18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Egy piros sapkán múlt a halálos ítélet

Kareem-Johnson
2020.07.11. 00:13
Olyan súlyos mulasztást követett el az ügyészség egy amerikai halálraítélt, Kareem Johnson ügyében, hogy a bíróság az eset vizsgálata után arra jutott: még csak a per megismétlésére sincs mód, a férfit egyszerűen mentesíteni kell a rá kiszabott halálos ítélet alól. Johnson a rácsok mögül nem szabadul, mert egy másik gyilkossági ügyben életfogytiglanra ítélték, de kivégezni már nem fogják. Csak idén ő már a harmadik ember az Egyesült Államokban, akinek semmissé vált a halálos ítélete.

Július elején formálisan is teljessé vált a mentesítése egy Kareem Johnson nevű pennsylvaniai elítéltnek abban a büntetőügyben, amely kis híján az életébe került. Az efféle fordulat egyáltalán nem ritka az Egyesült Államokban: Johnson 2020-ban már a harmadik rab, aki a halálos ítélete visszavonása után elhagyhatta a siralomházat, a halálbüntetések modern korszakában, 1973 óta pedig már a 170., számolta ki a halálbüntetéssel kapcsolatos amerikai információkat gyűjtő Death Penalty Information Center (DPIC).

A médiában legtöbbször azok az esetek keltenek nagy visszhangot, amikor egy kivégzésre váró rabról – néha évtizedek elteltével – bebizonyosodik az ártatlansága. Johnsoné nem ilyen történet:

a férfi, bár ő ezt állítja, egyáltalán nem biztos, hogy ártatlan. Ő az életét annak köszönheti, hogy az ügyészség annak idején megengedhetetlen, ordító hibát elkövetve (ha nem egyenesen szándékos megtévesztést látunk bele) győzte meg az esküdteket a bűnösségéről,

és ezt most, 13 évvel később egy felülvizsgálat után a bíróság is kimondta.

Maurice Possley
Maurice Possley
Fotó: University of Montana

Kareem Johnson esetét egy Pulitzer-díjas újságíró, Maurice Possley írta meg a mentesítések nagy amerikai nyilvántartásába, amely több egyetem közös projektjeként fut. A gyilkosság, ami miatt Johnsont halálra ítélték, 2002. december 15-én történt a nyílt utcán, Philadelphiában. Az áldozat egy Walter Smith nevű, 39 éves férfi volt. Smith-nek a rendőrség gyanúja miatt azért kellett meghalnia, mert nem sokkal korábban egy másik bűnügyben terhelő vallomást tett valakire.

Piros és fekete

Smith az utolsó estéjén egy kocsmában járt Philadelphia déli részén, vele volt Debbie Williams nevű barátja. Williams vallomása szerint amikor kiléptek a kocsmából, Smith furgonja felé indultak, a nő az anyósülés ajtaja felé sétált, a férfi a vezetőüléshez. Williams észrevette, hogy egy baseballsapkát viselő, fekete bőrű férfi elszalad a kocsi előtt, majd lövéseket hallott, és védekezésképp levetette magát a földre. Amikor a fegyverropogás elhallgatott, látta elfutni a helyszínről a sapkás férfit. Ekkor odamerészkedett a furgon túlsó oldalára, és ott feküdt élettelenül Smith, mellette hevert a földön a fekete baseballsapkája, golyó ütötte lyukkal.

Ezt a nő felemelte, és később odaadta a rendőröknek. A helyszínelők találtak egy másik sapkát is: ez egy piros Air Jordan baseballsapka volt, és nagyjából három méterre volt a holttesttől.

Eltelt több mint egy év. 2004. február 12-én lövöldözés tört ki egy philadelphiai iskola közelében. Egy tízéves kisfiút halálos találat ért, egy iskolaőrt lábon lőttek. Két nappal később letartóztatták az akkor 19 éves Kareem Johnsont és egy másik, vele egyidős férfit. 2006-ban mindkettőjüket bűnösnek találták, és életfogytiglanra ítélték őket.

Rá vallott a drogdíler rabtárs

Amíg a tárgyalására várt, még 2005-ben, Johnson összeakadt a börtönben egy Bryant Younger nevű rabtárssal. Younger azzal állt a rendőrök elé, hogy kihallgatta, amint Johnson a vádlott-társával a Smith-gyilkosságról beszél. Younger szerint Jonhson ugyan nem mondta ki az áldozat nevét, de egyértelmű volt, hogy róla van szó, többek közt visszautalt arra a régi ügyre, amelyben a Smith által tett terhelő vallomás a gyilkosság indítéka lehetett. Younger még azt is előadta, hogy Johnson nevetett, miközben a gyilkosságról beszélt, a jobb kezét felemelve, hangokat is adva lövöldözést imitált.

Younger annak a reményében tálalt ki a rendőrségnek, hogy a saját büntetését enyhítik majd cserébe, és be is jött a számítása: a drogdílerkedésért kapott életfogytiglanját leszállították 10 évre. „Próbáltam menteni a seggemet” – vallotta később.

Kareem Johnsont 2007 júniusában állították bíróság elé Smith meggyilkolásáért. Az ügyészség célja a halálbüntetés kiharcolása volt.

A vád legfontosabb bizonyítéka egy baseballsapka volt. Egy sapka. Arról ugyanis, hogy nem egy, hanem két sapka létezett, nem értesült az esküdtszék.

Eredetileg mind a két sapkát, Smith saját, fekete sapkáját és a piros sapkát is felvették a bizonyítékok közé, megvizsgálták a bűnügyi laborban. A fekete sapkán ott volt Smith vére. A piros sapkán vér egyáltalán nem volt, és több különböző ember DNS-nyomait lehetett felfedezni rajta, közülük az egyik Kareem Jonhson volt. A fekete sapka létezéséről azonban a tárgyaláson már egyáltalán nem esett szó.

