A két család csak néhány buszmegállóra lakott egymástól

Először 2019-ben díjazták a kortárs magyar szerzőket, az idei volt a hetedik alkalom. A díjat odaítélő „Alapítvány a kortárs magyar drámákért” kuratóriumának tagjai – Csizmadia Tibor, Lőkös Ildikó, Nánay István, Németh Gábor – és elnöke, Radnóti Zsuzsa döntése alapján a 2025-ös Kortárs Magyar Dráma-díjat Jánossy Lajos és Máté Gábor nyerte el Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényének Itt élet című színpadi adaptációjáért.

A Kortárs Magyar Dráma-díj Különdíját Solt Róbert, Fullajtár Andrea és Borgula András vehette át a Gólem Színház A Tíz hónap Babilon-ügy című előadásának szövegkönyvéért, Galló Olga memoárkötetének dramatizálásáért és megvalósításáért. A díjazottakat Lőrinczy Attila drámaíró, műfordító, dramaturg, illetve Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője méltatta.

Hallgató családok

„Az adaptált mű mindig kényszeres összehasonlítások tárgya lesz, ezt csak akkor lehet elkerülni – és akkor sem mindenkinél –, ha a rendező értő szeretettel, de radikálisan nyúl a prózai alapokhoz, ahogyan ez alkalommal történt, a regényírónak pedig el kell viselnie, hogy a szövege szükségképp csak ez előadás fele, fel kell dolgoznia, hogy úgy érzi, minden megváltozott – mondta Lőrinczy Attila drámaíró, műfordító, dramaturg Jánossy Lajos és Máté Gábor laudációjában. – Ez mindkét oldalról önfegyelmet és nagyvonalúságot igénylő lelki és szakmunka, hogy úgy mondjam: a kultúremberség próbatétele. Bizton állíthatom, hogy ők ketten gavallérosan kiállták ezt a próbát.”

Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője beszédében kiemelte:

A Gólem előadása valójában két nagy történetet beszél el: az egyik a deportálásnak, a hazavesztésnek, a fogságnak, a túlélésnek, sőt embernek maradásnak és a megmenekülésnek a története. A másik az előadás voltaképpeni kerete, a napló megírásának és ki nem adásának a története. Küzdelem ez is, nem a puszta fizikai életért, hanem az írásért és a nyilvánosságért. Az élet méltóságáért. A fény és a fókusz hol a sötét negyvenes éveken van, hol pedig a hetvenes évek szürke szélmalomharcán. Erős, éles váltásokkal lépkedünk a múlt szintjei között. […]

A hetvenes évek krónikája ráadásul igen közel esik a mai másik díjazott előadás és mű, az Itt élet részben eltérő társadalmi valóságához – folytatta Szegő János. – Az akkori alapjárattal, a körforgalomban közlekedő 12-es busszal pár megállónyira lakott egymástól Galló Olga és Jánossy Lajos remek regényének és a Máté Gábor rendezte kiváló előadásnak a keresztény középosztálybeli családja. 

Pár megállóra, egy időben, valójában más-más világokban, de tán épp a korábban említett hallgatásfalak kötötték és kötik össze, közben pedig választják is el a mai napig ezeket a famíliákat.”

Örkény István szelleme

Radnóti Zsuzsa, a díj alapítója így fogalmazott a díjról: „Amikor átvettem a Kossuth-díjat, már akkor bejelentettem, hogy a díjjal járó juttatásból alapítványt hozok létre: olyan kortárs drámákat, színpadi írásműveket díjazunk, amelyek közéleti tartalmúak, kritikus hangvételűek; tehát történelmi múltunk eddig kibeszéletlen, fájdalmas eseményeiről szólnak. Vagy olyanok, amelyek

és képesek arra, hogy fontos és érzékeny társadalmi jelenségeket fogalmazzanak meg a nagy nyilvánosság erőterében. […] Az alapítvánnyal az volt a célom, hogy olyan darabokat – íróikat, létrehozóikat – támogassak, amelyek jelenre ható társadalmi, történelmi folyamatokat tudnak megfogalmazni, felszínre hozni.”

Örkény István szelleme nagyon is inspirálta a díjalapítást, a döntéshozatalt. A kurátorok vetették föl, hogy Örkény szellemiségének valamilyen módon jelen kell lennie. 1967. február 24-én volt a Tóték ősbemutatója a Thália Színházban, Kazimir Károly rendezésében. Ezzel a premierrel indult el Örkény István drámaírói és színpadi sikereinek több mint egy évtizedes nagy korszaka. Parti Nagy Lajos mondta a Tótékról: „Egyfajta nemzedékeken átívelő, közös tudást tartalmaz.”

Ezt a közös tudást keressük minden évben kurátortársaimmal együtt döntéshozatalaink alkalmával a legújabban született kortárs drámáinkban

– mondta Radnóti Zsuzsa. A díjátadó után Seres Gerda újságíró – az ünnepség moderátora – vezetésével kerekasztal-beszélgetés zajlott az idei díjazottak részvételével.

Kötetek és adaptációk

A Kortárs Magyar Dráma-díjat először 2019-ben, az Egy piaci nap színpadi szövegének alkotói – Mohácsi János, Mohácsi István és Závada Pál –, illetve Kelemen Kristóf vehette át a Megfigyelők című darabjáért. 2020-ban Székely Csaba, Schwechtje Mihály, valamint Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs egy-egy művét ismerte el a díjjal a szakmai kuratórium. 2021-ben Spiró György kapta a díjat a Sajnálatos események című drámakötetéért, illetve Garaczi László a Veszteg című karanténdrámájáért.

2022-ben Márton Lászlónak a Bátor csikó című kötetéért, Barabás Olgának és Sebestyén Abának Bódi Attila Lázadni veletek akartam című regényének színpadra adaptálásáért, Dömötör Andrásnak és Bíró Bencének pedig Térey János Káli holtak című regényének színpadi verziójáért ítélték oda a díjat.

2023-ban a Mária országa című színdarabjáért Székely Csaba nyerte el a kitüntetést, a különdíjat pedig a Kalligram Kiadó igazgatója, Mészáros Sándor és a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója, Vándorfi László vehette át a Karaffa című kötetért. 2024-ben az elismerést Pintér Béla érdemelte ki több évtizedes munkásságáért és színpadi szövegeiért; különdíjat kapott Horváth János Antal, a Loupe Színházi Társulás alapítótagja.

Az „Alapítvány a kortárs magyar drámákért” a 21. századi kortárs magyar irodalmi drámák, kollektívan létrehozott előadásszövegek és adaptációk elismeréséért jött létre. Díjazni lehet az elmúlt évben, évadban színpadra kerülő legjobb alkotásokat, illetve olyanokat is, amelyek – egyelőre – csupán nyomtatásban jelentek meg.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)