„A görög tűzoltók egy hete folyamatosan oltották a tüzet, őket kellett leváltani”

Ön számára hogyan kezdődött a nemzetközi műveletekben való részvétel? Milyen indíttatás miatt jelentkezett ezekre a feladatokra?

Már évek óta dolgoztam tűzoltóként, amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy szabadnapjainkon ülünk a tévé előtt, és onnan nézzük a természeti katasztrófákat, tűzeseteket, de nem teszünk semmit, holott a tudás, a tapasztalat és a felszerelés megvan.

Sokáig úgy működött a rendszer, hogy ha egy tűzoltó jelentkezni akart önkéntesének, ahhoz kellett, hogy tagja legyen valamilyen civil szervezetnek. Rajtuk keresztül tudott vállalkozni a feladatra. Én ezért léptem be a Vöröskeresztbe. Kezdetben önkéntesként az M0-ás egy veszélyes szakaszán teljesítettünk szolgálatot, aztán jött a következő elhatározás, alapító tagként ott voltam a Baptista Szeretetszolgálat speciális mentésekre szakosodott csoportjának megalakuláskor, ekkor kezdődtek a külföldi bevetések.

2011-ben nagy változás történt ezen a téren, a Magyar Tűzoltóság megalakította a Hunort és a Huszárt, ezek speciális kutató-mentő szervezetek, a Hunor hivatásosokat tömörít, a Huszár civileket.

De én már ezek létrejötte előtt tíz évvel jártam külföldre, hogy az itthoni tapasztalataimat az ottani mentés szolgálatába állítsam.

Jól értem, ezeket a feladatokat önkéntes alapon végzik a tűzoltók?

A Hunor magalakulása óta az állam fizeti a költségeket, a szállást és az étkezést. De a hőskorban máshogy volt, karitatív alapon működött. Amikor például Indiába vagy a hurrikán után az Egyesült Államokba mentünk, akkor szabadságot vettünk ki, az étkezést magunknak oldottuk meg, konzerveket vittünk. Egy nagy tűzesetnél vagy földrengésnél összeomlik az infrastruktúra, a helyiektől nem elvárható, hogy mindenről gondoskodjanak. Általában saját sátorban aludtunk, de például Görögországban gondoskodtak szállodai szobákról, bár az első napokban nem jutottunk el odáig, hogy ezeket igénybe vegyük, kint aludtunk a terepen. Indiában az ottaniak katonai sátrakat biztosítottak. A szükséges felszerelést, orvosi eszközöket is magunknak visszük. A hőskorban mindig a repülőjegy volt a legdrágább tétel, de ezt a Baptista Szeretetszolgálat már akkor fizette. Üzemanyagot viszont mindig a helyszínen biztosítottak, mivel azt tilos felvinni a repülőre.

A kiutazást esetleg megelőzi egy felkészítés az ország szokásairól, például India előtt figyelmeztettek, hogy senkit ne kínáljunk meg a marhahús konzervvel, mivel ott a tehén szent állat, és nem eszik meg.

Milyen esetben kerül arra sor, hogy nemzetközi szinten kérjenek segítséget?

A tüzet először mindig a helyben lévő erők kezdik oltani, ahogy egyéb katasztrófáknál is a helyiek próbálják megoldani a helyzetet. Ha ők nem tudnak ezzel megbirkózni, akkor a környékről, de az országon belülről hívnak más tűzoltókat, ezt követi a nemzetközi szint. Van egy diplomáciai része is a rendszernek, a követségeken keresztül kérnek segítséget, a helyben lévő nagykövetnek tudnia kell arról, hogy van egy egység, ennyi fővel, ilyen felszerelésekkel, és útra készen áll. A bürokrácia sajnos lassítani tudja a folyamatokat, India esetében például öt napot kellett várni, hogy elindulhassunk. Ma már olajozottban működik a dolog, nemzetközi szervezet koordinálja a csapatokat.

Nyelvtudás szükséges, ha valaki részt kíván venni nemzetközi szolgálatban?

Nem feltétlenül. Egy valaki mindig van a csapatban, aki magas szinten beszél angolul. De sokszor nem szükséges a perfekt nyelvtudás, ha odaadnak egy térképet, hogy hol nincs senki, hova kell menni, azt mindenki megérti kézzel-lábbal mutogatva is. Inkább a sérültek miatt lehet szükség arra, hogy egy helyi erő velünk legyen.

