Van egy könyv, amire nagyobbal írták fel egy rágó nevét, mint a címet
Mondjuk a Turbo rágó valóban egyfajta korosztályos élményük azoknak, akik gyerekkora a nyolcvanas években telt – bár ha én írnék ilyen könyvet, annak a borítójáért a jugóktól vett cigirágó versenyezne a szintén jugóktól vett eurocremmel –, de ez a könyvborító akkor is elég meglepő szerintem.
Egyébként én nagyon szeretem azokat a kvázi korosztálykönyveket, amikben más gyerek- vagy fiatalkorából visszajön az enyém. Eddig nagy kedvencem ebben a műfajban Kiss Ottó Másik országja volt, de Ottó jó pár évvel idősebb nálam, így az ő gyerekkora inkább csak a nagyobb vonalakban idézett meg jelenségeket az enyémből. Hartay Csabával viszont szinte majdnem egyidősek vagyunk, így az ő történeteit – az alapján, amit eddig olvastam belőle – sokkal személyesebbnek érzem, az „ilyen velem is történt” és az „ilyen velem is történhetett volna” határmezsgyéin mozognak.