
A kérdés a következő: ki alkalmasabb a NER vezetésére, Orbán vagy Magyar?

Ki hinné el, hogy tizennyolc megrendezett Pride után a tizenkilencedik idején akarná megvédeni a miniszterelnök a gyerekeket „a látással terjedő buziságtól”, mondja Puzsér Róbert a minapi beszédében. Fogadjuk el ezt alapállításként. Mely állításban arra gondol a költő, hogy ez a politikus, a miniszterelnök nem kemény elvi döntést hoz, hanem stratégia, taktika vezeti a kezét. Hogy ez egy politikai lépés. Egyébként ezzel a megállapítással még egyet is értek. A politikus politikusként viselkedik.
Csakhogy ebből akkor következnek további kérdések. És akkor azokat is fel kell tenni. Említek csak kettőt.
Hogy lehet az, hogy az ellenzék vezetője tizennégy év NER után okosodott meg az ügyben, hogy ez így márpedig nem mehet tovább.
Végignézte a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a kiépítését, az alaptörvény elfogadását, a médiatörvény elfogadását, a nyugdíjpénztári pénzek elsíbolását, a sajtó egy részének elfoglalását, a fideszes oligarchia kiépülését. Ezek azért kemény dolgok voltak, emlékszünk jól, a rendszer kőkemény megalapozása, a sarokpontok lehelyezése. Hogy is mondjam, nem lehet utólag azt mondani, hogy akkor ez az egész még jó ügynek tűnt, csak, jaj!, később hogy félrecsúszott. Minek látszott ez akkor, Bélám?
És azt is kérdezem, hogy lehet az, hogy kollégáim, újságírók egy csoportja ugyancsak ott glettelt a NER kiépítésénél, ha jól érzem, abban voltak, hogy ami történik, az belefér. Van az az ár, amit még meg lehet fizetni azért, hogy itt kiépüljön valami más, ami jobb, mint az előző, gondolhatták. Van ilyen, én készséggel elhiszem, hogy vannak, akik ezt gondolták akkor. Nem is teljesen alaptalanul. Emlékszünk egyébként arra a támogatásra is, ami még az akkori baloldali-liberális sajtó bizonyos berkeiben is megvolt, hogy jöjjön bármi, csak ne a Gyurcsány.
Sokan most is abban vannak, jöjjön bármi, csak ne az Orbán. A nagy sikerre való tekintettel újra ugyanaz a logika. Jöhet a NER minden egyes jellemző jegyét magán hordozó Magyar Péter is. Aki pont úgy bánik a sajtóval, mint Orbán – sőt, néha úgyabb –, és a nagy kérdésekben pont ugyanazt gondolja a világról, mint Orbán. De hogy a szokásos kérdésemet feltegyem, és megfejeljem azt Ceglédi Zoltán ismert slágerével: Mi a terv? Mi a másik ajánlat? Nem kellene első körben azt kitalálni, hogy milyen országban akarunk élni?
Sokan abban vannak, hogy Magyar Péter végre kiszabadította őket az Orbán–Gyurcsány-dichotómiából, a se Orbán, se Gyurcsány-átokföldjéről, ahol a tagadás az alapállás, és most már végre jó szívvel oda lehet állni valaki mellé, és lehet igent mondani valamire. Ez jól hangzik, de legfeljebb a Romana regényújság szintjén igaz. Ha valakinek az az alapfelvetése, hogy nem akarja azt a valamit, mindösszesen nevezzük társadalompolitikának, amit a NER jelent, akkor az Orbán–Magyar-dichotómia arra nem válasz vagy megoldás. És fordítva: ha valaki Orbánnal szemben Magyart választja, akkor valójában nem valami alapvetően mást akar, hanem Orbánt nem akarja, de amit az Orbán-rendszer a mélystruktúráiban képvisel, azzal tulajdonképpen meg tud lenni. Azt lényegében nem kifogásolja.
