Vezéráldozat az NDK megmentéséért

2009.10.18. 16:59 Módosítva: 2009.10.18. 16:59

A blogról

Ez a blog egy napi válogatás arról, hogy mi történt 1989-ben. Beszámolunk a legérdekesebb hírekről, interjúkról, bemutatjuk a szereplőket, és megtudhatja azt is, mit hallgattunk, olvastunk, néztünk a moziban húsz éve, és milyen telefonok érkeztek a frissen induló TV2-höz és a Szabad Európa Rádióhoz. Ráadásul elolvashatja azokat a napi információs jelentéseket, amiket az MSZMP korabeli vezetői is megkaptak.

Partnereink

Videók

A sorozatos rendszerellenes tüntetések után, 1989. október 18-án az egykori Német Demokratikus Köztársaság kommunista állampártja, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) leváltotta akkori vezetőjét, Erich Honeckert, hogy így megmentse magát az NDK-t. A vezéráldozat azonban későinek bizonyult, alig néhány héttel később, november 9-én leomlott a berlini fal, ami elvezetett a keletnémet kommunista állam teljes összeomlásához és kevesebb, mint egy évvel később Németország újraegyesüléséhez.

Az évfordulón a vasárnapi német újságok visszaemlékeztek arra, hogy a Honecker leváltásáról szóló döntés tulajdonképpen már előző este az NSZEP Politikai Bizottságának ülésén megszületett. A párt vezetői eldöntötték, hogy utolsó reményként Honecker utódjául Egon Krenzt nevezik ki.

A lapok emlékeztettek arra is, hogy tíz nappal korábban a Szovjetunió már figyelmeztette Honeckert, hogy "aki túl későn cselekszik, azt megbünteti az élet". A Szovjetunió akkori vezetője, Mihail Gorbacsov ezzel az általa szükségesnek tartott reformok elmaradására utalt, az üzenet azonban Erich Honeckernél süket fülekre talált.

A párt vezetői immár Egon Krenzcel az élen fordulatot akartak elérni, és szinte az utolsó pillanatig hittek abban, hogy még megreformálható az NDK-ban a szocializmus. A felülről irányított változtatás azonban akkoriban már eleve kudarcra volt ítélve, mivel az alulról, a nép által kezdeményezett, a párttal és végső soron az NDK-val való leszámolást célzó békés forradalom már feltartóztathatatlannak bizonyult. Erre utal, hogy Egon Krenz mindössze 47 napig volt hatalmon, és december 3-án - három héttel a fal leomlása után - az egész pártvezetéssel együtt le kellett mondania.

Az NDK-ban akkor sem alakulhatott volna másképp a helyzet, ha az október 18-i "utolsó kísérlet" korábban történt volna, mutatott rá a volt keletnémet kommunista állam múltját vizsgáló potsdami kutatóintézet szakértője, Jochen Staadt a Der Tagesspiegel című lap vasárnapi számában megjelent interjúban. A Szovjetunióban, Lengyelországban és Magyarországon zajló változások ugyanis már előre vetítették a kommunista rendszerek összeomlását, vélekedett Staadt.