- Vélemény
- reinhold niebuhr
- szent ágoston
- lev tolsztoj
- világpolitika
- henry kissinger
- donald trump
- elon musk
- noam chomsky
Kik fújják a passzátszelet a világpolitikában?

A neves amerikai politikai filozófus, protestáns lelkész és elnöki tanácsadó, Reinhold Niebuhr írta közel egy évszázaddal ezelőtt, hogy a (keresztény) politikus dicstelen, de végső feladata, hogy békét és igazságot tegyen egy velejéig bűnös világban. Valójában ez az újragondolt Szent Ágoston-i gondolat szinte lehetetlen küldetésnek számít immár évszázadok óta a nagypolitikában, kvázi a kereszténység megjelenése óta. A protestáns Niebuhr és Paul Ricoeur mellett olyan katolikus politikai gondolkodók, mint George Santayana, T. S. Eliot vagy Molnár Tamás is felettébb ellentmondásos állapotnak tekintették a keresztény politizálást, a keresztény társadalom eszméjét, ahol szinte lehetetlen küldetés engedelmeskedni a szeretet parancsának, szeretni az ellenségünket és megbocsátani nekik. Főleg, ha semmiféle viszonosságra nem számíthatunk, sőt az önfeladás és önfelszámolás veszélyével szembesülhetünk egy olyan erőszakos, könyörtelen ellenféllel szemben, mint például az iszlám vagy a nihilista fogyasztói társadalom.
A 19. századi keresztény misztika nagy orosz írója, Lev Tolsztoj is úgy vélte, hogyha minden politikai vezető igaz keresztény lenne, akkor gyakorlatilag minden konfliktus megszűnne a világban. Ezzel szemben kijózanítóan hathat a nyers valóság évszázadok óta, melyben inkább a David Hume által is leírt kaotikus, erőszakos nemzetközi viszonyok uralkodnak, ahol ember embernek és állam államnak a farkasa. Az emberiség írott történelmét vizsgálva számos szakirányú elemzés arra az eredményre jutott, hogy az utóbbi 8000 év során mindössze 500 igazi békeévvel számolhatunk a világban. Vagyis, sajnálatos módon kijelenthetjük, hogy a háború és a konfliktusok az emberiség természetes állapota, melyben a békét és a nyugalmat biztosító szövetségek csak átmeneti érdekből születnek, és maradnak fenn ideig-óráig a túlélés és a fejlődés biztosítékaként.
A nemzetközi kapcsolatok világa, és főleg a különféle értelmezési keretek megértése, áttekintése ilyen körülmények között egyáltalán nem könnyű műfaj. A társadalomtudományok területén belül az egyik legnehezebb és legösszetettebb rendszer, ahol számtalan változó tényezővel és körülménnyel kell számolni, ahol nincsenek kőbe vésett törvények, axiómák, sarokkövek, morális igazodási pontok, mindenre választ adó narratívák és keretrendszerek, valamint jó és rossz oldalak. Aki úgy gondolja, hogy mégiscsak léteznek ilyen globálisan érvényes igazodási pontok (nemzetközi jog, univerzálisan érvényes emberi jogok stb.), az tévúton jár, vagy egy politikai ideológia, esetleg vallási eszme nevében folytat hadjáratot, mint ahogy nagyon sokan teszik ezt a világban, szinte öntudatlanul. E cinikus, machiavellistának és ultrarealistának tűnő attitűd úgyszintén nem áll távol a nemzetközi kapcsolatok számos híres alakítójától, olyanoktól, mint Henry Kissinger egykori legendás amerikai külügyminiszter, és részben ide sorolhatjuk Donald Trump amerikai elnököt, de a jelenlegi magyar miniszterelnököt is. Ugyanakkor a globális nagypolitika színterét a politikai eszmék és vágyak vezérelte idealisták uralják, elsődlegesen a nyugati világban, akik a jó és a rossz manicheusi harcaként tekintenek a világpolitikára, és ez az alapállás óhatatlanul konfliktusokhoz vezet.
A különféle népszerű konteóknak táptalajt biztosító nyugati eszmékkel és érdekcsoportokkal szembehelyezkedő Kelet (Kína, Oroszország), valamint a globális Dél államai (India, Brazília) is egyértelműen sajátos túlélési gazdasági, politikai érdekeiket követik. Azonban a korábbi évszázadokkal ellentétben az immár szervesen összekapcsolódó világgazdaságban a protekcionizmus és a szeparatizmus valószínűsíthetően zsákutcába, és erőteljes gazdasági hanyatláshoz vezethet, még olyan nagyhatalmak esetében is, mint az Egyesült Államok.
