Orbán: Hinni kell

Orbán Viktor hétfőn megnyitotta a parlament őszi ülésszakát, és a Demokrácia és Dilemma Intézet is ott folytatja, ahol júliusban abbahagyta: továbbra is úgy tűnik, hogy a Fidesz máris kezdi a 14-es kampányt.

Orbán Viktor évadnyitó beszéde inkább kampányhangulatú volt, alig szólt a parlament őszi feladatairól. Főként a ciklus eddig eltelt idejét magyarázta, a necces és legtöbbet támadott döntéseket sikertörténetként bemutatva.

A beszéd jóval nagyobb része foglalkozott az eddigi küzdelmekkel, a küzdelem fontosságával és a sikerbe vetett hittel, mint azzal, hogy miket tervez kormánya erre az őszre. A legfontosabb parlamenti feladatokról, a tervezett költségvetésről és a választási reform részleteiről alig esett szó. Inkább azt a történetet kezdte el építeni, hogy miről szól ez a ciklus, és mennyire jó irányba mennek a dolgok. Igyekezett rendszerbe foglalni az intézkedéseket, és két vonalat emelt ki:

1. A nagy bajt külföldről okozzák mások.

2. Az ellenálló, konfliktuskereső politika a jó.

Az első világmagyarázat az IMF-től kért hitellel függ össze. Az IMF hitel nem Magyarország problémái miatt kell, hanem azért, mert Európa – hangsúlyozottan rajtunk kívül álló okok miatt – nagy bajban van. Az EU inkompetens vezetői nem tudják megoldani a válságukat, és miközben mi meg tudjuk oldani a mi problémáinkat, a nyugatiak hibája miatt jól jönne egy készenléti keret, szólt az érvelés lényege.

Csakhogy ez alapján minden EU-tagállamnak szüksége lenne készenléti hitelre. Miközben az euróválság valóban rosszul érinti a magyar gazdaságot, az IMF-hitel iránti igényt ez önmagában nem magyarázza meg. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy a „külföldi problémák” lett az új „elmúlt nyolc év” a kormányzati kommunikációban. Vagyis az a jelenlegi hatalmon kívül álló dolog, ami a legtöbb probléma okozója, és amivel egyébként a kormány harcot vív.

Ennek a vonalnak az egyik legerősebb példája, hogy az utóbbi időben számos fideszes politikus hivatkozott arra, hogy sok európai országban a válságkezelés nyugdíjcsökkentést hozott. Orbán Viktor erre mostani beszédében is hivatkozott, az itteni csökkentés elmaradásával illusztrálva kormánya sikerességét. A Demokrácia és Dilemma Intézet szerint imponáló retorikai teljesítmény nagy eredményként értékelni azt, hogy „mit nem tettünk meg”. (A Gyurcsány-kormány vége felé volt ehhez hasonló visszatérő kormányzati érvelés, hogy „de a Fidesz még rosszabbul csinálná”.)

Bezzegövezetből lehúzott vidék

Az euróválság kapcsán érezhető egy értelmezési változás Orbán Viktornál. Sokáig a kormányfő arról beszélt, hogy az EU nyugati fele ugyan gyengélkedik, de közben a középső - keleti fele látványosan erősödik, új gazdasági centrum és felvirágzás készül. Ez azonban a valóságban egyelőre csak Lengyelország és Szlovákia esetében bizonyult igaznak. Ahogy Magyarország régiós lemaradása egyre nyilvánvalóbbá válik, úgy már az euróválság nem esély a kiugrásra, hanem sajnos ránk is ható, rajtunk kívül álló probléma.

Ostobák és rosszat akarnak nekünk

Az ellenállás, a sajátos magyar út dicsérete volt a beszéd másik nagyon fontos alapja, és ez összefügg a külföld válságával a miniszterelnöki érvelés szerint. Itt felvette a miniszterelnök az „így egy vidéki kócerájt sem lehet elvezetni” fonalat, és ezt most „az EU inkább a probléma, mintsem a megoldás” véleményével egészítette ki.

A külső fenyegetettség érzése végig áthatotta a beszédet. A munkahelyvédelmi tervet például úgy vezette fel, hogy „bárki, bármit mond, végig is fogjuk vinni”, bár arról nem szólt, hogy kik és hogyan fenyegetik a kormány elképzeléseit. A kormányzati munkát folyamatos háborúként vezette fel, amiben minden, a magyar embereket segítő intézkedés egy-egy csatát követel a külföldiekkel és magyarországi szövetségeseikkel szemben.

