A film a bemutató előtt három héttel tragikus módon megsemmisült

A táncz megálmodója, legfőbb alkotója az író Pekár Gyula volt, aki elhatározta, hogy a tánctörténeti ismeretterjesztő előadásának illusztrálásához fényképek helyett az új, modern találmányt, a mozgóképet hívja segítségül.

Meg is rendelte a filmfelvételek elkészítését a budapesti Uránia Magyar Tudományos Színház (a mai Uránia mozi elődje) fényképészétől, technikusától, Zsitkovszky Bélától, aki a forgatáshoz az egyik vetítőgépet alakította át kamerává.

Blaha Lujza és Fedák Sári 

Pekár az előadásban a tánc történetét az ógörög tánctól és a pávatánctól kezdve a menüetten, tarantellán, courantén át egészen a XIX. századi néptáncokig, így a tüzes magyar csárdásig vette végig, és ezeknek a jellemző lépéseit, mozdulatait szemléltette a mozgóképre rögzített egy-két perces jelenetekkel.

Fotó: Magyar Film Napja

A Kern Aurél által összeállított zenékre koreografált táncokat a korszak ismert, a felkérést kitörő örömmel fogadó színészei és táncosai adták elő, akiket Cesare Smeraldi, a budapesti Operaház balettmestere tanított be. 

aki a vele forgatott részben a csaplárosné bőrébe bújva csábítgatja a huszárőrmestert alakító Kiss Mihályt. Bár a férfi kezdetben rá sem hederít, a bor megteszi hatását, felpattan és megtáncoltatja a jó kedélyű asszonyt. Blaháék után többek közt a Nemzeti Színház dívája, Márkus Emília hétfátyol-táncot, míg a fiatal operaprimadonna, Fedák Sári japán táncot adott elő.

Összesen húsz tánc kapott helyet az impozáns kiállítású, a díszleteket és a jelmezeket tekintve is aprólékosan kidolgozott jelenetekben, amiket az Uránia tetőteraszán rögzítettek a rendezői feladatokat is ellátó Pekár Gyula irányításával.

Tűzben megsemmisült a felvétel 

A felvett anyag a bemutató előtt három héttel tragikus módon teljesen megsemmisült, amikor tűz ütött ki az Uránia laborjában. Az alkotók a kezdeti sokk után nem hagyták veszni az addig elvégzett munkát. A közönség körében adakozást kezdeményeztek, és az összegyűlt pénzből a szükséges felvételeket újra elkészítették – olvasható a Magyar Fim Napja szervezőinek közleményében. 

A táncz – ami, ahogy korábban írtuk, egy tudományos előadás illusztrációjaként szolgált – 1901. április 30-án debütált az Urániában, ahol aztán tíz évig műsoron maradt. 136-szor vetítették le élő zenei kísérettel, de úgy, hogy folyamatosan új táncokkal bővült a tartalma. 

Miután a produkciót a kor technológiai lehetőségei miatt a rendkívül gyúlékony nitrocellulózra rögzítették, mára vélhetően minden példány megsemmisült. Legalábbis mostanáig egyetlen képkocka sem került elő belőle. Csupán a forgatáson készült fényképek, Pekár Gyula eredeti összekötőszövegei, valamint a korabeli tudósítások, leírások állnak rendelkezésünkre A tánczról, amelynek a magyar film megszületését köszönhetjük.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!