Isten második fia nagy tévedés volt

GettyImages-161113940
2023.04.26. 15:25
A Nemzeti Futball-liga újoncbörzéje azzal együtt is a sportág egyik ünnepe, hogy a pályán semmi nem történik. Nem úgy a színfalak mögött, ahol a csapatok bődületes mennyiségű kutatómunka, vizsgálat, interjú, felmérés, agyalás és tárgyalás után meghozzák a döntést arról, mely fiatalokra bízzák a jövőt. Azt is gondolhatnánk, hogy a draft napjára már mindenki tökéletesen felkészülten érkezik, és ennek köszönhetően flottul megy minden, de az eddigiek tanúsága szerint a pánik ekkor tör ki igazán.

Megannyi változó szólhat bele az együttesek előzetes koncepciójába, amelyek hatására felüti a fejét a kapkodás: az egyik lemarad a saját választási lehetőségéről, a másik eladja a teljes jövőjét, a harmadiknál egy kutya ül a döntéshozói székbe, a negyedik meg bármit is csinál, úgysem sülhet el jól. Eközben az ifjoncok idegszálainak szakítószilárdsága a legkeményebb próbának van kitéve, hiszen a draft napja számukra az addigi legkomolyabb mérföldkövet jelenti. Nem csoda, hogy sokuknál eltörik a mécses, de akadnak olyanok is, akik minden erejüket latba vetve igyekeznek leplezni a feszültséggel elegyedő csalódottságot, mert azt hiszik, senkinek sem kellenek. Micsoda szerencse, hogy ezt ország-világ előtt kell megtenniük, hiszen a kamerák egy perc nyugtot sem hagynak nekik. De legalább mi is készíthetünk ezekből az őrült pillanatokból egy összeállítást.

Még Isten második fia is belekeveredett az emberkereskedelembe

A draftsorrend mindig az előző szezon végeredménye alapján alakul ki: az utolsó helyezett választ először, a bajnok pedig utoljára. Ezzel ér véget az első kör, ezt aztán megismétlik hatszor. Papíron egyszerűnek tűnik, viszont a csapatok szabadon csereberélhetik egymással a saját draftcetlijüket, így pillanatok alatt a feje tetejére állhat minden. És ez általában meg is történik.

1999-ben például a New Orleans Saints az összes az évi, valamint a 2000-es első és harmadik körös pickjét a Washington Redskinshez cserélte annak érdekében, hogy felugorjon az ötödik helyre, ahol kiválaszthatta a futó Ricky Williamset. A running back hatalmas tehetségnek volt kikiáltva, olyannyira, hogy a Philadelphiában tartott drafton a szurkolók óriási elégedetlenkedésben törtek ki és kifújolták azt a Donovan McNabbet, akit a második helyen vitt el az Eagles. Pedig még a polgármester is odaszólt a vezetőségnek, hogy Williamset kell kiválasztani.

Megesik, hogy egy fiatal egyszerűen megtagadja, hogy annál a csapatnál játsszon, amelyik lefoglalta a játékjogát. Pontosan ez történt 2004-ben, amikor mindenki tudta, hogy Eli Manning lesz a legelső választott, az irányító pedig nagyon hamar világossá tette, hogy esze ágában sincs az 1/1-es jogot birtokló San Diego Chargers színeiben pályára lépni. A kiválasztás mégis megtörtént, a legkisebb Manning fivér pedig láthatóan nem igazán akarta leplezni az érzéseit, amikor a kezébe adták a Chargers mezét. A sztori itt még nem ért véget, a New York Giants közbelépett, és megegyezett a kaliforniaiakkal, hogy kiválasztja Philip Riverst, akit aztán szívesen kicserél Manningre, de persze még hozzácsap néhány draftcetlit. Az üzlet megköttetett, később pedig óriási hatást gyakorolt az NFL történetére.

Tim Tebow viszont jóval kisebbet, legalábbis a pályán. Minden idők egyik legimpozánsabb egyetemi pályafutását zárta a Florida Gators irányítójaként, de már akkor is rengetegen kérdőjelezték meg a dobómozdulatát, valamint a profi ligához kellő pontosságát és stílusát. A mélyen vallásos, emberileg kifogástalan Tebow még abban a Gatorsben sem hajlott el, amelynek az összesített bűnlajstroma simán versenyre kel az utcai bandákéval, és ezért, valamint a győztes szezonok miatt mégis sok csapat érdeklődött iránta. De még ezzel együtt is a 3-4. kör környékére jósolták, a Denver Broncos azonban gondolt egyet, feljebb cserélt az első körben, és lecsapott a sokak által Isten második gyermekeként aposztrofált QB-re. A csoda pedig nem maradt el, Tebow sokáig emlékezetes menetelést vezényelt le a Broncos élén 2011-ben, majd a rájátszásban sokkolta a jóval esélyesebb Pittsburgh Steelerst is. Talán senki sem gondolta volna, hogy az lesz pályafutása utolsó TD-átadása: nem sokkal később a Denver leigazolta Peyton Manninget, Tebow-t pedig a New York Jetshez cserélte, ott pedig alig került pályára. Később megfordult még a New England és a Philadelphia edzőtáborában is, de egyik helyen sem élte túl a keretszűkítést, majd megpróbálkozott a baseballal, sőt hat év szünet után a Jacksonville Jaguars is meghívta, ám ott sem került be a végleges, 53 fős keretbe.