Gyorsan leszögezem, természetesen ez is legitim politikai törekvés. Csak akkor, ahogy arról már korábban is írtam, érdemes megállapítani és rögzíteni: az ügymenet, a választás, a vita, a tusakodás a NER-en belül zajlik. És akkor ebből még más is következik. Nevezetesen az a kérdés, hogy ki alkalmasabb a NER további vezetésére. Magyar Péter vagy Orbán Viktor? A kérdés ebben az esetben nem más. Ezt érdemes tisztázni magunk előtt.
Ha ugyanis valaki azt a kérdést teszi fel, hogyan haladható meg a Nemzeti Együttműködés Rendszere, akkor az a kérdés nem tehető fel a Magyar–Orbán-mátrixban.
A kettő – tudniillik a NER meghaladása és a Magyar–Orbán-választék – együtt nem létezik. Nem van.
A fentebb említett jöjjön bármi persze nem Magyarral kezdődött és nem is Márki-Zay Péterrel, már a több tételben elővezetett összefogósdi is erről szólt: nem a kontent meg a mondás az első, hanem az eszköz meg a cél. Látjuk, mekkora sikert aratott több alkalommal is.
Magyar a jöjjön bármi csúcsmodellje, ami egyébként a spektákulum, a politikai látványpékség felől nézve sikeresebbnek tűnik, mint bármi az elmúlt tizennégy-tizenöt évben.
Már ha, ismétlem önmagam, a cél semmi más, mint Orbán Viktor leváltása, és nem a Nemzeti Együttműködés Rendszerének meghaladása.
Azt is tudom, vannak olyanok, akik szerint a dolgok menete a következő: Magyar Péter majd leváltja Orbán Viktort, megdönti a NER-t, aztán pedig újra virágozhat minden virág a demokrácia mezején. Többek közt újra szolgálatba helyezheti magát a magyar politizáló értelmiség azon csoportja, ami most már másfél évtizede részben a margóról figyeli az eseményeket, duzzog önnön elvesztett fontossága fölött, másfelől a háttérben megkötötte a maga kompromisszumait a rendszerrel, az előtérben – főként a Facebook-politizálásban – azonban kikéri magának az egészet. Ez két dolog miatt sem fog működni.
Egy. Magyar Péter nem hülye. Pontosan tudja, hogy abban a pillanatban, ahogy feladja a régi ellenzékre vonatkozó kemény elutasító álláspontját, azonnal záporozni fognak rá a rendszerpropaganda tüzes nyilai, mely szerint Gyurcsány. Másfelől, mégis hogyan gondolják a sokpárti politikai mező kivirágzását azok, akik ezzel érvelnek. Magyar Péter majd készséggel szétosztogatja szavazóbázisát az újonnan megjelenő politikai pártok között? Kettő pont kettő: azok, akik azért álltak be a Tisza Párt zászlaja alá, mert elegük volt az óellenzéknek nevezett pártokból, majd hirtelen visszatalálnak azokhoz? Nyilvánvaló, hogy az az érvelés, mely szerint Magyar Péter nem más, csak a „bontógolyó”, butaság.
Van még egy év, hitegesse magát minden érintett egészséggel.
A szerző újságíró, az ÖT munkatársa.
Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: A Karmelita épülete. Fotó: Shutterstock)

Ehhez a cikkhez ajánljuk
- Vélemény
Orbán Viktor ligája, avagy a becstelenek társasága
A miniszterelnök politikai ambícióinak oltárán Magyarország feláldozta az évtizedeken át felépített nemzetközi szövetségi rendszerét.
április 11., 15:29
- Vélemény
Donald Trump Amerikája már nem akar példakép és globális apuka lenni
Amit az USA mint szuverén állam elnöke tesz vagy mond, az hatással van mindenki életére.
április 16., 08:18
- Címlapon
Pár nap múlva „börtönbe” vonulnak a bíborosok
Főszabály szerint kenyéren és vízen kellene tengődniük.
3 órája
- Mindeközben
Valami nem stimmel Heidi Klummal ezeken a lesifotókon, különös dolgot vettek észre rajta
4 órája
- Vélemény
A Hont kivont szablyával
Vásárhelyi Mária ezúttal szembement Vásárhelyi Máriával.
