalitásba is képesek belekeverni magukat, hogy ők csak adni szeretnek, kapni soha nem is akarnak.

Hogy létezik-e megoldás a problémára, erre Makai Gábor azt mondta, mindenképpen a probléma, a szorongás gyökerét kell megtalálni, mert alapvetően ez okozza ezt a kényszeres viselkedést. Kijelentette, amennyiben sikerül feloldani a belső feszültséget (szakember segítségével), úgy a probléma magától megszűnhet.

(Borítókép: Nuttawan Jayawan / Getty Images)