A sorkatonaság alapjaiban alakította át Orbán Viktort

D MTI20230321001
2023.05.31. 12:31
Életének több mint negyedét a miniszterelnöki teendők töltötték ki. Aktív politikusként egy évvel többet volt kormányon, mint ellenzékben. Szeretne az arányon javítani. Hogy meddig? Ez nem olyan, mint a futball, mondta tavaly decemberben, hogy bizonyos életkor után el kellene gondolkodni. Ő nem csinált olyan huszárcsínyt, mint Kádár János a 60. születésnapján, amikor benyújtotta a lemondását a Központi Bizottságnak, hogy további támogatást csikarjon ki. A ma hatvanéves Orbán Viktor politikusi teljesítményét, ahogy eddig is, négyévente a választópolgárok értékelik.

Mindig is megosztó politikus volt. Sokan szeretik, becsülik, tisztelik, de nem kevesen bírálják, sőt gyűlölik őt. Ezzel együtt jól viseli a politikai atrocitásokat, ragyogóan ért a szócsatákhoz. Igyekszik túltenni magát a nemtelen kritikákon is. Legnehezebben a családját, családtagjait ért támadásokat tűri. Képviselőként, miniszterelnökként már rég megszokta, hogy az ellenfél rajta köszörüli a nyelvét. Azt vallja, a sárdobálás elviselése a közéleti szereplés velejárója. (Olvassa el a cikk végi keretes írásunkat is, amelyből többet megtudhat a szerző és a miniszterelnök 1981 óta tartó ismeretségéről.) 

Más emberként távozott a honvédségtől

1963. május 31-én született Székesfehérváron. Második keresztnevét, Mihályt, amit egyébként nem használ, apai nagyapja után kapta, aki állatorvossegéd és állattenyésztési brigádvezető volt, és a második világháború után Alcsútdobozon kezdett gazdálkodni. Édesapja, Orbán Győző (1940) mezőgazdasági üzemmérnökként kezdte pályafutását, majd vállalkozó lett, édesanyja, Sípos Erzsébet gyógypedagógusként, logopédusként dolgozott. Két öccse közül Győző (1965) mérnök-közgazdász, vállalkozó, míg Áron (1977) vállalkozó.

Gyer­mekkorát Alcsútdobozon és Felcsúton töltötte, ott járt általános iskolába is. Aztán a család 1977-ben Székesfehérvárra költözött. A középiskolai tanulmányait a Teleki Blanka Gimnázium angol tagozatán végezte. Szorgalmas, jó tanulónak tartották tanárai, különösen a matematikát és a természettudományokat kedvelte, de jól boldogult a humán tárgyakkal is. Imádta a nyüzsgő diákéletet, ezért vállalta a gimnáziumban az alapszervezeti KISZ-titkárságot is. Érettségi után felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, de előbb, 1981–82-ben sorkatonai szolgálatot kellett teljesítenie Zalaegerszegen.

A Göcsejben töltött egy esztendő alapjaiban alakította át a világról alkotott látásmódját.

Politikai hozzáállását saját elmondása szerint a honvédségben eltöltött idő változtatta meg gyökeresen, ahonnan teljesen más emberként távozott.

Kerülte a skatulyákat

A pesti jogi karon a hallgatói mozgalmak élére állt. 1983-ban a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium (1988-tól már Bibó István Szakkollégium) egyik alapító tagja lett. 1984-ben több társával megalakította a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratát, a Századvéget, amelynek egyik szerkesztője volt. 1987-ben szerzett jogi doktorátust. Az egyetem után, 1987 és 1989 között Szol­nokon lakott, onnan járt a fővárosba, első munkahelyére, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetébe. 1989–90 között a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális politikai filozófia történetét tanulmányozta.

Politikusi karrierje sem mindennapi, hiszen a nyolcvanas években nem csatlakozott egyetlen régi politikai körhöz sem:

nem kötődött sem a lakiteleki mozgalomhoz, sem a demokratikus ellenzékhez, sem a kommunista hatalomhoz, sem a háború előtti konzervativizmushoz.

