Nincs magyarázat arra, amit a Mars-járó talált a vörös bolygón

A vörös bolygót felszínét járó roverek rendszeresen találkoznak különös alakú sziklákkal és árnyékokkal. Olyan is előfordult már, hogy összetört egy kő, amin áthajtott az ember alkotta eszköz, így bukkantak rá egy meglepő ásványra. Az a szikla viszont, amit márciusban fedezett fel a Perseverance, sokkolta a tudósokat.

A küldetést irányító csapat által St. Pauls Baynek elnevezett kő felszínét apró gömbök százai borítják. A pár milliméteres sötétszürke gömbökön helyenként apró lyukak fedezhetők fel. A földi biológián edződött emberi szem számára leginkább békapeték által borított tavi vagy tengeri kőre emlékeztet, de hogy valójában mi lehet, egyelőre nem tudni. Önmagában ezek nem bizonyítják a marsi élet létezését, mert nélkülük is létrejöhetett.

Mint ismert, a NASA szondája még 2021 februárjában landolt a Marson. A valamivel több mint egy tonnás Perseverance a legnagyobb és legnehezebb eszköz a bolygón. Vele együtt érkezett az Ingenuity, az első olyan eszköz, amely másik bolygón repülhetett. Miközben az Ingenuity a vörös bolygó rendkívül ritka légkörében repkedett, a Perseverance felderítette a leszállóhelyet, a Jezero-krátert. A kráterben a tudósok szerint egykor folyékony víz hullámzott. Az itt gyűjtött kőzetmintákból valamikor a következő évtizedben derülhet ki, volt-e valaha élet a Marson.

A Perseverance az elmúlt négy évben 33 és fél kilométert tett meg a vörös bolygón. Áthaladt a Jezero-kráterbe ömlő, valaha létezett folyó deltájának tűnő terepen, és a küldetés tervezőit igazoló, életre utaló foltokat talált egy üledékes kőzetnek tűnő sziklában. A mostani, pattogatott kukoricához hasonló felületű köveket szintén talált, de miután több mint egy éve a kráterbe tartó medret visszafelé követve maga mögött hagyta a Jezero peremét, geológiailag teljesen más környezetbe jutott. A különös sziklába a Witch Hazel Hill nevű 100 méter magas domb oldalában botlottak.

Zöldség, gyümölcs

Nem ez az első alkalom, hogy ezekkel a titokzatos golyókkal találkozunk a bolygón. A vastartalmú hematitképződményeket már a kilencvenes években megfigyelték a Mars körül keringő kutatószondák, és mivel már akkor tudható volt, hogy keletkezésük összefügghet a vízzel, így az élet felfedezéséhez vezető nyomoknak tekintették. Ez fontos szempont volt az Opportunity leszállási helyének kitűzésénél. A Mars-járó 2004 januárjában vehette közvetlenül szemügyre a 4-6 milliméteres gömböket, majd egy évtizeddel később a Curiosity is találkozott velük.

Amit a Marson áfonyának nevezünk, azt a Földön a görög botiroidnak, vagyis szőlőfürtszerű képződménynek – a valamivel zöldségorientáltabb magyar nyelv borsókőnek hívja. A borsókő felénk homokszemek körül képződő kristályként jön létre, például cseppkőként.

A Marson talált borsóköveket eddig ugyan csak a víz művének tekintették, de gyorsan hűlő, olvadt kőzetből is létrejöhetnek egy meteoritbecsapódás vagy vulkánkitörés nyomán. A Curiosity csapatának volt továbbá egy újító ötlete, amely szerint nem hullámzó víz, hanem a kő pórusaiba szivacsszerűen felszívódó talajvíz vezetett az áfonyák keletkezéséhez.

A golyók tehát nem póktojások, de hogy tűzben vagy vízben fogantak-e, egyelőre nem világos. Annyi látszik, hogy a St. Pauls Bay környezetében semmi sincs, ami picit is hasonló lenne. Ha vízben keletkezett, akkor eredetileg egy meder alján állhatott, ha pedig meteorit hozta létre, úgy egy becsapódási kráter is lesz valahol légvonalban. A Mars körül keringő eszközök egyike a közelben talált hasonló árnyalatú sziklákat, így most a Perseverance-on a sor, hogy felderítse ezeket.

(NASA, Space.com, Wikipedia)