Keblemre, komisszár uram!

Nem csak a Super Bowl alkalmával lehet elborult dolgokra fogadást kötni, a draft is pont ilyen esemény. Ha valaki a legtutibbra akar menni, arra tesz pénzt, hogy Roger Goodellt, az NFL első emberét tökéletes összhangban megszülető füttykoncert és boozás köszönti.

A játékosok annyira nem utálják Goodellt, mint a szurkolók (nem csoda, hiszen az ő életükre addig nem volt hatással), így az sem meglepő, amikor egyesek a kiválasztás által kiváltott katarzist a komisszáron vezetik le.

A legközelebb Dontari Poe-hoz került a komisszár, a hatalmas defensive tackle a pacsi és az ölelés után majdnem egy csókot is adott Goodellnek még 2012-ben:

A leghosszabb ölelés rekordja egyetlen választással, azaz néhány perccel később dőlt meg: ezt a Philadelphia Eagles klasszis védőfalembere, Fletcher Cox tartja, aki pontosan 10,76 másodpercig szorította magához a főnököt.

Hat választással később Melvin Ingram nevét mondta ki a commish, akivel még egy közös kézfogást is bemutatott:

Három évre rá a rendkívül érdekes ruhában színpadra lépő Danny Shelton még fel is emelte a vezetőt.

Ezek az érzelmileg túlfűtött pillanatok a draft velejárói, hiszen megannyi huszonéves fiatal álma válik valóra, és megbizonyosodnak arról, hogy az addigi kemény munka és sok lemondás megérte. Persze a java még csak akkor kezdődik.

Amikor még a Packers mentette meg Rodgerst

Akik látták az Újoncok napja című filmet, és nem azzal voltak elfoglalva, hogy Kevin Costner arcán bármilyen érzelmet keressenek, azoknak derenghet, hogy a jövő nagy sztárjának kikiáltott Bo Callahan elkezdett csúszni. Nos, ez a jelenség sem csak a filmekben fordul elő, szinte minden évre jut legalább egy ember, akitől megijednek a csapatok, és az előzetes sorrendhez képest sokkal később kel el.

A 2005-ös draft két irányítóról, Alex Smithről és Aaron Rodgersről szólt. A San Francisco 49ers választhatott először, amely történetesen Rodgers kedvenc csapata volt, a közelben nőtt fel, és oda is járt egyetemre. A Frisco azonban Smithben látta a jövő nagy QB-ját, innentől pedig jöhetett Rodgers pokoljárása, ugyanis nemhogy a soron következő kluboknak nem kellett, hanem egészen a 24. helyen választó Green Bay Packersig csúszott. Ilyenkor senki nem lenne a helyükben, hiszen a kétségbeesés, a pánik és a tehetetlenség keríti őket hatalmába. Rodgers végül elmondta, mindegy neki, hol játszhat, csak érezze, hogy kell az adott csapatnak. Az elmúlt 18 év igencsak eredményes, ám annál viharosabb volt, a házasság pedig épp a minap ért véget.

Több sztár is keresztülment ugyanazon, amin Rodgers. 1998-ban Randy Moss a 21. helyen hullott a Minnesota Vikings ölébe, miután gimnáziumi és egyetemi évei különböző botrányoktól voltak hangosak. Testi sértés, marihuánafogyasztás és családon belüli erőszak is tarkította az erkölcsi bizonyítványát, ezért sok csapat óvakodott tőle, többek között az a Dallas is, ahová Moss egyébként szívesen ment volna. Az elkapó rögtön az első, Cowboys elleni meccsén üzent Jerry Jonesnak, hálaadás napján 3 elkapásból 163 yardot és 3 touchdownt szedett össze.

Warren Sapp is megbukott több drogteszten az egyetem alatt, ezért hiába volt nyilvánvaló a tehetsége, nem mertek hozzányúlni a csapatok. Az 1995-ös drafton végül a Tampa Bay Buccaneers vitte el tizenkettedikként, ahol aztán Super Bowl-győzelmet ünnepelhetett, később pedig a Hírességek Csarnokába is beválasztották.

