'Jimmy csak a munkája miatt volt biszexuális'

Az ötvenes évek elején a fiataloknak Marlon Brando és Montgomery Clift mellett a harmadik ikonja volt James Dean. Idén, ötven évvel a halála után James Dean díszdobozban jelent meg három filmje: Édentől keletre, Haragban a világgal és Az óriás.

Mi az egyik legnagyobb ferdítés, amit Deanről bevett a közönség?

GP: Mindenki Marlon Brandóról beszél vele kapcsolatban, de ő Gary Cooperért volt oda! Egész napokat ült a moziban, hogy tanulmányozza a játékát. Ha megnézzük a korai Cooper-filmeket, felismerhető az attitűd, amiből Jimmy merített. Cooper egyébként meglátogatta Jimmyt Az óriás forgatásán, ahol készült is róluk egy fotó. A másik érdekes ferdítés, hogy bár szinte az összes fényképén cigarettázik, ezeket utólag kiretusálták. Még azon a bélyegen is, amit az amerikai postahivatal bocsátott ki.

MW: Az évek során sok minden látott napvilágot arról, hogy Jimmy és apja nem jöttek ki jól egymással. Ez nem igaz. Amikor Jimmy édesanyja rákban meghalt, az apja mindenen túladott, hogy ki tudja fizetni a kórházi számlákat. Azért küldte Jimmy-t a nővéréhez, vagyis hozzánk, Indianába, mert ott látta biztosítva a legjobb körülményeket. A szüleim tulajdonképpen kivételeztek vele, több mindent megengedtek neki, mint a saját gyermekeiknek. Úgy érzem, boldog volt velünk. Persze biztosan hiányzott neki az anyja. Talán az apja is, de ebből nem csinált nagy ügyet.

Csak a legenda része, hogy Dean biszexuális volt?

GP: Sok könyvet írtak tele ezzel. Jimmy, mint minden színész, kipróbálta mindazt, amit az élet kínál számára. Igazából csak egy meleg kapcsolata volt, George Brackett-tel, a CBS rendezőjével, korai Los Angeles-i éveiben (mielőtt New Yorkba ment szerencsét próbálni a televíziózásban és az Actor Studióban, a szerk.). Ez a szereposztó dívány esete volt. Amint tehette, Jimmy ejtette a férfit. Sokkal több nőügye volt. Ragadtak rá a lányok, mert érezték benne azt a bizonyos "elveszett fiút", a sérülékenységet. Aminek hasznát vette a hódításoknál.

Jóképű volt. Hogyan viselkedett a lányok társaságában?

PS: Nem hiszem, hogy szégyellős lett volna - persze én nem töltöttem olyan sok időt vele. Gyakran járt a Googies nevű helyre, ahol körülzsongták a lányok. Puszilgatták, ölelgették, olyan elevenséggel, mint amikor a gimnazisták üvegeznek, és aki felé fordul az üveg, az kapja a csókot. Kávéztak, fagylaltoztak, almás pitét ettek.

Mennyi emléket őriz Jimmyről az együtt töltött évekből?

MW: Olyan volt, mintha a bátyám lett volna. Reggelenként együtt mentünk iskolába a motorján. Akkor is tartottuk a kapcsolatot, miután elköltözött. Ha nem volt munkája, a szüleimtől kért tíz-tíz dollárt. Képeslapokon írta meg, mikor lesz újra látható a tévében, mi pedig az adott időpontban a tévé köré sereglettünk, és néztük. Utoljára 1955 februárjában járt otthon (1955. szeptember 30-án halt meg - a szerk.), egy fényképészt hozott magával. Szép fotósorozat készült rólunk. Akkor már mindenki tudta a környéken, hogy eljátszotta egy film főszerepét. Örültünk, de még nem tekintettünk úgy rá, mint egy filmsztárra, hiszen az Édentől keletre csak két-három héttel később került a mozikba.

A kultuszt Ön ápolja.

MW: Én kezelem a hagyatékot. Két mérföldre lakom Fairmounttól, de naponta többször is bemegyek a városba. A temető félúton van. Valahányszor elhaladok előtte, mindig látok legalább egy látogatót a sírnál. Néha egészen furcsa cuccokat hagynak ott. Cigit, aprópénzt.

A Jimmy Dean-ajándéktárgyak forgalma óriási. Nem kontrollálja a gyártásukat?

MW: Ha megpróbálnánk az élére állni, és licenceket osztogatni, hogy ki és mit állíthasson elő, nyilván lennének tárgyak, amikre nem adnánk engedélyt. De nem fáradok ezzel. Megnyitottuk a James Dean-múzeumot Fairmountban, amit a város üzemeltet. Az évek során sok mindent vásároltam, hogy ott kiállíthassuk. Például Jimmy első motorját, és az apja rám hagyta a levelezésüket. 1978 óta pedig évente rendezünk egy autós felvonulást, ahol huszonöt-harmincezren gyűlnek össze mindenféle antik járgánnyal.

Mit szólna Jimmy, ha körülnézne, és látná az alakja körül kialakult mítoszt és a merchandising ipart?

PS: Amit mindig: "Ó, a picsába"!

Mivel filmjeivel javarészt a halála után vált ismertté, könnyű volt számára mozognia a hétköznapi életben?

PS: Imádott kávéházakban ücsörögni, megfigyelni az embereket. Amit látott, beleépítette a szerepeibe. Ami azt illeti, Jack Warner legszívesebben egy szemernyi mozgásteret sem adott volna neki. Az egyik legkeményebb stúdió volt az övé: védeni akarta a befektetéseit. De ő kiküzdötte magának a szabadságot. Az autóversenyzést sem hagyta abba, pedig azt kifejezetten megtiltották neki.

GP: A világ legjobb színésze akart lenni, és baromi közel került a célhoz.

Szerző - Kriston László