Szarkazmus és New York a Netflixen

PretendIt’saCity PretendIt'saCity LimitedSeries Episode7 00 08 0
2021.01.23. 19:48
Akaratlanul is hahotázásba fulladó zsörtölődés, kötözködés és kioktatás, persze nem alaptalanul, sőt... A Netflix új, hét epizódból álló szériája a 70 éves Fran Lebowitz szavaival mutatja be a Nagy Almát, az írónő legnagyobb rémálmát, mégis szerelmét, New Yorkot.

A Netflix saját gyártású műsorai nem mindig telitalálatok, a platform saját dokumentumfilmjei és sorozatai azonban kimondottan érdekesek.

A Pretend It’s A City az utóbbi kategóriába sorolható, sőt, még a netflixes dokumentumszériák közül is kiemelkedik.

Fran Lebowitz a Pretend It’s A City című Netflix sorozatban.

Fran Lebowitz a Pretend It’s A City című Netflix-sorozatban
Fotó: Netflix

A sorozat nem más, mint archív és mai képanyagokból, valamint számos – Fran és a sorozat rendezője, Martin Scorsese között folytatott interjúból – összeállított beszámoló a város huszadik századi történetéről. Amennyire unalmasan hangzik, annyira szórakoztató és lebilincselő időtöltés. Egy dokumentumsorozat, ami humorosabb, mint a legtöbb vígjáték összegyúrva.

Fergeteges poénok tárháza ez a műsor, hiszen az a tipikus szarkasztikus és ironikus elbeszélésmód jellemezi, ami Fran Lebowitz, a „modern kori Dorothy Parker” legkifizetődőbb tulajdonsága és tehetsége.

A New Jersey-ben született és a tinédzserkora végén New York Citybe költöző írónő nagyvárosi tapasztalatairól szóló részek azonban nem csak a New York-i élet élhetetlen oldalát tolják a néző képébe. A múlton rágódva – pontosabban rá gondolva, hiszen Fran a sikertelen lakásvásárlásain kívül semmit nem bánt meg –, a nő személyes életébe is betekintést nyerhetünk, a hetedik rész végére szinte már teljesen kiismerhető ez a rendkívüli figura.

New Yorkot csak az ismerheti, aki lakott már a városban. Nem csak átutazóban, hanem tartósan.

Habár a metropolisz a ’70-es évek óta a technológiának köszönhetően új arculatot kapott, egyvalami nem változott az idő múlásával sem. Itt az emberek rohannak, kosz van, bűz van, tömeg van, az önkormányzat mégis képes lezárni fél évre a metrót, amíg egy kutyás mozaikot ragasztanak fel az egyik megálló falára – a szétzúzott csempék azért maradnak a régiek –, vagy mert kimondottan szagos az egyik szerelvény (miközben a büdös az emberekből jön).

A biciklit a könyökével egyensúlyozó fiú az egyik kezében pizzát trancsíroz, a másikban éppen telefont nyomkod, hol máshol, mint a város legforgalmasabb útján? Nem fél, nincs mitől, maximum a Franhez hasonló gyalogosok félnek tőle. Rettegnek, hogy elütik őket a zebrán, ami csak dísznek van felfestve. Illogikus és kaotikus, mégis nincsen hely, ahol Fran létezni tudna. Hiszen akkor már rég odaköltözött volna...

A sorozat rendezője és az interjúk készítője – maga Scorsese – nem más, mint Lebowitz egyik legrégibb ismerőse, így érthető, hogy a városról szóló eszmefuttatások hamar átváltanak nosztalgiázásba és a személyes emlékek felidézésébe. Fran annyira jól adja elő a leghétköznapibb és legnyilvánvalóbb sztorikat, hogy az aláfestő zenén kívül semmi más nem hallatszik a háttérben, mint Scorsese könnyekbe fulladó nevetése.

Van itt szó mindenről: hogy milyen a sport és a wellness New Yorkban – és hogy az írónő miért gyűlöli annyira az előbbit művelni és az utóbbit kimondani –, hogy miért drágul naponta tízezer dollárral egy belvárosi apartman, amit a szürreális árak mellett mégis nyolcmillió ember képes megfizetni, na meg hogy miként vált a „Jew Yorkból” érkező női taxisofőrből korunk egyik legismertebb bestsellerszerzője. (A legtöbb kötete 1000 dollár körül érhető el az Amazonon.)

Igazából Lebowitz sem tudja, hogy miért.…

(Borítókép: Részlet a  Pretend It’s A City című Netflix-sorozatból. Fotó: Netflix)