Mi és ők – avagy az olasz tankönyvek így foglalkoznak a mássággal
Nemrég mutattam be, hogy a nyolcadikosok földrajz munkafüzetében van egy menekültekkel kapcsolatos állításokat bemutató feladat, ahol többek között olyan állításokból kell kiválasztani, hogy tény-e vagy közhely, miszerint bűnöző életmódot folytatnak, betegségeket fognak terjeszteni, azért jönnek, mert itt nem kell dolgozni, de amúgy elveszik a munkahelyünket. Valójában a munkafüzet készítői nem állítják, hogy ez így van, de nyilván manipulációra tökéletesen alkalmas lehet, látjátok, gyerekek, hát már a tankönyvben is ilyenek vannak.
A posztom után kaptam egy negyedikes vallás tankönyvet Olaszországból, olvasónktól, Györgytől. Ez a borítója: a címe Mi és ők, és egy szívecske is, ami hát nekem nem a világom, de az olasz ízlés nem mindig áll közel hozzám (az alcíme: interkulturalizmus és vallásköziség, ha jól fordítottam ez utóbbi szót). A lényeg persze nem a szív, hanem a hozzáállás és az üzenet, amit a tankönyv egyes fejezetei is bemutatnak: hogy vannak más népek, akik más vallásúak, mást esznek, máshogy zenélnek, de attól még embertársaink, leülünk velük egy asztalhoz, játszunk velük a játszótéren, stb. Mindez érthető is, teszi hozzá olvasóm, mondván:
hiszen itt Olaszországban évente kb 150-200 ezer menekült van, gyűlölet nincs. Magyarországon menekült nincs, gyűlölet van