Így nyer új életet a vasárnapi ebéd maradéka

Az Európai Unió körkörös gazdasági működést célzó előírásaihoz igazodva MOHU hivatalosan 2024-ben indította el pilot jelleggel 14 város társasházi környezetében a lakossági konyhai zöld- és élelmiszerhulladék gyűjtését az erre a célra biztosított barna színű kukákban. Azonban ahogy a műanyag, fém és papírhulladék esetében, itt sem mindegy, hogy mi kerül azokba a bizonyos kukákba, hiszen nagyban befolyásolja, hogy aztán hogyan lehet ezt az – egyébként fontos nyersanyagot – jól hasznosítani, hogy akár többféle módon is erőforrásként szolgáljon.

Krumplihéj igen, csirkecsont nem?

A hírekben legtöbb esetben az átfogóbb biohulladék megnevezéssel találkozhatunk, azonban fontos tisztázni, hogy mi tartozik a biohulladék, és mi a MOHU által is gyűjtött konyhai zöld- és élelmiszerhulladék fogalmába.

Bio- vagyis szerves hulladék minden szerves – tehát emberi, állati, növényi, vagy akár gombától származó – maradékanyag, ami organikusan lebomlik, pontosabban lebontó szervezetek (ide sorolhatók bizonyos mikroorganizmusok, baktériumok, gombák, sőt, egyes ízeltlábúak és férgek is) szervetlen és szerves anyagokká tudják lebontani.

Ezeken belül a MOHU a lakosságtól gyűjti be a háztartásokban keletkező konyhai zöld- és élelmiszerhulladékot, ami alapvetően a nyers és főtt zöldségeket és gyümölcsöket, kávézaccot és teafüvet, tojáshéjat, pékárut, tejtermékeket és főtt ételmaradékokat jelenti. A teljes lista, illetve a gyűjtésre vonatkozó további részletek a MOHU oldalán érhetők el.

Tehát zöldhulladéknak tekinthető a tisztán növényi hulladék (elszáradt levél, teafű vagy krumplihéj, ami nem volt főzve és nem érintkezett mással (pl. zsiradékkal, szósszal), minden más, az étkezés során, annak kapcsán keletkező hulladék élelmiszerhulladéknak számít (legyen akár maradék pörkölt, kidobásra szánt penészes sajt vagy megsavanyodott tejföl).

A MOHU a konyhai élelmiszer- és zöldhulladékokat összegyűjtve erre a célra specializálódott, biohulladékokat is feldolgozó biogázüzemekbe szállítja, ahol a folyamatok során egyrészt biogáz keletkezik (ezt felhasználva hő-, illetve villamosenergiát állítanak elő), másrészt a megmaradó szilárd anyagot szerves trágyaként hasznosítják.

„Gázos” következményei lehetnek, ha nem jó helyre megy a dinnyehéj

Azzal, hogy a lakossági szintű, háztartásokban termelt hulladék jelentős része a konyhai maradék, több fronton is nehezítjük a mindennapjainkat.

A kutatások alapján átlagosan 1 főre vetítve heti 1 kg is lehet az ilyen jellegű maradékok mennyisége, ami amellett, hogy általánosságban is komoly pazarlás, de átszámolva kb. 40 000 forintnyi értékű élelmiszer kidobását jelenti.

Ez éves szinten megközelítőleg 920 000 tonna élelmiszerhulladék, ami kb. 153 333 felnőtt afrikaielefánt-bika súlyának felel meg.

Csak hogy még jobban láttassuk ennek hatását és veszélyeit, íme néhány további példa. A kidobott szerves hulladékból metán vagy szén-dioxid termelődik, amelyek egyfelől üvegházhatású gázokként tovább erősítik a klímaváltozás folyamatait, másfelől erőforrásként is hasznosítható (lenne); ekkora mennyiségből akár a paksi atomerőmű 1 éves energiatermelésének megfelelő elektromos energiát lehet kinyerni.

A biogázüzemekben éppen ez a cél; a beérkező konyhai hulladék 1 kilogrammjából átlagosan 0,5-0,6 m³ biogázt állítanak elő. A kitermelt mennyiség nagyban függ a beszállított hulladék jellemzőitől, például minél magasabb a zsírtartalom, annál jobban hasznosítható.

A szerves hulladék más szempontból is hasznos nyersanyagforrás. Ami tápanyag az élelmiszereink megtermelése, előállítása során kikerül a talajainkból, az – ha a szerves hulladékot nem komposztáljuk, illetve biogázüzemben hasznosítjuk, hanem a kommunális kukába dobva elégetésre vagy lerakásra kerül – véglegesen kikerül a körforgásból, így azt szükség esetén művi úton (elsősorban műtrágyával) kell pótolni, már amennyire lehetséges. Ez számszerűsítve évente átlagosan 80-110 millió m³ hasznos szerves anyag hiányát eredményezi.

De nem csak képletes kárt okozhat, ha nem a megfelelő helyre dobjuk a dinnyehéjat. Az élelmiszerhulladék a kommunális hulladék nedvességtartalmát növeli, ami a hulladékégetők hatásfokát ronthatja, mert több energiát igényel a szükséges égetési hőfok elérése.

A legjobb hulladék az, amit nem is termelünk meg

A hulladékok kezelésének módjait összefoglaló, ún. hulladékpiramis alapját mégis a megelőzés jelenti, vagyis az a legjobb szemét, amit meg sem termelünk. Fontos, hogy minél tudatosabban tervezzük meg a fogyasztásunkat és törekedjünk arra, hogy minél kevesebb élelmiszer- és zöldhulladékot termeljünk, hiszen azzal nem csak a környezetünket, hanem a pénztárcánkat is kíméljük. De értelemszerűen a mindennapok során igenis termelünk bizonyos mennyiségű hulladékot, viszont fontos, hogy azokat megfelelően kezeljük: akár csomagolási, akár élelmiszer- vagy veszélyes hulladék, mindig törekedjünk arra, hogy a dedikált helyre kerüljön – ezek módjairól a MOHU oldalán tájékozódhatunk.

BRAND & CONTENT