Ha szeret nosztalgiázni, rossz ember már nem lehet

A 17. és 18. században a nosztalgiát betegségnek tekintették, aminek meghatározható jelei is voltak: a sírás, a szabálytalan szívverés és az étvágytalanság. A romantika egyik nagy tünete volt az elvágyódás – akár más korba, akár más helyszínre. A francia nostalgie de l'ailleurs épp erre vonatkozott a francia romantika íróinál, azt fogalmazták meg, hogy egy olyan idegen helyre vágyódnak, ahol még sosem jártak, mégis nosztalgiát éreznek iránta.

A kiábrándultság és a más utáni vágyakozás legszebb példája volt Alfred de Musset 1836-ban írt A század gyermekének vallomása című kisregénye, amelyben a Georges Sanddal való szakítását és minden illúziójának elvesztését dolgozza fel. Bánatát és fájdalmát egész generációjára kivetíti, ne feledjük, Napóleon tündöklő kora után vagyunk, az álmok elvesztésének időszakában.

Egy utazási magazin összegyűjtötte, manapság mely országok az elvágyódás fő célpontjai, melyek ismeretlenek számunkra, mégis nosztalgiával gondolunk rájuk. Ezek Izland, Írország és Skócia, a vad természet legszebb tájai.

A nosztalgia a 20. századra bekerült a pszichiátriai rendellenességek sorába, szimptómái közé sorolták az álmatlanságot, a szorongást és a depressziót. Ma már viszont pozitív és lehetséges terápiás vonatkozásait is kutatják a pszichológusok. A nosztalgia elől senki sem menekülhet, minden kultúrában előfordulhat, és az összes korcsoportot érintheti.

Ami általában jellemző a nosztalgiára, az az, hogy egy hozzánk közel álló személyhez, egy jelentős eseményhez vagy egy számunkra fontos helyhez kapcsolódik, és mi jellemzően főszerepet játszunk a jeleneteiben, sokszor családtagok és barátok között. Mára kiderült, hogy a nosztalgia pozitív érzéseket kelthet, növelheti az önbecsülést, és minél többször éljük át, annál szeretettebbnek érezhetjük magunkat.

Mikor a nosztalgia cselekvésre hív

A magány sokszor válthat ki nosztalgiát, de ebből aztán előny kovácsolható: mikor otthonunk csendjében elmerengünk barátokkal teli ifjúkorunkon, ránk törhet a cselekvési vágy is, hogy megkeressük őket, rájuk írjunk vagy csörögjünk. Ezek az erőfeszítések meghozzák gyümölcsüket, újra kapcsolódhatunk régi bajtársainkhoz. 

19 éves egyetemi hallgatók között végzett kísérletekből az derült ki, átlagosan hét emberrel volt nagyon közeli a kapcsolatuk, akik nélkül nehéz volt elképzelni az életüket, és még körülbelül huszonegy olyan ember volt, aki a nagyobb társaságukba, baráti körükbe tartozott.

Idősebb, átlagosan 40 éves felnőttek között is elvégezték ugyanezt a vizsgálatot, ők kisebb közösségi hálózatokkal rendelkeztek, mint a diákok. Öt nagyon közeli kapcsolatuk volt, és körülbelül tizennégy másik személyre hivatkoztak fontosként. Ebben a korcsoportban is, akik nosztalgiáztak, nagyobb erőfeszítéseket tettek baráti kapcsolataik fenntartására, és szorosabb ismeretségeik voltak.

Egy hét évig tartó holland felmérés eredménye az lett, hogy ahogy idősödünk, úgy nő a nosztalgiázási hajlam.

Az állhat a háttérben, hogy ha kedvünk telik a boldog, szép napok felidézésében, akkor felismerjük, tudatosítjuk az ilyen kapcsolatok fontosságát, és könnyebben őrizzük meg őket. A nosztalgikusok értékelik ezeket az emlékeket és ápolják. Ezek a barátságok így tartósabbak lehetnek, még akkor is, ha öregszünk, és megváltozik az életünk, az érdeklődési körünk.

Múltba révedő fiatalok

Ezen vizsgálatokban azonban olyan finomabb megkülönböztetéseket nem tettek, hogy a kapcsolatok barátiak, családiak vagy romantikus jellegűek. Érdekes, hogy a felmérések szerint a fiatal felnőttek gyakrabban nosztalgiáznak. Valószínűleg azért, mert sok változás történik életükben, elhagyják a családi fészket, tanulni, dolgozni kezdenek, és a sok váltás közepette megnyugtatja őket a gondtalan aranykor felidézése. A ma már középkorúnak titulált korosztály, a harmincasok és negyvenesek a munka és a család mellett nem érnek rá visszatekingetni, de az idősebbek már megint hódolhatnak e szenvedélyüknek. Náluk kicsit szűkül a jövő perspektívája, így inkább a letűnt boldog békeidőkre gondolnak, fiatalságukra, szerelmeikre.

A nosztalgia kapcsolatot teremt múltunk és jelenünk között – vagyis pozitív képet ad a régi időkről, és ez elősegítheti az élet folytonosságának és racionalitásának érzését. A kutatók szerint a nosztalgia idős korban is nagyobb jelentőséggel bír, mert ahogy öregszünk, könnyebben elmagányosodunk, aminek leküzdésében segíthet a visszaemlékezés.

(Borítókép: Shutterstock)