A jól fizetett beszélő fejek, megmondóemberek, publicisták, politikai tanácsadók, és végső soron a csúcsdöntéshozók jelentős része meghatározott érdekek és/vagy értékek mentén értelmezik, értékelik és a maguk módján alakítják a globális hálózatok világát és a nemzetközi valóságot,
amelyekre a nagy tömegeknek vajmi kevés befolyása van közvetlen módon.
A világban kialakuló konfliktusok túlnyomórészt abból adódnak, hogy az egyik vagy másik fél (legyen az az USA, Oroszország, Kína, Irán, Izrael vagy épp az EU) vélt vagy valóságos ereje hitében úgy gondolja, hogy csak neki van igaza, csak ő látja helyesen a világot, és mindenki más téved. Vagyis a jól ismert clausewitzi paradigma mentén megpróbálja véleményét ráerőltetni ellenfeleire, ez pedig a háború ismérve, úgy is, mint a külpolitika folytatása más, erőszakos eszközökkel.
Lehet, hogy némileg illúziórombolónak hat az a megállapítás, hogy az olyan híres államközi, illetve államok feletti nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ, a NATO, vagy épp az Európai Unió is elsődlegesen abból a szándékból jöttek létre, hogy valamiképp (tárgyalásos módon, kölcsönös katonai segítségnyújtás és gazdasági érdekek érvényesítése mentén) megakadályozzanak újabb pusztító háborúkat az államok, világrészek között. Éppen ezért – ha az előbb említett alapító szándékokat vesszük alapul – igencsak sikeresnek tekinthetjük ezeket a szervezeteket, mert a második világháború vége óta a világnak sikerült elkerülnie az újabb pusztító világégést, bár
Európában a jugoszláviai és az ukrajnai regionális háborúk összességében több mint egymillió ember halálát követelték már.
A bipoláris hatalmi rendszerű hidegháború fél évszázada során tucatnyi kisebb, regionális konfliktus volt a világban Koreától Vietnámon keresztül Irakig, amelyek összességében több mint hárommillió áldozattal jártak, ugyanakkor sikerült elkerülni a harmadik, egyben nukleáris világháborút, amely az emberi civilizáció apokaliptikus végét is jelenthetné.
Az államközi szervezetek viszonylag hatékony konfliktuselkerülő potenciálja ugyanakkor semmit sem ér az államok – többnyire nemzetállamok – katonai és gazdasági ereje nélkül, amely nem helyettesíthető szépen hangzó eszmékkel, mindenható digitális soft power tényezőkkel vagy kikényszerítő erőt nélkülöző nemzetközi joggal.
A mindenhatónak tűnő államok mellett a huszadik században újabb hatalmi erőközpontok jelentek meg a világpolitikában, nevezetesen a globálisan működő és globális befolyással rendelkező óriáscégek,
melyek immár képesek üzleti és akár politikai érdekeiket egyes államok ellen is érvényesíteni. Ugyanakkor, e nemzetközi cégcsoportok, mondhatni szerencsére, még nélkülözik a hatalom két fontos alkotóelemét: a törvényhozás képességét és az erőszakszervezetek feletti ellenőrzés monopóliumát. Noam Chomsky, a híres amerikai nyelvész és libertariánus szocialista politikai filozófus szerint az amerikai demokrácia már évtizedek óta az óriáscégek fogságában tengődik, vagyis egy sajátos, groteszk technokráciává alakult. E sajátos liberális-szocialista alapállás mentén sokak szerint nem légből kapott spekuláció, hogy a világ leggazdagabb embere, Elon Musk cégvezér és miniszter (egykori demokratából lett új-republikánus) vitatható amerikai kormányzati szerepvállalása révén, Donald Trump adminisztrációjának tagjaként mintha pont e két, fent említett fontos hatalmi tényező megszerzésére tenne kísérletet – a valódi hatalom birtokosaként, az elnök mögött.
A szerző PhD-kutató, amerikanista, az ÖT munkatársa.
Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Donald Trump beszél egy kerekasztal-beszélgetésen az energiaágazat vezetőivel a Fehér Ház kabinettermében 2020. április 3-án. Fotó: Doug Mills-Pool / Getty Images)
Ehhez a cikkhez ajánljuk
- Vélemény
A Hont kivont szablyával
Vásárhelyi Mária ezúttal szembement Vásárhelyi Máriával.
április 22., 06:05
- Vélemény
Matolcsy, a lottómilliárdos – a teljesítmény nélküli vagyon átka
Extrém luxusélet: Porschéval, új feleséggel, magánrepülővel.
március 28., 08:00
- Vélemény
Orbán Viktor ligája, avagy a becstelenek társasága
A miniszterelnök politikai ambícióinak oltárán Magyarország feláldozta az évtizedeken át felépített nemzetközi szövetségi rendszerét.