Nem kellettek neki és társainak a kialakult struktúrák. Ők hoztak létre maguknak újat, nagy ívben kerülve az ideológiai skatulyákat. Politikai szocializációjuk színhelye az egyetemi kollégium volt, ahogy későbbi életüket, döntéseiket is az ottani évek határozták meg. Orbán a Bibó István Szakkollégiumban kötött életre szóló barátságokat, ott ismerte meg feleségét is. 1986-ban vette nőül évfolyamtársát, Lévai Anikót. Öt gyermekük született: Ráhel (1990), Gáspár (1992), Sára (1994). Róza (2000) és Flóra (2004). A Ménesi úton pedig új, nemzedéki alapú politikai párt is született, legközelebbi barátaival 1988 márciusában alapították meg a Fideszt.

A kezdeményezés célja egy új, önálló, független ifjúsági szövetség létrehozása volt, amely tömöríti a politikailag aktív radikális reformer ifjúsági csoportokat és embereket, és alternatívát jelent a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel szemben. 1988. április végén már négyszáz fős nagygyűlést rendeztek, majd októberben és novemberben megtartották az első kongresszusukat is. Elfogadták a szervezet politikai programnyilatkozatát és alapszabályát, operatív testületeket hoztak létre, valamint megválasztották a Fidesz Ideiglenes Választmányát. Az elnöki teendőket eleinte hattagú szóvivői testület, illetve az országos választmány látta el, majd 1993-ban Orbán Viktort választották pártelnökké.

A konzervativizmus nem ideológia

1989. június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai ravatalánál elmondott beszédével vált országosan ismert politikussá. Többek között kijelentette:

Ha nem tévesztjük szem elől 56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.

1989 nyarán már az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalócsoportjának tagja volt. Az első szabad választások óta parlamenti képviselő, 1990 májusától 1993 májusáig a Fidesz frakcióvezetője, majd elnöke. 1995. április 30-án a párt nevét a Magyar Polgári Párt elnevezéssel egészítették ki. Irányítása alatt a Fidesz radikális ifjúsági politikai moz­galomból nemzeti elkötelezettségű polgári párttá vált. Erről utóbb így vélekedett:

Az út, amelyet végigjártam, nem a liberalizmustól vezet a konzervativizmusig. A liberalizmus meg a szocializmus ideológia, a konzervativizmus pedig nem az. Gondolkodásmód, észjárás, habitus, talán jellem is, de semmiképpen sem ideológia. Tehát nem egyik eszmétől a másik eszméig vezetett az utam. Úgy vélem, hogy ráéreztem az ideológiák viszonylagosságára, jelentőségük korlátaira. Elérkeztem abba az életkorba, amikor megérett bennem a gondolat: nincs szükségem arra, hogy a világról vallott nézeteimet, gondolataimat, még ha a politika világát érintik is, beleerőszakoljam bármifajta ideológia egy könyvben összefoglalható ketrecébe.

Nyolc év ellenzékben

1998 és 2022 között ötször alakíthatott kormányt. Az 1998-as választásokat követően a Fidesz a Független Kisgazdapárttal és az MDF-fel lépett koalícióra. Az első Orbán-kormány javítani igyekezett a költségvetés és az egész gazdaság helyzetén, csökkentette a költségvetés GDP-arányos hiányát. Kormányához kötődik a családi adókedvezmény bevezetése, a diákhitel, a fiatalok otthonteremtésének támogatása, valamint a hazai vállalkozásokat segítő Széchenyi Terv meghirdetése.

2002-ben kis különbséggel ugyan, de a Fidesz választási vereséget szenvedett az MSZP-től. Orbán ezt követően hívta életre a polgári körök mozgalmát. A 2006-os választások után Gyurcsány Ferenc kormányfő zárt körben elmondott, majd nyilvánosságra került őszödi beszéde tiltakozási és tüntetési hullámot indított el az országban. 

