Borászok rakták rá a világtérképre a Tokaj-Hegyalja Egyetemet

A Tokaj-Hegyalja Egyetem a világ egyik legkülönlegesebb borvidékének gyakorlati tudását adja hallgatóinak.

Comenius szelleme

Sárospatak diákváros, a helyiek úgy emlegetik, a Bodrog-parti Athén. A református kollégium messze földön híres, a néhány évtizeddel ezelőtt indított Árpád Vezér Gimnázium is ontja magából a tehetséges diákokat, de leginkább a ma már Tokaj-Hegyalja Egyetemként – „lánykori” nevén Comenius Tanítóképző Főiskola – létező campusra büszke a zempléni kisváros.

Az egykori fősuli Comenius Amos Jánosnak, a cseh-morva pedagógus-írónak állít emléket. A nemzetek tanítóját Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyunk invitálta 1650-ben Sárospatakra, többek között ezekkel a szavakkal:

Üdvözletünket és kegyünket jelentjük neked a magunk és jeles fiaink nevében. Mi már előtt, föllelkesítve a te láváié neved híre által, melyet magadnak Európa iskolái útján méltóképen szereztél, még inkább feltámadt bennünk a vágy, hogy veled hosszabb ideig együtt éljünk. Ennek a célja pedig az, hogy nekünk pataki iskolánk reformálásában, amiben az ifjú nemzedék javára és Krisztus anyaszentegyházának üdvére kegyesen és serényen forgolódunk.

Comenius májusban meg is érkezett. Ezt követően Zsuzsanna asszony a régi kollégiumi épület mellé újakat létesített az 1650-es években, egy egész „diákvárost”.

A pataki tanítóképzés kezdete már az 1840-es évekre esik. Ekkor a Tiszáninneni Református Egyházkerület több gyülekezete erőteljesen sürgette a speciális tanítóképzés megindítását. Ez meg is történt 1843-ban.

Viharfellegek a campus fölött

A múlt század kilencvenes éveitől a korábban nem csupán a régióban népszerű főiskola színvonala csökkenni kezdett. Szép lassan levált róla a közeli gyakorló iskola, először a Miskolci Egyetemhez csatolták, majd pár évi regnálás után az egri Eszterházy Károly Egyetemhez, de valahogy a pataki campus mindig mostohagyereknek érezhette magát.

Elkezdődött a sárospataki campus újraépítése a már meglévő alapokról és ennek igen fontos eleme a Lorántffy Intézetben működő Szőlészeti és Borászati Tanszék.

Az egyetem megbízott rektora, dr. Horváth Ágnes nagyon büszke arra, hogy a korábbi képzéseket is sikerült megtartani, arra még inkább, hogy valamennyi szakon magas jelentkezés volt.

Jelenleg az egyetem három lábon áll, maradt az erős pedagógiai vonal. A másik vonulat az alkalmazott tudományok területe, ide tartozik egyebek mellett a kulturális örökség, a világörökségi turizmus is.

A szerelemgyerek

Az igazi szerelemgyerek azonban a szőlészet és borászat, ami Tokaj-Hegyaljának úgy kellett már, mint egy falat kenyér. Több okból is. A 27 települést magába foglaló világörökségi régió évszázadok óta világhírű szőlőiről és főképp borairól. Ez nem is alakulhatott volna másként, hiszen második honalapítónk, bölcs IV. Béla királyunk például a Sárospatak szomszédjában lévő Bodrogolasziba olasz vincelléreket telepített le, a szőlészek pedig új know how-t hoztak magukkal, felfrissítve a tokaji tudást. Hegyalján, ha nem is mindenki foglalkozik a szőlővel vagy borral, de hogy legalább tíz olyat ismer szűkebb pátriájában, aki igen – az szinte biztos.

A hely szelleme tehát adott, de a szőlészet és a borászat egy külön szakma, arra időt kell áldozni. Ahogy pedig a valódi szakik körülnéznek, lassan azt látják, néhányuk a leteszi a stafétát, azt bizony senki nem fogja felvenni.

Az elmúlt három évtizedben a borvidék rengeteget fejlődött, de ha a fiatalok elmennek, a szakma humán fenntarthatósága veszélybe kerül. Most még időben vagyunk

– mondja dr. Molnár Péter, az egyetem Szőlészeti és Borászati Tanszékének vezetője.

Hozzáteszi, a generációváltás folyamatos. Fontos a gyakorlatorientált a képzés, amit az iskolapadban megkapnak, azt válogatott hegyaljai pincészetekben szinte rögtön alkalmaznak is.

