
Levált egy jégtábla az Antarktiszról, olyat találtak alatta a tudósok, amire ők sem számítottak
További Tech-Tudomány cikkek
-
Kína már a műholdas közelharcot gyakorolja, de ehhez Amerikának is van egy-két szava
- Így nézhetett ki Jézus Krisztus a mesterséges intelligencia szerint
- Európa jeges kincsei veszélyben: műhóval próbálják menteni Norvégia utolsó gleccsereit
- Mégsem aszteroida okozhatta a dinoszauruszok vesztét, új elmélet született
- Minden energiát fel fog falni a gépi szuperintelligencia
Ritka és lenyűgöző jelenségnek lehettek szemtanúi a Schmidt Ocean Institute kutatói, amikor egy Chicago-méretű jéghegy, az A–84, levált a George VI jégselfről 2025 januárjában. Az esemény egy olyan tengerfenékszakaszra engedett bepillantást, amelyet emberi szem korábban soha nem látott. Az R/V Falkor fedélzetén tartózkodó tudósok azonnal reagáltak a váratlan lehetőségre, és expedíciós tervüket módosítva a feltáruló mélység felé vették az irányt.
„Megragadtuk a pillanatot, és azonnal a helyszínre siettünk, hogy feltárjuk a mélyben rejlő csodákat” – nyilatkozta dr. Patricia Esquete, a portugáliai Aveirói Egyetem expedícióvezető-helyettese. A kutatócsoport ROV SuBastian nevű távirányítású járművük segítségével nyolc napon át tanulmányozta az akár 1300 méteres mélységben elterülő tengerfeneket. A megfigyelésekkor kiterjedt korall- és szivacskolóniákat találtak, amelyek hemzsegtek az élettől – írja az IFL Science.
Bár az Antarktisz peremén elterülő jégselfek alatti területek nem teljesen ismeretlenek a tudomány számára, a nehezen megközelíthető, jégtakaróval borított világ ritkán kínál ilyen egyedülálló kutatási lehetőséget.
A most feltárt ökoszisztéma gazdagsága és sokszínűsége a kutatókat is ámulatba ejtette.
A legtöbb mélytengeri környezetben az élőlények a felszínről alászálló szerves anyagoktól függenek. Ezzel szemben ez az antarktiszi világ évszázadokon át egy körülbelül 150 méter vastag jégpáncél alatt létezett, elszigetelve a létfontosságú tápanyagforrástól, ami még figyelemreméltóbbá teszi a túlélésüket.
„Nem számítottunk ilyen gyönyörű és virágzó ökoszisztémára. Az itt élő állatok mérete alapján ezek a közösségek évtizedek, talán évszázadok óta léteznek” – hangsúlyozta dr. Esquete. A kutatók feltételezik, hogy ezek az élőlények az óceáni áramlatoknak köszönhetően lehetnek életben, amelyek tápanyagokat sodornak a jég alá, fenntartva ezzel az ökoszisztémát. A pontos mechanizmus feltárása a további kutatások célja.
„A tudományos csapat eredetileg a jég és a tenger határán lévő tengerfenék és ökoszisztéma tanulmányozására érkezett ebbe a távoli régióba” – tette hozzá dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója. „Az, hogy éppen ott lehettünk, amikor ez a jéghegy levált, egy ritka tudományos lehetőséget teremtett. Az ilyen véletlen pillanatok a tengeri kutatás izgalmának részét képezik – lehetőséget adnak arra, hogy elsőként csodálhassuk meg világunk érintetlen szépségét.”