április 11., 15:29
- Mindeközben
Szarvas Andi szülése nem várt izgalmakkal zajlott, de a legrosszabb még hátra volt: „Borzalmas hidegrázós élmény volt”
tegnap, 21:40
- Mindeközben
Kínosan egyszerű kérdésen hasaltak el A 100 milliós játszma versenyzői, ilyet még Stohl Andrásék sem láttak
tegnap, 20:17
- Vélemény
Tomka Béla: A brüsszelezés nyomában, avagy miért nem birodalom az EU?
Ez az értelmezés elhomályosítja történelmi újdonságát.
április 16., 06:14
- Vélemény
Veszélyes terep a Tisza Párt ballépése és a magyar kormány Izrael-politikája
Minél rosszabb, annál jobb? Korántsem. Fodor Gábor írása.
április 14., 13:25
- Mindeközben
Aurelio megszólalt rommá égett autójáról: „Mintha egy merénylet lett volna ellenem”
tegnap, 19:10
- Címlapon
Fordulat Kijevben: Zelenszkij nyitott területi kérdések megvitatására Moszkvával, elismerte, hogy a Krím nem lehet Ukrajna része
tegnap, 05:59
- Címlapon
Németországban tűntek fel Vlagyimir Putyin motorosai, ezúttal lóháton
Terveznek még ehhez hasonló akciókat.
tegnap, 20:45
- Mindeközben
Kristen Stewart párja áttetsző ruhában állt oltár elé esküvőjükön, minden tekintetet magára szegezett
tegnap, 17:52
- Vélemény
Gyülekeznek a felhők a Tisza Párt felett: Magyar Péter elszámolta magát Ukrajna ügyében?
Az utóbbi napok történései új lendületet adtak a Fidesz narratíváinak. Péter Tamás véleménycikke.
április 20., 09:05
- Vélemény
Akasztják a hóhért – Gulyás Márton túl messzire ment?
Gulyás Márton a marxista–feminista kultúrkritika újrakanonizáló módszereit pörgetve igyekszik egyoldalúan újraírni a történelmet.
április 2., 11:58
- Vélemény
Fellép-e a kormány a parvenü rongyrázással szemben?
Patások, messiások, Matolcsy – Fodor Gábor írása.
március 31., 10:13
- Vélemény
Határok a munkahelyen: mit tehet a cég, és hogyan védhetjük meg magunkat?
Dióssi Eszter írása.
április 1., 18:25
- Címlapon
Garantáltan hátast dob a Microsoft böngészőjének új funkciójától
Már amennyiben ki tudja próbálni.
tegnap, 16:51
- Címlapon
Hatalmasat bakizott az OTP, valamit súgni kellett Csányi Sándor fülébe
Elképesztő felfordulás volt a közgyűlésen.
tegnap, 13:17
- Címlapon
Halálos kimenetelű edzésbalesetet szenvedett a franciák 18 éves reménysége
Azonnal törölték a versenyt, amire hétvégén utazott volna.
tegnap, 14:30
- Vélemény
Barkóczi Balázs: A történelem vége soha nem érhet véget
Ha egy demokratikus rendszer elég erős, és képes az önkorrekcióra, akkor teret kell engednie a „nép hangjának”.
április 3., 06:16
- Mindeközben
Demcsák Zsuzsa nem akar a gyerekei legjobb barátja lenni: Nem várom el, hogy az intim titkokkal engem találjanak meg
tegnap, 17:10
- Vélemény
A kérdés a következő: ki alkalmasabb a NER vezetésére, Orbán vagy Magyar?
Magyar a jöjjön bármi csúcsmodellje, ami egyébként a politikai látványpékség felől nézve sikeresebbnek tűnik, mint bármi az elmúlt 14-15 évben.
április 11., 08:00
- Vélemény
Horn Gábor: Kamaszok – Magyarországon
A mai gimnazisták számára az állam ellenséges attitűdje adottnak tekinthető.
április 1., 10:25
- Vélemény
Háború a deep state ellen: valódi összeesküvés vagy téveszme Trump mélyállam-teóriája?
A demokratikus ellensúlyokat szándékosan egy titkos, sötét összeesküvésként láttatják.
március 28., 16:01
- Vélemény
Gyurcsány Ferenc megható videója után nézzük meg a számokat!
Szőke László véleménycikke.
április 8., 17:36
- Címlapon
Több tíz milliárdos beruházást jelentett be Szijjártó Péter Gödöllőn
A kormány 7,5 milliárddal támogatja a projektet.
tegnap, 18:09
- Vélemény
Kevés vagy túl sok ideje van a Tisza pártnak a választásokig?
Mit mond a szervezeti elemzés?
tegnap, 12:03
- Vélemény
A ravasz, az autista és aki kifulladt
Ha kell, Orbán Viktor belemegy a csalánba is – Kóczián Péter írása.
április 7., 07:45