Farkasházi Rékát eredetileg a Barátok közt sorozatban ismerte meg az ország, de azóta számtalan színházi, szinkron- és műsorvezetői (RTL, Vitál TV, ATV) szerepben feltűnt, és pár éve a Tintanyúl gyermekzenekar vezetőjeként is járja az országot, sok fiatal arcára csalva mosolyt. Réka ezúttal kalandos családi ház vásárlásának történetét meséli el az Otthontérkép Magazinnak, és elárulja többek közt, hogy miért szereti meghitt otthonát, illetve Zugló kertvárosias részét.
– Néhány éve egy gyönyörű XIV. kerületi kertes házban él családjával. Miért döntöttek a családi ház mellett?
– Eléggé egyszerű volt az indok, kinőttük a lakást, mert érkezett a harmadik gyermekünk. A férjem mindig kertes házban élt, nekem viszont sosem adatott ez meg. Ez a két dolog, önmagában is elég nyomós ok arra, hogy kertes-házra vágyjunk. Már várandós voltam mikor elkezdtünk nézelődni.
– Hogy választották ki jelenlegi otthonukat?
– Nekem Zugló valahogy mindig nagy vágyam volt, fatalon, albérletben több pontján is laktam és élesen emlékszem arra, hogy 20 évesen mikor ezen a környéken mentem át munkába menet, mindig azt az érzést keltette benne, hogy istenem de jó lenne itt otthon lenni.
– Sokat keresgéltek a környéken?
– Néztünk nagyon sok lehetőséget, de az igazán vágyott környék elérhetetlennek tűnt. Persze azért elmentünk arra. És mikor erre a bizonyos, Rákos-patakhoz közeli, családi házas részre értünk, akkor a férjemnek eszébe jutott, hogy ő látta egy ház hirdetését errefelé. Ezt azonban már levették a netről, és így nem tudta a tulajdonost elérni. De azért kanyarodjunk arra, hátha…
– És sikerrel jártak?
– Utcáról utcára jártuk a környéket, míg nem egyszer csak a férjem a kerítésről ráismert arra a házra. Természetesen megálltunk. Csodával határos módon a tulajdonos éppen fent volt Budapesten. Ő egyébként nem budapesti, de egy meghiúsult adásvétel kapcsán éppen ott volt, sőt, ki is jött a ház elé, amikor észrevett minket. Meg is kérdeztünk, hogy ez az-e a ház, amit mi láthattunk a hirdetésben, és kiderült, hogy igen. Beinvitált minket, megnéztük, én pedig rögtön beleszerettem.
– De gondolom jó színászként palástolta, hogy tetszik a ház, hiszen ez esetben az alku nehezebb…
– Természetesen akkor már jó pár házat és lakást megnéztünk, és ki voltunk okítva ingatlanos szakemberek és rutinos házvásárló ismerősök által, hogy nem szabad mutatni, hogy tetszik. De annyira megfogott a ház, hogy nem tudtam palástolni az örömöm.
– Mi tetszett meg a házban először?
– Egyszerűen megfogott valami, amit nem lehet megmagyarázni, az ember érzi, hogy otthonra talált. Van benne egy gyönyörű kandalló egy télikert-szerű étkező rész. Emellett pedig olyan tágas terek, amik a Szondi utcai 60 négyzetméter után szinte felfoghatatlannak tűntek. De közben mégsem túlzók a méretek. És egy tenyérnyi kert is tartozik hozzá és persze nagyon jó lokáció.
– És megnézte szakértő ismerős is a házat?
– Kértünk a tulajdonos hölgytől egy kis gondolkodási időt, de még aznap este visszamentünk még egyszer megnézni és magunkkal vittük egy barátunkat is, Náray Tamást (az ismert divattervezőt – a szerk.), akinek nem csak a ruhák terén van nagyon jó ízlése, hanem az enteriőrök és a lakások terén is. Ő is körbejárta alaposan, nálunk azért jóval nagyobb szakértelemmel, tényleg mindent megkérdezett, ami nekünk eszünkbe se jutott. Nekünk főként a ház elrendezése volt fontos, hogy minden gyereknek saját szobát tudunk biztosítani, és persze az egész egyszerűen pont olyan, amilyenről álmodtunk.
– Hogyan sikerül végül tető alá hozni az üzletet?
– Másnap tettünk egy vételi ajánlatot, nyilván az esélytelenek nyugalmával. Ám legnagyobb megdöbbenésünkre, azonnal rábólintott a tulajdonos. Vele egyénként egy olyan szeretetteljes kapcsolat alakult ki, ami a mai napig tart. Azt hiszem nálunk már csak ő volt boldogabb, hogy egykori szeretett otthona jó kezekbe került. Egyszóval tényleg minden mesésen alakult…
– De úgy tudom sietni kellett a felújítással, nem?
– Igen, de ez a történet is mesébe illően alakult. Az adásvétel január-február környékén történt és márciusban kezdhettünk is neki felújítani a házat, mert valóban nagyon gyorsan szükség volt a költözésre, és hát azért ráfért az új otthonunkra egy alapos tatarozás.
– A sietség oka az új baba érkezése volt, igaz?
– Igen, júniusban szültem a harmadik gyerekem, második kislányom, Tamarát; de még a szülés előtt három héttel be tudtunk költözni.
Tamara még a pocakban, de már az új házban (fotó: Instagram)
– Hogyan sikerült ez a bravúr a mai felújítási átfutási idők mellett?