Dan Marinóról is elterjesztették 1983-ban, hogy drogozik, ezért nem kevesebb mint 5 irányító talált gazdára azelőtt, hogy a Miami Dolphins a 27. helyen rá voksolt volna. A többi pedig történelem, Marinót minden idők egyik legjobbjaként tartják számon azóta is.

A közelmúltban Laremy Tunsil élt át hasonlót, akiről ugyancsak kábítószeres pletykák, valamint videók láttak napvilágot, méghozzá a draft előtt néhány perccel. Ez teljesen megbolygatta a csapatok stratégiáját, a legtöbben azonnal lehúzták a támadófalembert a listájukról, aki így a 12. helyen a Miaminál kötött ki.

Kutya egy dolog ez a draft

2020-ban a koronavírus-járvány miatt a draft is átköltözött a virtuális térbe. A csapatvezetők az otthoni dolgozószobájukból intézték a választásokat, és Roger Goodell is a maga szerény hajlékából vezényelte az eseményt. A New England Patriots atyaúristene, Bill Belichick minden élőlényt elzavart a környezetéből, hogy nyugodtan válogathasson a tehetségek közül, kivéve Nike-ot, a kutyáját, akinek látszólag még az irányítást is átadta. Legalábbis erre gondolt mindenki, amikor az irodájába kapcsolva a kamera azt mutatta, hogy a házi kedvenc teljes kontrollt gyakorol Belichick laptopja fölött. Nike egyébként megérdemelte a jutalomfalatot, ugyanis az általa kiválasztott Kyle Dugger az előző szezonban három védőoldali touchdownt szerzett, amivel elsőként végzett az NFL-ben.

Sok mindent megmagyarázna, ha ugyanez történt volna a Minnesotával 2002-ben, majd 2003-ban is. A draft egyik alapszabálya, hogy az aktuálisan választó együttesnek 10 perce van meghozni, valamint hivatalossá tenni döntését, amennyiben elmulasztja, a soron következő együttes beelőzi.

Ahogy már fejtegettük, ilyenkor őrületes cserebere zajlik a csapatok között, és bizony előfordul, hogy az üzletek nem köttetnek meg időben. Így járt a Minnesota Vikings 2002-ben, amelynek lejárt az akkor még 15 perces időkerete, a Kansas City Chiefs pedig köszönte szépen, és megelőzte a 6. helyen.

És amikor már azt hinnénk, hogy az emberek, főleg a felső vezetők tanulnak a hibájukból, akkor jött Rob Brzezinski, a Vikings általános igazgatója, és 2003-ban elkövette ugyanazt, amit egy évvel korábban. Sőt rátett még egy lapáttal, ugyanis ekkor nem egy, hanem két csapat is eléjük vágott azok után, hogy képtelenek voltak megkötni időben azt a cserét, amit szerettek volna.

Az utolsó plot twist: a Minnesota mindkét esetből jobban jött ki, ugyanis a 2002-ben kiválasztott Bryant McKinnie és az egy évvel később megszerzett Kevin Williams is Pro Bowl-játékossá nőtte ki magát, utóbbi 10 éven át szolgálta a Vikingeket.

Amikor a vendégek ellopják a show-t

Egy ideje a csapatoknak megvan a lehetőségük arra, hogy egy általuk meghívott vendég jelentse be a kiválasztott nevét. Az elmúlt időkben egyre-másra láthattunk klubikonokat megjelenni a színpadon, akik aztán meg is ragadták az alkalmat, hogy az aktuális házigazda szurkolóit a végsőkig felbosszantsák.

Mint például David Akers, az Eagles korábbi rúgója, aki 2018-ban nem habozott, és kihasználta a lehetőséget, hogy vérig sértse a Philadelphia legnagyobb ellensége, a Dallas Cowboys drukkereit.

Hasonló módon járt el az Indianapolis Colts egykori puntere, az azóta az amerikai sportmédia meghatározó alakjává vált Pat McAfee, aki a Tennessee otthonában forgatta meg egy kicsit a kést a Titans szimpatizánsaiban.

Akkor viszont senki sem fütyült, sőt inkább mindenki a könnyeivel küszködött, amikor szintén 2018-ban a Pittsburgh Steelers linebackere, a korábban borzalmas sérülést szenvedő Ryan Shazier konferálhatta fel Terrell Edmundsot.

A gyűjtemény korántsem tartalmazza az összes rendkívüli eseményt és draftpillanatot, abban pedig biztosak lehetünk, hogy a hétvégén is bővül majd a lista.

(Borítókép: Tim Tebow a 2010-es draft után. Fotó: Getty Images)