április 22., 06:05
- Vélemény
Gyülekeznek a felhők a Tisza Párt felett: Magyar Péter elszámolta magát Ukrajna ügyében?
Az utóbbi napok történései új lendületet adtak a Fidesz narratíváinak. Péter Tamás véleménycikke.
április 20., 09:05
- Vélemény
Veszélyes terep a Tisza Párt ballépése és a magyar kormány Izrael-politikája
Minél rosszabb, annál jobb? Korántsem. Fodor Gábor írása.
április 14., 13:25
- Vélemény
Tomka Béla: A brüsszelezés nyomában, avagy miért nem birodalom az EU?
Ez az értelmezés elhomályosítja történelmi újdonságát.
április 16., 06:14
- Vélemény
Transzneműség és sport: a morál, az ideológia vagy a pénz számít?
Dénes Ferenc sportközgazdász szerint mivel nincsenek komoly profitkilátások, nem jósol nagy jövőt a transznők teljesítménysportjának.
április 14., 06:58
- Vélemény
Háború a deep state ellen: valódi összeesküvés vagy téveszme Trump mélyállam-teóriája?
A demokratikus ellensúlyokat szándékosan egy titkos, sötét összeesküvésként láttatják.
március 28., 16:01
- Vélemény
Horn Gábor: Kamaszok – Magyarországon
A mai gimnazisták számára az állam ellenséges attitűdje adottnak tekinthető.
április 1., 10:25
- Vélemény
Kik fújják a passzátszelet a világpolitikában?
A mindenhatónak tűnő államok mellett újabb hatalmi erőközpontok jelentek meg a világpolitikában, a globálisan működő és globális befolyással rendelkező óriáscégek.
április 9., 07:57
- Címlapon
Viszlát, apa, tanár és költő – több százezren búcsúztatták Ferenc pápát
„Már a mennyországban van, ezért inkább örömünnep ez, még ha fáj is” – szívszorító pillanatok a Szent Péter téren.
4 órája
- Címlapon
Mekkora esély van arra, hogy magyar pápát válasszanak?
Vatikán-szakértőt kérdeztünk a pápaválasztásról.
7 órája
- Vélemény
Szevasztok, oroszok! Visszajöttök?
Az új NOB-elnök ellenzi a háborúban álló országok eltiltását az olimpiától. Egységes olimpia újra?
március 31., 06:58
- Vélemény
Megnéztem egy érzékenyítő filmet, és azóta nagyon érzékeny vagyok
Probléma az, ha a helyiek úgy érzik, az állam jobban támogatja a bevándorlókat, mint őket.
április 10., 11:44
- Mindeközben
Sváby András nem hagyta szó nélkül, hogy újraindul a Napló a TV2-n, de amit Bochkor Gábor hozzáfűzött, még nagyobbat üt
12 órája
- Mindeközben
Plasztikáztatta magát a Házasság első látásra Renije: „Végre én is igazi nő vagyok!”
14 órája
- Vélemény
Akasztják a hóhért – Gulyás Márton túl messzire ment?
Gulyás Márton a marxista–feminista kultúrkritika újrakanonizáló módszereit pörgetve igyekszik egyoldalúan újraírni a történelmet.
április 2., 11:58
- Vélemény
Határok a munkahelyen: mit tehet a cég, és hogyan védhetjük meg magunkat?
Dióssi Eszter írása.
április 1., 18:25
- Vélemény
Barkóczi Balázs: A történelem vége soha nem érhet véget
Ha egy demokratikus rendszer elég erős, és képes az önkorrekcióra, akkor teret kell engednie a „nép hangjának”.
április 3., 06:16
- Vélemény
Gyurcsány Ferenc megható videója után nézzük meg a számokat!
Szőke László véleménycikke.
április 8., 17:36
- Vélemény
A ravasz, az autista és aki kifulladt
Ha kell, Orbán Viktor belemegy a csalánba is – Kóczián Péter írása.
április 7., 07:45
- Címlapon
Kiakadt az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója, kíméletlenül reagált a fizetős ellátásról szóló vádakra
„Valóban az egészségügy a megfelelő terep a politikai csatározásra?” – tette fel a kérdést.
2 órája