Ezért nyalogatják az embereket a kutyák

Sok kutya nemcsak a gazdáját, de az idegeneket is szívesen nyalogatja. A hátterében egy kevéssé gusztusos magyarázat áll.

Ám mielőtt kétségbeesnél kedvenced miatt, szögezzük le: a gesztusnak elsősorban kapcsolatfelvétel funkciója van, és leginkább egy köszönésnek illik be. Az, hogy a kutya nyalogat, alapvetően egy szociális viselkedés, amely az evolúciós történetükből ered – magyarázza dr. Emily Blackwell, a Bristoli Egyetem társállatok viselkedésével és jóllétével foglalkozó előadója.

A szaglászás és a nyalogatás a kutya kommunikációjának fontos része / Fotó: azenkutyam.hu

Ha már az evolúciót említettük, térjünk ki arra is, miért pont a nyalintás lett köszönési forma. Mint a szakember magyarázza, a kölykök ekképp üdvözlik az anyjukat, ám a szívélyesség mellett egy sokkal fontosabb céljuk is van vele: élelmet szeretnének. Az anyaállat pedig felöklendezett táplálékkal kínálja kicsinyeit. Igen, ez lenne a kevésbé bájos része a magyarázatnak. Ám ez csak a kölyök-szülő kapcsolatban bír jelentőséggel, kedvenced közeledését tudd be pusztán kedvességnek.

Neoténia – A kutyák örök gyerekek?

Ami még igen érdekes a jelenség kapcsán, kirívóan ritka, hogy egy felnőtt kutya megnyal vagy nyalogat egy másik felnőttkorú ebet. Egymás közt nem használják ezt a köszöntést. Akkor az emberekhez miért ekképp fordulnak? Dr. Blackwell szerint a magyarázat az, hogy gazdaként te örökösen a szülő szerepét töltöd be a kutyád szemében. Mint rámutat, ez egyfajta élethosszig tartó kiskutya-viselkedés a háziasított ebek részéről.

Ez a hangadásban is megmutatkozik; a vizsgálatok szerint a domesztikált felnőtt ebek hangjelzései sokkal inkább hasonlítanak a kölykökéhez, mint ahogy a vadon élő kutyafajtáké. A jelenség neve neoténia, és más háziállatoknál, például a macskáknál is megfigyelhető. Esetükben a dagasztásra tekinthetünk így.

Okozhat-e problémát, ha a kutya nyalogat?

Mindezek után fontos kérdés, hogy gond-e, ha kedvenced puszival köszön? A viselkedéskutató szerint nincs egyetértés abban, hogy ösztönözni, vagy ellenkezőleg, lenevelni kell-e a kutyákat erről a maradványviselkedésről.

Amíg nincsenek nyílt sebeid, addig fizikai gondot nem okozhat az eb nyála (kivéve, ha nem gondoskodsz megfelelően a parazitavédelemről, amelyek közül több emberre is veszélyes.) Viszont ha számodra kellemetlen, akkor szoktasd le róla négylábúdat.

A legfontosabb, hogy sose szidd le érte (a negatív megerősítés is megerősítés!), pláne ne büntesd meg miatta. Helyette előzd meg a gesztust, és kínálj alternatívát. Például simogasd meg vagy kérj tőle pacsit, miközben kedvesen beszélsz hozzá, és akár meg is jutalmazhatod. Ha jobban viseled, hogy a kezedre kapj egy nyálas csókot, akkor arra is lecserélheted az arcon nyalintást.

Ne várj túl sokat kedvencedtől!

Amit azonban dr. Blackwell hangsúlyoz, hogy gazdaként nem szabad túl nagy elvárásokkal lenned négylábúd felé. Érti ezalatt azt az állattartói kívánalmat, miszerint a kutya viselje csendben és nyugodtan az egyedüllétet és a gazdája távollétét. Az, hogy mintegy szülőként tekint rád, egyértelműen mutatja, milyen fontos szereped van kedvenced életében. Így nem elvárható, hogy gond nélkül vegye, ha hosszú időre távol kell lennetek egymástól.

Természetesen az elkerülhetetlen, hogy időről időre elváljatok, például a munka idejére, de ehhez hozzá lehet szoktatni a kutyát. Mint írtunk is róla, egyes fajták jobban tolerálják a magányt, ám általánosságban azt mondhatjuk, hogy a túl sok egyedüllét egyik kutyának sem tesz jót. A különféle mentális és viselkedésbeli problémák melegágya, ha nem tudsz elegendő időt szánni az állatra.

Ugyanakkor az sincs rendben, ha az eb túlzóan reagál az elválásra. A szeparációs szorongás nevű jelenség igen gyakori; az ebben szenvedő kutyák extrém rosszul viselik a gazda távollétét, ami ugatásban, zajongásban, rombolásban, valamint szobatisztasági problémákban jelentkezik. Ezek semmiképpen sem tekinthetők normálisnak, és ha szükséges, szakember bevonásával kell megoldást találni rá.