Stoppolt Útikalauz rajongóknak

2005.06.20. 13:51
Azok a rajongók, akik nem bírták a csillivilli Disney-remixet a moziban, elégedetten nyammoghatnak a fapados, stúdiószagú, ámde szöveghű BBC-tévésorozaton. Az 1981-es Galaxis útikalauz stopposoknak-film dupladvd-n itthon is megjelent június 14-én.
A keménykötésű rajongókat a teszkógazdaságos Pángalaktikus Gégepukkasztónál is jobban fejencsapta a Disney 2005-ös válasza a kultuszsorozatra. Az önkényesen kiemelt, újrarágott, felöklendezett, majd összetapasztott részek tacsakos masszája igazából nem okozott túl nagy meglepetést. Nem is történhetett volna másképp, csak mindig szar érzés látni, ahogy széthordják az ember gyerekkori idoljait.

Aki a Gyalog-galopp mellett ezen nevelkedett, nem fog csalódni az eredeti rádiójátékhoz hasonlóan szintén BBC-gyártású tévéjátékon sem, amit június 14-től végre itthon is be lehet szerezni legálisan dvd-n. Terjedelemre hatszor félóra az eredeti tizenkétszer félórához képest, és a második kötet felénél abba is marad.

Honnantól eredeti?

#alt#
Kis hazánkból vélhetően kevesek töltötték BBC Radio4 közelben 1978 márciusát, így az eredeti rádiójátékig visszavezethető hüppögős übergeek elitnosztalgia rémsége hálistennek elkerülte a lakosságot.

A nálunk is relatíve hamar megjelent első könyv tehát a viszonyítási alap, ami az előbb említett nagyonottvolt közösség szerint már azzal veszített erejéből, hogy az olvasó saját képzeletére bízta a szereplők hangját, nekünk és világ többi részének azonban így is elegendő szórakozást bírt nyújtani.

A szöveg ugye még mindig töredéke a könyvnek, de a kiemelt mennyiség épp fogyasztható komplexitású, nem szaggatja pozdorjává a történetet, cserébe hű az eredetihez. A színészek fele a rádiójátékon edződött, így lazán és hitelesen hozzák a karaktereket, és a többiek is hitelesek. Egyedül Trillian lóg ki kicsit a sorból sipítóhangú szőkepicsaként, de annyira nem rontja az összhatást.

Az egész egy könyvelési hiba

A speciális effektek preszámítógép-előtti homevideo-jellegűek, a könyvet megjelenítő animációs inzertek mulatságosan ratyik, ez azonban csak erősíti a jelenség kultjellegét. Ha belegondolunk, hogy egy részt saccra egy nap alatt készítettek el, és részenként két effektet bírt el a költségvetés, igazán nem panaszkodhatunk.

A képminőség épp elviselhető, a hang mono és van szinkron, akinek az kell. Az első lemezre négy, a másodikra a maradék kettő epizód fért fel, plusz az extrák. A kivágott jelenetek menüpont valójában minimál bakiparádét rejt, ezen felül vannak még interjúk és egy "így készült"-dokumentumfilm, amiből kiderül, az egész tévéjáték egy könyvelési hiba fedezésére készült tévedésből.