Brutálisan őszintére sikerült az országimázs Ferihegyen
És ez alatt nem is csak arra gondolok, hogy sajnálatos módon leszedték a Juncker-plakátokat, vagy hogy általában véve milyen állapotok uralkodnak Ferihegyen és környékén, hanem konkrétan utóbbin belül is arra, hogy vannak ugyebár a reptereken várók, ahol az üzleti utazók, a magas hitelkártyadíjak kedvelői, valamint a csóró, de megfelelően módos partnert talált firkászok döntik magukba az ingyen piát és kaját indulás előtt a bőrfotelekben terpeszkedve. Mindemellett pedig ezek a helyek a maguk módján kicsit az országimázs témára is rámennek, például Tokióban hatféle kistérségi kézműves szakével és alsó-középkategóriás japán viszkivel lehet lekísérni a szusit, Pekingben meg (szerencsére nem kistérségi baijiu, hanem) válogatott teák és alsó-középkategóriás nemzetközi viszkik mennek a dim sum mellé.
Ezért is érheti meglepetés az utazókat a Liszt Ferenc reptér egyik, Skycourt Lounge nevű várójában, ahol országunk alkoholipari műremekei közül az üzemeltető Malév-utódcég, a reptéri kiszolgálással (minden jel szerint elég alacsony színvonalon) foglalkozó, amúgy a csőd szélén táncoló, állítólag a Magyar Nemzeti Alapkezelő támogatásaiból fenntartott Malév Ground Handling valamiért a Fütyülős nevű legalja, "pálinkának" tűnő szeszes italt, a legolcsóbb vilmoskörtét és 800 forintos üveg borokat találta a hazai felhozatal megfelelő reprezentánsának, amely italokkal legutóbb még csóróbb elsőéves egyetemistaként ismerkedtem behatóbban, akkor sem mindig kielégítő eredménnyel, mindenesetre szívesen megnéztem volna egy külföldi üzleti utazót, ahogy beleszagol az acetonos lébe és letolja az élelmiszer gyanánt kirakott száraz zsemlével és szalámival.
Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a Malév GH formabontó lépése a maga módján becsülendő, hiszen minden alakoskodás nélkül tolja az ember arcába az igazi magyarországi presszók és kocsmák kínálatát, ami sokkal őszintébb bemutatása az országnak, mint az említett külföldi példák. (Arról a tökös lépésről nem is beszélve, hogy utána a gépen vélhetően szintén ugyanezen kiszolgáló cégnek köszönhetően a közönség megismerkedhetett a csalamádéval mint autentikus "nyugati" reggeli fogással is.)
Azt viszont őszintén remélem, hogy nem volt még olyan, aki ezért kifizette volna azt a 13 ezer forintot, amit a bejáratnál lévő felirat szerint akkor kell leszurkolni a presszóélményért, ha az ember nem rendelkezik se megfelelő jeggyel, se megfelelő hitel- vagy törzsutaskártyával.