A beszéd szerint a tehetetlenkedő, megcsontosodott nyugati politikusok, a spekulánsok, és a multik szorításából a kormánynak sikerült kijönnie, és a sajátos, magyar érdekeknek megfelelő új államot építeni. A kormány eddigi egyik fő eredményének nevezte, hogy nőtt a magyar mozgástér. Erre többször is kitért.

Többször utalt arra, hogy a külvilág megoldási javaslataitól független, saját vonalú válságkezelés védi a magyarok életszínvonalát, és így lehet elkerülni a csődöt. A 2008-as IMF megállapodásról azt mondta, hogy az a csőd felé vitte az országot, ezért most a magyar kormány akarja összeírni a feltételeket. Vagyis ezúttal Budapest fog diktálni, hogyan kapjon hitelt.

Mire megy ez ki?

Nehéz eldönteni, hogy egy IMF-hitelmegállapodásra készülő kormány vezetőjeként ezzel az erős kiállással a megállapodást akarja-e politikailag előkészíteni, vagy pedig előre beáraztatja a piacokkal a tárgyalások kudarcát. Vagy még maga se tudja, de az egyikre biztosan jó lesz ez a megközelítés.

E retorikával ugyanis már be lehet úgy állítani a megállapodást, hogy ez biztosan teljesen más lesz, mint a 2008-as, és nem lesz nyugdíjcsökkentés sem (igaz, ez nem is került elő most az IMF részéről), lám, ez a hitelkérelem nem az a hitelkérelem, amit egyszer már elutasított, majd mégis kért a kormány. A vállalt feltételek nem is megszorítások, mert azokat már visszavertük, mondhatja talán majd. De ez a retorika arra is jó lehet, hogy tovább lehessen tesztelgetni, hogy mennek a magyar állampapírok, ha mégse tűnik közelinek a megállapodás.

Hinni kell benne, és akkor jó lesz

Orbán az egész politizálást elvitte egy lelki irányba mostani beszédében. Azt mondta, hogy önmagunk átlépése, a sikerbe vetett hit a döntő. Amikor már a viszontválaszánál tartott, akkor azt hozta elő, hogy az emberek sanyargatásának drukkol, aki nem hisz kormánya sajátos válságkezelési technikájában („itt izgulnak, remegve várják, mikor lesz már megszorítás”). Aki nincs velünk, az minden magyar ellen van – így leegyszerűsíthető ez az érvelés.

A sikerben hinni kell, mások rosszabbul csinálják, nem szabad hagyni hogy beleszóljanak, létezik sajátos magyar megoldás. Ezek voltak a fő üzenetei az idei őszi politikai évadnyitón Orbán Viktornak, és ezek már mind erős kampányelemek.

Ahogy arról a DeDi az évadzáróra írt cikkében szólt, a Fidesz megkezdte a 2014-es kampányt, és egyre inkább érzületet és történeteket épít. Orbán látványosan olyan jelenségekre koncentrált, ahol sok támadás érte: hogy kiközösítik kormányát az EU-ban, hogy elkergette majd visszahívta az IMF-t, hogy unortodox gazdaságpolitikájával több baj van, mint haszon. A mostani beszéd éppen ezen támadások megfordítására vállalkozott, elmagyarázva, hogy itt minden harcnak volt értelme (nem lettek kisebbek a nyugdíjak!) és minél kevésbé hallgatunk másra, annál erősebbek leszünk.

Orbán hétfői retorikai módszere legjobban a baltás gyilkossal kapcsolatos vélekedésével bemutatható. A kínos, könnyen gúnyolható, nehezen kommunikálható döntést (már csak a „baltás gyilkos” szókapcsolat vagy a magyar zászló jereváni meggyalázása miatt is) sikernek állította be. Mint mondta Magyarország „morálisan és erkölcsösen járt el” és „igazságos döntésnek tartja” a kiadatást.

"A vita közöttünk nem abban áll, hogy van-e sikersztori Magyarországon. A vita abban áll, hogy hogyan jutunk ki ebből a helyzetből. Hogy maguk megpróbálják lebeszélni az embereket arról, hogy higgyenek magukban, a kormányukban és a hazájukban" – ez talán a legjobb összefoglalója a hétfői beszédnek, és éppen maga a miniszterelnök mondta így el. A hitre, a hozzáállásra kell koncentrálni, nem pedig a jelenségekre.