A két különböző tárgy összemosásából az kerekedett ki, hogy volt egy sapka, amin egyszerre volt rajta Johnson verejtékből származó DNS-e illetve az áldozat vére, amiből egyenesen következik, hogy a sapkát a gyilkos viselte, aki ki lehetett volna más, mint Johnson.

A pancser védelmen is múlott

Három forrásból is ez a narratíva áradt az esküdtek felé.

  • Az ügyészségnek dolgozó igazságügyi elemző, a DNS-tesztelést elvégző Laurie Wisniewski arról tanúskodott, hogy Smith vére és Johnson DNS- is „a sapkán” volt, nem téve említést arról, hogy két sapka létezik. 
  • A helyszínelésnél dolgozó rendőr, William Trenwith azt állította, hogy amikor megtalálta a piros sapkát, friss vért látott rajta. Márpedig, mondta, soha nem látott még vért olyan messzire fröccseni, mint amilyen távol a sapka hevert a holttesthez képest. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a sapkát viselő ember egészen közel állt az áldozathoz, amikor a lövések eldördültek.
  • Az ügyész, Michael Berry teátrális vádbeszédében ez hangzott el: „Tudják, ki mondja, hogy a gyilkos viselte azt a sapkát? Walter Smith mondja, hogy a gyilkos viselte a sapkát. A vérével mondja el.” „A tárgyi bizonyíték nem elfogult. A tárgyi bizonyíték nem tud hazudni” – sulykolta Berry.

Jonhson ügyvédei sem voltak a helyzet magaslatán. Nem kérdőjelezték meg az egy sapkás alapállást, annak ellenére sem, hogy a bíróságon felolvasták Debbie Williams rendőrségnek tett vallomását, amiben benne volt, hogy ő vette fel Smith sapkáját a földről. Nem merült fel senkiben, hogy ezek szerint két sapka kellett, hogy legyen.

2007. június 25-én az esküdtszék kimondta Kareem Johnson bűnösségét, és halálbüntetést szabott ki rá. 2009-ben volt egy fellebbezés, de nem hozott sikert. 2011-ben jött egy utólagos vizsgálat, amelynek során napvilágra került, hogy két sapka volt, az egyiken Johnson verejtéke, a másikon Smith vére. Az ügyészség akkor ráállt, hogy tartsanak az ügyben új tárgyalást, és a maga részéről annyi engedményt tett volna, hogy már nem a halálbüntetésre mentek volna rá.

Hibáztak, nagyon sajnálják

Johnson ügyét azonban átvette egy halálbüntetéses esetekre specializálódott profi ügyvéd, Marc Bookman, aki ennyivel már nem érte be. Ő már nem elégedett meg simán csak egy új tárgyalással, hanem azt célozta meg, hogy az ítéletet, amely a jóindulatú értelmezés szerint is durva mulasztás eredményeképp született meg, egyszerűen semmisítsék meg. 

Szándékosságot soha senki nem vallott be az ügyben, de a hibázás tényét, amikor ez már elkerülhetetlen volt, beismerték. Barry ügyész utólag bűnbánóan azt mondta: észre kellett volna vennie, hogy két különböző bizonyítékról van szó, és hogy ezt nem tette meg, „100 százalékban” az ő hibája. Trenwith rendőr is beismerte, hogy feltételezésbe bocsátkozott, amikor azt mondta, hogy vért látott a piros sapkán. Az üggyel foglalkozó bíró egyébként külön is rámutatott Trenwith viselkedésének a furcsaságára:

igencsak különös egy gyakorlott helyszínelőtől, hogy ha vért pillant meg egy bizonyítékon, amiről fotókat készít, nem csinál egyetlen olyan fotót sem, ami konkrétan a vércseppeket mutatná.

Marc Bookman
Marc Bookman
Fotó: houstoninst / youtube

Az ügy körüli csatározás évekig húzódott a bíróságokon. Egy korábbi körben a bíróság ugyan komédiának nevezte, ami a Johnson-ügy tárgyalásán zajlott, és „elképzelhetetlen hibák sorozatát” emlegette, de arra jutott, hogy nem volt szándékosság a háttérben, és ezért nincs akadálya annak, hogy nekifusson az ügyészség újra a vádemelésnek. Most azonban a Bookman-féle csapaté lett a végső győzelem, a legutóbbi fellebbezésükkel elérték, hogy a pennsylvaniai legfelsőbb bíróság kimondja: Johnsonnak nem volt része a mindenkinek kijáró tisztességes tárgyalásban, az ügyészi hiba, a hivatali kötelességszegés még ha nem is szándékos, de olyan súlyú volt, hogy az újratárgyalás sértené Johnson alapvető jogait.

Johnson ül tovább, de már nem kivégzésre vár

A DPIC szerint Johnson a kilencedik olyan halálraítélt Pennsylvaniában, akit utólag mentesítettek az ítélete alól, Philadelphiában pedig a hatodik. Mind a hat philadelphiai ügyben szerepet játszott hivatali kötelességszegés.

A történtek szabadulást nem jelentenek Kareem Johnson számára, hiszen az iskola melletti lövöldözés, a gyerek halála miatt kiszabott életfogytiglani büntetése továbbra is él. Amúgy abban a bűncselekményben is ártatlannak mondja magát, és próbálja utólag jogi úton megtámadni a bizonyítékokat, melyek alapján elítéltek. Ez az ügy még folyamatban van. 

A cikk Maurice Possley írása alapján készült.

(Borítókép: Kareem Johnson. Fotó:  Death Penalty Information Center)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport