Újra dorombol az Apatigris, de furcsán nyávog a harmadik évad

Az RTL Apatigris című sorozata a pandémia miatt kétszer debütált, és bár az első évad egész szép számokat hozott, ez a lendület a másodikra kezdett alábbhagyni. Nemrég indult a harmadik szezon, ami már csak az RTL+ felületén streamelhető, ám oda pont tökéletes egy ilyen tartalom.

Az Apatigris könnyed, nyáresti limonádé, ami szódával elmegy, de főleg akkor,

Bíztam benne, hogy a harmadik évad kicsit más irányt vesz, de sajnos nem így lett.

Kezdve azzal, hogy a történetvezetés  napi sorozat jellegű, ami egy hetente jelentkező produkció esetében elég érthetetlen. Mivel nem kell annyira egyszerű és kiszámítható sztorit lerakni az asztalra, ami egy epizód kihagyásával is követhető – főleg most, hogy streamelve minden epizód bármikor megtekinthető –, lehetett volna kicsit bátrabban alakítani a sztorit. Ám ez sajnos nem történt meg, legalábbis a harmadik évad harmadik epizódjánál tartva az írók még nem okoztak meglepetést.

Minden mondat, jelenet és epizód kiszámítható. De ennél is nagyobb baj, hogy nem nagyon akad olyan karakter, akinek a története ne lenne teljesen érdektelen, ez pedig nem a színészeken múlik. Azaz nem csak, mert érzetre ők is sokszor olyanok, mintha két fontosabb munka között beugranának a stúdióba eljátszani egy-két jelenetet. Belegondolva a helyzetükbe, ez tökéletesen érthető.

Ismétlődés – Idétlen időkig

Ugyanis az Apatigris harmadik évada az első három rész alapján olyan, mintha az első évadot néznénk. Vagy a másodikat. 

Nem nagyon lehet megróni Michl Júliát, amiért harmadjára kell morcos, közömbös, néha kifejezetten buta, lázadó kamaszból eljutnia az érzékeny, hibáit beismerő és a felnőttlét irányába haladó, tetteiért felelősséget vállaló egyénig.

Mert hiába néztük végig, ahogy az apja korú szomszédjával folytat viszonyt, vagy ahogy illuminált férfiakat rabol ki, majd bánja meg felelőtlen tetteit az évadok végére, az írók következetesen megfeledkeznek a karakterfejlődésről, és úgy nyúlnak hozzá a szerephez az évad elején, mintha Szandrával nem történt volna semmi.

Schmidt Sára bármelyik sorozatban játszik, szinte mindenhol hasonló feladatokat kap – amiket amúgy recept szerint old meg –, így az Apatigrisben nyújtott alakítása akkor a legizgalmasabb, amikor az édesanyját játszó Für Anikóval vannak közös jeleneteik, vagy ha az édesapját alakító Scherer Péter kerül az oldalára (aki több tojásrántottát főzött a sorozatban, mint egy szálloda reggeliztető szakácsa egy hét alatt).

Pepe szintén hozza a korábban már megismert és jól bevált apafigurát. Mindezzel csak annyi a baj, hogy karaktere teszetoszasága miatt az apatigris inkább házi macska, pedig pont akkor működik a legjobban a sorozat, amikor tényleg előjön belőle az állat, ha a lányait kell védeni. Valószínűleg az alkotók is érezték, hogy néha kicsit ki kell mozdítani a karaktert az apa- vagy a kicsit béna csajozós szerepből, így Pepe mellé rendeltek egy másik bohókás karaktert.  Ennek a szerepnek a betöltését az első két évadban Haumann Péter vállalta magára. Sajnos Haumann Péter, a nemzet színésze 2022 tavaszán elhunyt.

A csatorna tiszteletben tartotta Haumann Péter hagyatékát, így nem adták más színésznek a szerepet, hanem beleírtak egy új karaktert az uszodai életbe, aki nem más, mint a színházi szakma jackpotja – amennyiben szerethető és szarkasztikus személyt akarunk –, azaz Hernádi Judit. Hernádi Judittal végre a régóta várt humorfaktor is megérkezett a sorozatba.

Rujder Vivient is hasonló kihívások elé helyezték, mint az első két évadban, így hiába szeretjük nagyon a fiatal színésznőt, sajnos ő is kezd kicsit unalmassá válni, ezért az általa alakított legidősebb lánytesó sorsa is érdektelen.

Megfigyeltem magamon, hogy úgy nézem végig az epizódokat, hogy szinte végig kifejezéstelen az arcom, ez pedig talán annál is rosszabb, mint amikor egy sorozat simán nem tetszik az embernek, mert legalább akkor érzelmeket vált ki. 

Így az Apatigris összességében kicsit uncsi, érdektelen, és nem nagyon lehet belőni, hogy ki a célközönsége. Pedig a stáb, a színészek és nagyjából mindenki alkalmas lenne arra, hogy ennél jobbat teremtsen, és az is jó alap, hogy olyan apukát állítanak a középpontba, aki hajlandó mindent megtenni a lányaiért, mert igenis kell az apáknak a nagyobb reflektorfény. Illetve az sem hátrány, hogy ennyi tehetséges női színész kap lehetőséget. 

Mégis szomorú, hogy az egyetlen emlékezetes momentum az eddigi évadok alatt az volt, amikor Medveczky Balázs karakterének az orra elől vitték el az utolsó sok magvas cipót, és kiült az arcára a döbbenet, hogy mit fog ezért kapni a feleségétől.