– A villámgyors, precíz és szép kivitelezés elsősorban annak köszönhető, hogy Ceglédről a szülővárosunkból hoztunk szakembereket, aki régi jó ismerőseink, és akik az összes otthonunkon dolgoztak. Ők minden kókler szakember helyett tartották a hátukat, és helyrehoztak mindent, amit esetleg korábban szakszerűtlenül javítottak, vagy túlságosan elöregedett. Nagyon hálás vagyok nekik. Ők szobafestő szakemberek egyébként, de mindent ők csináltak meg szinte a végén, mert tudták, hogy a baba miatt nem lehet húzni a beköltözést.
– Miért szeretett bele ennyire Zuglóba?
– Zugló kertvárosi része engem a mi kis szülővárosunkra emlékeztet. Ez egy darabka kisváros a nagyvárosban – valahogy mindig ilyennek látom. Ráadásul a házunk, a környék nagyon közel van mindenhez. A férjem és én is 15-20 perc alatt bent vagyunk a munkahelyünkön, a gyerekek iskolái is elérhető távolságban vannak. Sőt, ha mondjuk, a Tintanyúl együttessel koncertezni indulunk, akkor is jó kiindulási pont az autópályák közelsége miatt.
– A járvány miatt most kevesebb volt azért a koncert, igaz?
– Sajnos így van: ebben az évben kevés koncertre kellett indulnunk. Éppen ma számolgattam, hogy közel 100 koncertünk marad el idén. Nagy csapás ez nekünk, de ki fogunk lábalni belőle, reméljük.
– Igyekszik minden szabadidőt a családjával tölteni a színházi előadások és a koncertek mellett. Hogyan csinálja? Hogyan fér bele ennyi minden az életébe?
– Azt gondolom, hogy ez nem egyedi eset. Egy nagy család mellett kevesen tehetik meg, hogy nem dolgoznak. Persze nekem ez ambíció is, nem vagyok belekényszerítve, de azért egy művész pálya más. Itt a kabátot nem lehet csak úgy szögre akasztani minden hétköznap délután… Ráadásul a zenekar miatt több családért is felelős vagyok, hiszen a zenészeim jó része ebből él, így számomra ez nem kérdés. Megtanultam ügyesen szervezni és beosztani az időmet és fókuszálni arra, amit éppen csinálok, mert ez a legnagyobb időspórolás.
– Milyen könnyedén mondja…
– Lehet, hogy úgy tűnik, könnyedén veszem, de sohasem mondom, hogy könnyű. Igen, néha fárasztó, de igyekszünk figyelni magunkra és egymásra a férjemmel. Mondjuk, hogyha az egyikünk már nagyon le van strapálva, a másik észreveszi, és figyelmezteti, hogy kicsit pihenni kell. De szerencsére van „külsős” segítségem is. Ami fontos, hogy minden „maradék időt” megpróbálunk egymással tölteni. Például, ha viszem a nagyfiam edzésre, kihasználjuk, hogy ketten vagyunk és beszélgetünk, a nagylányommal ugyanígy. Viszont a kicsi ilyenkor otthon marad, ha pedig hazamegyek, vele vagyok. Szóval szervezéssel meg lehet oldani, ha tudom, hogy aznap színházi előadásom és próbám is van, előre megfőzök, mert mindennap vagy én, vagy a férjem vagy együtt főzünk a családnak.
– Mindemellett gondolom most a ház körül is sokkal több teendő akad, mint a Szondi utcai lakásnál…
– Tegnap este előadás után jöttem haza, és tudtam, hogy vár még rám egy-két dolog a gyerekek meg a háztartás körül, de semmivel sem összehasonlítható, mikor hazaér az ember, becsukja maga mögött a kertkaput, látja a szépen rendezett kertet, érzi a friss levegőt. Azután megérzi az otthon melegét… És ezek nem csak jól hangzanak, hanem tényleg, a valóságban is nagyon jólesnek. A férjem gondozza a kertet, mert ő nagyon élvezi és gyermekkorában a nagyszülei telkén töltötte a nyarakat; számára kikapcsolódást jelent és azért ezzel a kicsi kerttel is rengeteg teendő van, mert nagyon speciálisra terveztük. Rengeteg gyümölcsünk van, és egy kis veteményes, zöldségekkel és fűszerekkel. A karantén alatt nagyon sokat jelentett számunkra, hogy sok zöldséget, gyümölcsöt magunk tudtunk termelni. Tényleg nagyon klassz érzés, mikor az ember a saját kertjéből szedi a salátát a tojásos nokedlihez, az uborkát az uborkasalátához, az epret, málnát a friss fűszernövényeket… Egészen más érzés mint a boltban, vagy akár a piacon bevásárolni.
– Említette a felújítást, a lakberendezésben a ház megtervezésében volt segítsége? Vagy önmaguk terveztek mindent?
– A ház tervezése és a lakberendezés ránk maradt, mert a lakberendező, akivel elkezdtünk dolgozni, másképp gondolta a „felelősség” részét a dolgoknak, mint ahogyan az az én szótáramban, vagy erkölcstáramban szerepel. Szóval ne szépítsük: cserbenhagyott minket a dolgok kellős közepén. De azt gondolom, hogy szépet tudtunk csinálni, és persze azóta is folyton csinosítgatjuk a házat.
– Egyedi bútorokra is szükség volt?
– Igen, de az asztalosokkal is nagy szerencsénk volt, velük is dolgoztunk már a Szondi utcában, így tudtuk, hogy rájuk számíthatunk. És igen, az összes bútort velük csináltattuk szinte, mert mindenhova beépített bútor kellett, olyan speciálisak a terek. Nagyon sokat segítettek, hogy megvalósítsák az álmainkat, például a pávakék színű könyvespolcot és ablakülőt, ami a férjem álma volt.
Eladó házat keresel a XIV. kerületben? Nézd meg a hirdetéseket az Ingatlantájolón!
