Én kibírtam mind a 25 percet, de ön nem biztos, hogy végignézi
Leginkább azért, mert nem történik semmi. De tényleg semmi. Csak egy öltönyös fickó gondolkodó arcát bámulhatják. Ehhez a videóhoz képest a Duna Tv-ben úszó halak epilepsziás görcsöket előidéző képvillogásnak tűnnek.
Az éppen most zajló Carlsen–Caruana sakk-világbajnoki döntőhöz kerestem valamit, amikor véletlenül rábukkantam a két évvel ezelőtti döntő egyik videójára. Carlsen akkor az orosz Szergej Karjakinnal játszott.
Az egyik partin Karjakin lépése következett, amin 25 percig gondolkodott. Fogalmam sincs, hogy ki találta ki azt, hogy a lépésig tartó vívódást, elemzést, gondolkodást ki kell tenni a YouTube-ra, de rá lehet kattanni, az amúgy tényleg nem túl teátrális vagy izgalmas arcjátékú Karjakinra.
Tényleg végignéztem az egészet, igaz, a harmadik kísérletre jutottam csak el addig, hogy minden másodpercet kiélvezzek. addig belepörgettem a videóba. Mondjuk ezt csak a csúszkán vettem észre.
Először kb. nyolc percnél fogyott el a türelmem, 15 percnél azt mondtam magam, hogy fogj már meg egy bábut te rohadék, aztán apátiába süllyedve vártam ki a véget, ahol Karjakin, mintha előtte nem rágta volna szét a saját agyát is, a világ legtermészetesebb módján tolt odébb egy bábut.