Egy tudós ember soha nem lehet eléggé hálás a mecénásának
Egy olyan időszakban, amikor hetekig tartó vita folyik a vita a tudományos akadémia függetlenségéről az MTA és a kormány között, több mint izgalmas egy majdnem kétszázas éves könyvre bukkanni, amit a „Tudós Magyar Társaság” egy levelező tagja, „Bodrog Kiss-Faludi születésű Kassai Jósef” írt. A könyv már attól is csodálatos, hogy az előszavában a magyarokat a méhekhez hasonlítja („vagyon urok, királyjok, vezérök, vagyon gondviselőjök, vagynak munkás tselédjeik, ámbár közöttök herék is találtatnak), de az ajánlás az, ami igazán gyönyörű.
Az alázatosságból egyébként még a következő lapra, az Előszó elejére is jut (Nagy-méltóságú Báró és Megyés Püspök Úr, nékem Kegyes Métzénásom, Védőm 's Párt-fogóm). No de a lényeg, hogy ha egyszer a kormány mégis maga alá gyűri az MTA-t, jó, ha a tudósaink látják, mi a méltó köszönetnyilvánítás. A könyvet egyébként itt olvashatja, többek között olyan csodás kifejezéseket találhat benne, mint a pápista varjú vagy a kilenc definíciója, miszerint „egygyen kil tíz”.