Hiába olcsó, nem ajánlatos olajat venni
A koronavírus okozta gazdasági válság egyik mellékermékeként a minap mínuszba fordult az amerikai olajár (iletve, ahogy írtuk, valójában csak a májusi határidős olajügyletek másodpiaci ára, ami azért nem teljesen ugyanaz, sőt), ezért felmerülhet az emberben, hogy érdemes lehet olcsón beszerezni egy keveset a cuccból.
Hogy ez mennyire bonyolult dolog, azt egy öt évvel ezelőtti, de ismét aktuálissá vált cikkében járta körül a Bloomberg újságírója, aki 2008-ban, az előző nagy válság idején fejébe vette, hogy vesz egy hordó olajat, de a spekulánsokkal ellentétben nem csak papíron, hanem annak fizikai valójában.
Sajnos azonban kiderült, hogy (hacsak az embernek nincs tankere vagy minimum tartálykocsija) olajat venni rendkívül nehéz (a kereskedők nem szívesen foglalkoznak fura magánemberekkel), ráadásul elég értelmetlen dolog, mert a finomítatlan nyersolaj semmire nem jó, cserébe mérgező, irtó büdös és nagyon nehezen tárolható, még a hordóba zárt olaj esetén is profi szellőztetőrendszer és mindenre kiterjedő felelősségbiztosítás kell. (Végül nagy erőfeszítések árán azért egy féliiteres üvegnyi dakotai olajat sikerült szerezni.)
Persze az olajjal való spekulálást nem fizikai hordókkal szokás játszani, hanem a piaci összeomlást előidéző határidős ügyleteken és származtatott pénzügyi eszközökön keresztül, vélhetően az utóbbi hetekben is sok, jól informált kisbefektető bukott nagy összegeket a dologgal.