A kétezres évek legelején kint járt Evia szigetén, Görögországban az ottani tűzeset miatt.

Egyike volt azoknak a nagy tűzesetnek, amikor heteken keresztül lángolt a növényzet. A görögök nemzetközi segítséget kértek, ekkor a magyar kontingens vezetőjeként jutottam ki. Amire kiértünk, addigra a helyi tűzoltók több mint egy hete folyamatosan dolgoztak, őket kellett leváltani, hogy pihenni tudjanak. Számomra is megdöbbentő volt látni, hogy mekkora pusztítást végzett a tűz a szigeten.

Mi okozza ezeket a katasztrófákat?

A szél, a csapadékhiány, időnként a gyújtogatás. A szemetelés is probléma, a nagy forróságban eldobnak egy üveget, az összegyűjti a napsugarakat. Meggyullad valami, pillanatok alatt terjed tovább, a szél viszi a parazsat egyik helyről a másikra, az ember nem tudja mikor és hol zárja körbe a tűz. Az olajfák szintén problémát okoznak, az olaj éghető anyag, ha egy ilyen növényt elkap a tűz, akkor szabályszerűen szétrobban. A tűz hőmérséklete elérheti az ezer fokot, hétszáz fokon már maga az égéstermék, a koromdarabok is meggyulladnak.

Milyen módszerekkel lehet ekkora tüzet eloltani?

Helyi viszonyoktól függ, hogyan oltunk. Oroszországban, a tajgán akár robbantást is bevetnek, beküldenek egy robbanótöltetet, a detonáció elvonja az oxigént, a tűz kialszik. Görögországban légi támogatás nélkül nem lehetett volna oltani, helikopterek 800-1000 literes belső tartályokban hordták a tengervizet a területre. Sok módszert itthon is hasznosítottunk ebből, például a Kiskunságban, ahol homokos a talaj, és a tűzoltóautó elsüllyedne, ha bemenne a terepre.

De a tűzoltás részét képezte, hogy árkot ástunk, fákat vágtunk ki, hogy a tűz abba az irányba ne tudjon tovább terjedni. Munkagépekkel kellett letarolni mindent, kézi szerszámokkal csináltunk utat a tűzoltóautóknak a bokrok között. Voltak szurdokok, ahova a sűrű növényzet miatt nem is tudtunk lemenni. Széles skálánk mozogtak a tennivalók, de emberélet szerencsére nem volt közvetlen veszélyben, hiszen egy nagyon kiterjedt, bokros, lakatlan területről volt szó.

A füst mekkora gondot okozott, és mekkora gondot okoz általában a tűzoltásnál?

A füst miatt mindig a szél mögé megyünk, ha szemben vagyunk vele, akkor nem lehet dolgozni. Légzőt csak akkor használunk, amikor a tüzet támadjuk a széllel szemben. A forróság miatt speciális védőruhát viselünk, ha ez átforrósodik, akkor le kell térdelni, vagy akár lefeküdni a földre. Ott mindig hűvösebb van, és a füst is felfele száll. Ha bárki tűzesetbe kerül, akkor egy vizes ruhadarabot kell az orr elé szorítani, és kúszva elindulni kifele. Így tudja legnagyobb eséllyel elkerülni a füstmérgezést, ezt az iskolában kellene tanítani.

Magyarországon volt olyan kiterjedt tűzeset, hogy nemzetközi segítséget kellett kérni?

Itthon nem voltak akkora kiterjedésű tűzesetek, mint Görög- vagy Horvátországban. A legnagyobb az volt, amikor az ősborókás égett a Hortobágyon, akkor nekünk, fővárosi tűzoltóknak is ki kellett vonulnunk, támogatni a helyieket. A leginkább kritikus pontnak az számított, hogy - ellentétben a mediterrán térség tűzvészeivel – települések és tanyák álltak a közelben. Ekkor az ősborókás nyolcvan százaléka leégett. Ha egy erdő elpusztul a tűzben, az felbecsülhetetlen, soha nem értettem, amikor kárértéket határoznak meg fák esetén. Ötven év, amíg megnő egy fa, ha egyáltalán megint fásítva lesz a terület. Ez olyan, mint az emberi élet, nem lehet megadni pénzben az értékét. Viszont a klímaváltozás, a szárazság miatt készülnünk kell, egyre több tűzesetre számíthatunk.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.