Orbán megfogalmazása szerint „2006 őszén a pesti utcán randevúzott a jogos állampolgári felháborodás, az önmagáért való erőszak és a szervezett államcsínykísérlet”.

Az ellenzék talán leglátványosabb sikerét a 2008. március 9-i népszavazáson érte el, amelynek kampányában a Fidesz és a KDNP a díjak eltörlését támogató igen válaszokra buzdított, míg a két kormánypárt, az MSZP és az SZDSZ a díjak megtartására. A referendum eredményeként a Gyurcsány-kormány kénytelen volt eltörölni a tandíjat, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. Orbán ekkor már az előrehozott választások szükségességéről beszélt, mert szerinte az ország és a gazdaság olyan rossz állapotban van, hogy minél hamarabb el kell kezdeni a rendbetételét.

Az illiberális állam meghirdetése

A 2010-es országgyűlési választáson a Fidesz–KDNP pártszövetség kétharmados többséget szerzett, megalakulhatott a második Orbán-kormány, amely radikális lépésekkel látott hozzá a gazdaság talpra állításához. A kormány 29 pontos gazdasági akciótervet hirdetett, amely többek közt a banki különadó bevezetését is tartalmazta. Döntöttek a mintegy háromezer milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyon államosításáról is.

A következő években egymás után jelentek meg új fogalmak a közbeszédben: fülkeforradalom, rezsicsökkentés, Nemzeti Együttműködés rendszere (NER), Alaptörvény.

2014-ben ismét kétharmaddal nyert a Fidesz–KDNP pártszövetség. Orbán a választások után elmondott tusnádfürdői beszédében meghirdette a liberális demokráciát leváltó illiberális állammodellt:

Az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, mely nem kizárólag az egyéni érdekekre épít, hanem a közjót tartja a legfontosabbnak, és vele együtt tiszteletben tartja a szabadságot, az emberi jogokat, a kulturális értékeket.

Elmondása szerint az illiberális államban a munkaalapú társadalom az élősködő társadalmi elit uralmának ellentéte, nem pedig a liberális szabadságjogok felszámolása.

2020. november 30-án politikai pályafutása újabb mérföldkőhöz érkezett el: ő lett a magyar történelem leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, megelőzve Tisza Kálmánt, aki azonban egyhuzamban számítva továbbra is tartja a rekordot a maga tizenöt évével.

Még a Holdról is látszik

A 2022. április 3-i választások újabb kétharmados megnyerése után, amelyet úgy jellemzett, hogy a győzelem még a Holdról is látszik, első hivatalos útja a Vatikánba vezetett, ahol Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta. Az egyházfő 2021-ben és 2023-ban is látogatást tett Magyarországon.

Számos beszéde, szófordulata kivágta a biztosítékot, hatalmas indulatokat kavart. Sokan bírálták például a 2022. július 23-án, Tusványoson kifejtett gondolatmenetét:

Van az a világ, ahol az európai népek összekeverednek az Európán kívülről érkezőkkel – na, az kevert fajú világ. És vagyunk mi, ahol Európán belül élő népek keverednek össze egymással, mozognak, munkát vállalnak, meg átköltöznek. Ezért például a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak, hanem egész egyszerűen a saját európai otthonában élő népeknek vagyunk a keveréke.

Nem maradt visszhangtalan a 2023. május 4-én, a Konzervatív Politikai Akció Konferencián tartott előadása sem, amikor kijelentette, hogy a „progresszív liberális laboratóriumokban” kifejlesztett vírustámadás alatt áll a nyugati világ, de Magyarországon megvan az ellenszer: nemet kell mondani a migrációra, a genderre és a háborúra.

„Új színt hoz Európába”

Boross Péter volt miniszterelnök korábban sokat bírálta a Fideszt, most viszont úgy látja, hogy szellemileg és erkölcsileg is teljesen kicserélődött a Fidesz–KDNP pártszövetség. Tapasztalatai szerint

a valamikori rakoncátlan csapat az életkori érettség összes vonását magán hordozva megszabadult liberális hajlamaitól.

A pártszövetség 2010-re érett meg arra, hogy olyan eszméket hirdessen és képviseljen hitelesen, mint: Isten, nemzet, és a keresztény erkölcsrend alapjai a nemzeti érdekkel együttesen érvényesüljenek.

Boross politikai elemzéseiben előszeretettel használ történelmi analógiákat, von párhuzamot különböző korok történései között. A 2010-es évekre kialakult magyarországi pártrendszert is ilyen összefüggésrendszerbe helyezte. Szerinte ugyanis Bethlen István Trianon után, 1922-ben jutott arra a következtetésre, hogy ütőképes jobboldali pártot kell összehozni a legitimistákból, a kisgazdákból és a keresztény nemzeti irányultságú erőkből. Ennek érdekében belépett a kisgazdapártba, hogy onnan megszervezze az Egységes Pártot. Ez a párt – névváltoztatással és némi programátalakítással – egészen 1944. március 19-ig uralta a magyar politikai mezőt. Ezt tette Orbán is – folytatta az exkormányfő –, azzal a különbséggel, hogy két választási vereséget kellett elszenvedni ahhoz, hogy évtizednyi politikai manőverezéssel, elkeseredett csatározással összegyúrja a jobboldalt. A Fidesz–KDNP voltaképpen a két világháború közötti Egységes Párt mai megfelelője, természetesen korszerűbb köntösben.

Boross említett még egy történelmi összefüggést: Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Tisza István, valamint Bethlen István a sikeres miniszterelnökségi pályájukat negyvenöt-ötven éves korukban kezdték meg. Ahogy Orbán Viktor is. Úgy látszik – jegyezte meg –, ilyen az emberi természet: fiatal korban olyan nagy az akarás, hogy az nem párosul a dolgok újragondolásának képességével. A hatvanas évek vége felé viszont a cselekvést nagymértékben akadályozza az aggályoskodási hajlam.

Orbánban ma megvan a kurázsi ahhoz, hogy az ország érdekeit bátran fölvállalja. Ismerem a miniszterelnököt fűzfa kora óta, és úgy látom, hogy mostanra kiteljesedett, és új színt hoz Európába egy olyan időszakban, amikorra lezárult a nagy egyéniségek kora

– jellemezte politikustársát Boross Péter.

Hol volt a miniszterelnök?

Orbán Viktort 1981 ősze óta ismerem. Együtt voltunk sorkatonák Zalaeger­szegen, majd egy évfolyamra jártunk az ELTE jogi karán. Azóta messze so­dort bennünket egymástól az élet. Sohasem jártunk össze. Újságíróként viszont több inter­jút, cikket készítettem vele. Az egyik­nek politikai jelentősége is volt. Nem az írásműnek, legyek ennyire szerény, hanem a talál­kozó időpontjának. Kollégámmal, Fekete Gy. Attilával 2000. már­cius 2-án délben kerestük fel a miniszterelnököt a parlamenti dolgozószobájában. A másfél órás interjú később a De Jure jogászmaga­zinban jelent meg. Másnap az egész magyar sajtó azt találgatta, vajon miért nem jelent meg Orbán a parlament­ben, amikor a megfigyelési bizottság jelentését tűzték na­pirendre. Kel­ler Lász­ló szocialista képviselő az Országgyű­lési Napló tanúsága szerint 13 óra 9 perckor kért szót, és közölte: „Azt indítványozom ügy­rendi ja­vaslatként, hogy a Ház döntsön úgy, hogy felkéri a miniszterel­nök urat arra, hogy a most folyó tárgyaláson vegyen részt, hiszen ezt a fo­lyamatot ő in­dította el.” Meg kell védenem egykori évfolyamtársamat, mert nem önkénye­sen hiányzott az ülésteremből, tudniillik már hetekkel ko­rábban rög­zítettük az interjú időpontját. Amellett – rácáfolva a híresztelésekre – nem ké­sett a talál­kozóról, sőt negyedórával előbb érke­zett.

(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó:  MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán)