Erőszakmentességet hirdetett, mégis gyilkosság áldozata lett

• Mohandász Karamcsand Gandhi – híveitől kapott tiszteletnevén Mahátma Gandhi –1869. október 2-án született egy jómódú család sarjaként a nyugat-indiai Porbandarban.
• A hindu szokásokhoz híven már 13 éves korában elvette a vele egyidős Kasztúrbáít, akitől később öt gyermeke született.
• 1888-tól és 1891-ig Londonban jogi tanulmányokat végzett. Sikeres vizsgái után hazatért Indiába, ahol ügyvédi vizsgát tett.
• 1893-ban egy indiai kereskedőcég ügyvédjeként Dél-Afrikába utazott, ahol családjával – kisebb megszakításokkal – huszonegy évet töltött.
• 1915-ben tért vissza családjával Indiába. Új politikai módszert vitt hazájába, ami három alapelven nyugodott: az igazságtalan törvényeknek nem kell engedelmeskedni, azokat meg lehet szegni; mindig erőszak nélkül kell cselekedni; valamint a cél nem szentesíti az eszközt.

Miért éppen Gandhi?

Gandhit az erőszak-nélküliség szószólójaként ismeri az egész világ, s így vált a békés ellenállás jelképévé – mondta Kovács Örs. Fiatal jogtanácsosként Dél-Afrikában az indiaiak képviseletét ellátva számos később alkalmazott módszert – például a bojkottot, adómegtagadást, sztrájkot – kipróbált, és ekkor alakította ki filozófiai rendszerét, melyre egész pályafutása épült. Képes volt egységbe kovácsolni az erősen széttöredezett indiai társadalmat: a kasztrendszer, a vallási különbségek, a hagyományos férfi-női szerepek mind hátráltató tényezői voltak a közös, összehangolt cselekvésnek. Gandhi mégis képes volt arra, hogy felülemelkedjen ezeken a különbségeken, s az egyes identitások mögött azt lássa és láttassa a szemben álló felekben, ami közös: az emberit. 

Gandhi tudta, hogy az indiai közösség gondolkodására csak vallási érvekkel lehet hatni, mivel ezek alkották honfitársai ismeretanyagát, erkölcsi szabályait. Angliai jogi tanulmányai, dél-afrikai tartózkodása segítette őt a britek kiismerésében is – folytatta a történész. – Tudta, mit miért csinál egy-egy akciója során.

Erőszakmentes önfeláldozás

A forgatókönyv nagyjából ugyanúgy alakult minden politikai tömegakciója, satjagraha esetén: a törvényes, bár erkölcsileg kifogásolható hatósági tettek ellen először csak valamilyen írásos formában (petíció, levél, értesítés, tárgyalások kezdeményezése) tiltakoztak. Kudarc esetén a tiltakozó mozgalmat tömegmozgalommá emelték, ahol megeskették a tömeget az erőszakmentességre. Az erőszakmentesség követése akkor vált heroikussá, amikor ellenállt az erőszaknak. Az erőszakmentes önfeláldozás hatalmas méreteket öltött. Ez kölcsönhatásban állt Gandhi hihetetlen kisugárzásával, és beszédein, írásain keresztül fáradhatatlanul nevelte, tanította közelebbi és távolabbi környezetét.

Következetessége, egyszerűsége, aszketikus hajlamai, azaz emberi tulajdonságai tiszteletet váltottak ki az emberekből, sokan váltak követőjévé.

Ebben szerinte megtisztul az ember lelke és gondolata, ezáltal magasabb tudatállapotba kerül. Ismertsége, népszerűsége – amit nagyban köszönhetett a vele szemben fellépő brit hatóságoknak is – megkerülhetetlen tényezővé tette, ráadásul erőszakmentes módszere is vonzóvá/eladhatóvá tette a politikáját. Miközben például Churchill egyenesen ki nem állhatta Gandhit és módszereit. Pedig Gandhi volt az első a világon, aki az erőszakmentesség elvéből politikai eszközt formált, és a politikai célok elérésének fegyverévé tette. Mindenütt az igazságtalanság és imperializmus megalkuvás nélküli ellenfeleként és az elnyomottak és kizsákmányoltak védelmezőjeként tekintettek rá.

Megjósolta a halálát

Kovács Örs szerint törvényszerű volt a meggyilkolása, és nem csak azért, mert megjósolta, hogy így lesz.

Ha egy őrült golyója által halok meg, mosolyogva kell tennem. Istennek a szívemben és a számon kell lennie. És ha bármi történik, egy csepp könnyet se ejtsetek értem

– mondta 1948. január 28-án, két nappal a gyilkos merénylet előtt. Korábban egyébként már több merényletkísérletet is túlélt. Sokszor bebörtönözték, és politikája igen megosztó volt. Nemcsak a britek, hanem az indiaiak között is. Nézetei olykor egyaránt ellenérzést váltottak ki a hindukból és a muszlimokból is. A muszlimok ugyanis csak addig támogatták Gandhit, amíg a britektől való függetlenedésről volt szó, a függetlenedés után azonban ők önálló államot szerettek volna. Ez pedig kiváltotta a hindu nacionalisták haragját is. Ráadásul Gandhi harcolt a kasztok feletti társadalmi struktúráért. Megbékéléssel kívánta megőrizni India egységét, de a fanatikus hinduk India felosztásának elősegítőjét látták benne. Ennek ellenére nem csak a halála napja, a születése is ünnepnap az országban, arcképe pedig szinte minden pénztárcában ott lapul a bankjegyeken, míg a két merénylőjét kivégezték.

India, Pakisztán, Banglades, Mianmar

Arra a kérdésre, miért nem lehetett egyben tartani a független Indiát, a történész kifejtette: Brit India jóval nagyobb területet ölelt fel, mint a mai India, hiszen része volt a mai Pakisztán, Banglades és Mianmar (az egykori Burma) is. A vallási megosztottság kevert vallású területek sokaságában öltött testet. Nem lehetett világosan elválasztani egymástól a hindukat és a muszlimokat. Ez szinte máris megadja a választ: a nem hindu többségű területek leváltak. De mindez úgy történt, hogy a mai Indiában is bőven tíz százalék felett van a muszlimok aránya. Gandhi hiába hitt az egységes India megőrzésében, a muszlimok azonban a külön állam pártján álltak. A britek pedig támogatták a muszlim kérést.

Összeségében 330 millióan maradtak Indiában, 30 millióan Nyugat-Pakisztánban és 30 millióan Kelet-Pakisztánban (a mai Bangladesben). A felosztás során megrajzolt „határok” messze nem vették figyelembe a vallási, társadalmi közösségek határait. Lord Louis Mountbatten, India alkirálya, majd főkormányzója kijelentette: akarata ellenére senki ne éljen egy olyan kormány alatt, amelyben a másik közösség van többségben – a kényszerítés egyetlen alternatívája pedig a terület felosztása. Függetlenségük elnyerésének pillanatában az új államok között azonnal óriási népességmozgás és háború indult meg. A Rubicon Intézet tudományos munkatársa szerint ez viszont már 1947 második felétől háborút okozott.

Így Gandhi életműve nem vált teljessé: India függetlenségét kivívta ugyan, de egyben tartani a hatalmas szubkontinenst már nem tudta. Gandhi eszmeisége azonban fennmaradt.

(Borítókép: Mahátma Gandhi lányaival 1901-ben. Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary)