Íme, amikor a cukiság agyonnyomja az amúgy is csak nyomokban fellelhető hasznosságot
A tanévkezdésben az is a jó, hogy az ember – illetve főleg a gyermek, míg a szülő a tanév elején naponta új elemekkel kipótolt tanszerlistával küszködik, ahogyan megszámlálhatatlan mennyiségű szülőtársa is – mindenféle értelmetlen hülyeséget össze lehet vásárolni. Az én idei eddigi kedvencem ez az órarend.
Egyfelől ugyebár teljesen értelmezhetetlen a tagolása, hiszen mi a fenének van benne szombat is feltüntetve – emlékszem, nagyon kicsi voltam, valamikor a nyolcvanas évek elején, amikor utoljára szombaton is volt suli, egy időben már csak minden második héten –, másfelől meg milyen grafikusbajnok lehetett, aki úgy érezte, hogy a haszontalan szombati rubrikák helyett a hétfőiek nagy részére kell rálógnia egy kutyának és az aurájának? Persze lehet, hogy ennél sokkal több sükebókaságot is rejtenek a papírboltok ilyenkor, ha vett legalább ennyire értelmetlen vagy értelmezhetetlen cuccot a tanévre, akkor ne habozzon, írja meg! (Tankönyveket beküldeni nem ér!)