Erre egy ösztöndíjprogramot is indítottak.

Egy tanévre havi 100 ezer forintot kapnak a kiválasztott hallgatók, akiknek a pincészetek átadják a náluk felgyülemlett szakmai tudást.

Amikor felvetettük az ötletet, a felkeresett partnerek azt mondták, ilyen rövid idő alatt ezt nem lehet összehozni. Azóta már több aláírt megállapodásunk van

– mondja dr. Horváth Ágnes.

Jelenleg a Grand Tokaj Zrt., a Sauska Borászat és a Dereszla Pincészet vesz részt a programban, de aláírás előtt van a megállapodás a bodrogkisfaludi Patricius Borházzal és a sárospataki székhelyű, de szőlőit tekintve kicsit bodrogolaszi kötődésű Pajzos-Megyerrel. A borászatok alapos szűrőn válogatják ki a diákokat, minden borásznak megvannak a maga szempontjai.

Felvetődhet a kérdés, hogy ha ahány borász, annyiféle, honnan tudható, hogy melyikük képviseli a magas minőséget, de dr. Molnár Pétert ezzel nem lehet zavarba hozni:

A bor minden borász valódi névjegykártyája. Itt nincs mellébeszélés. A piac könyörtelen értékmutató és ez így van jól

– mondja a tanszékvezető.

Bekerülni a vérkeringésbe

A Tokaj-Hegyalja Egyetem idén novemberben nagy sikerrel rendezte meg a nemzetközi Tokaj Wine Congresst. A kongresszus három napjára 16 országból érkeztek kutatók előadásokat tartani, öt szekcióban zajlott a munka. A fiatal egyetemnek ez volt az első nagy nemzetközi kongresszusa. Tokaj hívónév, az itteni borászatokat, pincészeteket a világban nem igazán kell bemutatni. 

Ezzel az egyetem, az itteni képzés rákerült a világtérképre

– mondja dr. Horváth Ágnes.

Rendkívül fontos az a szakmai innováció, tudás és szemlélet, mely a szakmai konferencia által beépül az oktatásba. Ahogy dr. Molnár Péter fogalmaz, a megszerzett tudást és eredményeket nem lehet bármely borvidéken kaptafaként alkalmazni, alkalmazkodni kell a helyi sajátosságokhoz. Természetesen egy erős akadémiai alapot adnak minden hallgatónak, ehhez jön a pincészeteknél, a kutatóintézetben szerzett szakmai gyakorlat. A nemzetközi kapcsolatok révén a hallgatók külföldön folytathatják résztanulmányaikat, vagy építhetik rá a Tokaj-Hegyalja Egyetemen megszerzett diplomájukra a mesterfokozatot. Az egyetem belépett az Oenoviti International hálózatba, mely a világ legfontosabb nemzetközi szőlészeti és borászati oktatási és kutatási együttműködése, mintegy hetven egyetemi és intézeti taggal. Ezen túlmenően folyamatosan születnek meg kétoldalú együttműködések külföldi egyetemekkel annak érdekében, hogy a diákok az itthon megszerzett tudást külföldön építhessék tovább.

Arra készültek, zömmel a régióból érkeznek majd a diákok, de még alig alakult meg a tanszék, már fogadtak jelentkezéseket Orosházától kezdve Pápán át egészen Sopronig. Most már kicsit mosolygósabbak a tanszéken, amikor a generációváltás szóba kerül.

A rektor elmondja, tudatosan törekszenek arra, hogy a tanszékek hallgatói ne különüljenek el egymástól, legyenek közös platformok, ahol találkoznak, ahol együtt dolgoznak. A régió kulturális öröksége program keretében novellapályázatot hirdettek. Az aszúszem születését kell bemutatni. A nyertes pályázatból pedig készült egy bábjáték, de ez csak egy a sok projekt közül.

A tanszékvezető csak mosolyog, amikor azt firtatjuk, milyenek a mostani borászhallgatók. Nyitottak és tudásra éhesek – mondja.

Dr. Molnár Péter szerint ezt a szakmát elhivatottság nélkül nem lehet művelni.

Bármilyen nagy a tudásunk, a tapasztalatunk, a szőlőben a természet kezében vagyunk. Ezt el kell fogadnunk. Akinek ez nem megy, soha nem lesz sikeres szőlész és borász

– teszi még hozzá.

(Borítókép: Németh Kata / Index)