Naponta vagyunk a holdudvarhatás áldozatai, és még élvezzük is

Az egyik legnépszerűbb sztereotípia az, miszerint ami szép, az jó is. Ezen az elven működik a holdudvarhatás, ami tulajdonképpen egy kognitív torzítás, és a legtöbb ember fejében napi rendszerességgel megjelenik, így akár a marketingcégek is tudnak építeni erre a pszichológiai jelenségre. Szakemberek elmondása szerint a holdudvarhatás legjelentősebb részét a megjelenés képezi. Jellemzően azokat az embereket, akik szépek, jól néznek ki, gyakorta más pozitív tulajdonságokkal is felruházzuk, akár ismerjük őket, akár nem. Ez az előítélet egészen addig terjed, hogy a szép embereket jóval intelligensebbnek gondoljuk, ezért szívesebben hallgatunk rájuk, akár vezetőként is jobban elfogadunk egy mutatós embert. Általában észre sem vesszük, hogy ezzel az előítélettel élünk, ugyanis mindez a tudatalattinkban történik, hiszen már a mindennapjaink szerves részévé vált ez a fajta gondolkozás.

Már 1920-ban elkezdték vizsgálni ezt a jelenséget, Edward Thorndike pszichológus egyik kutatásában vált világossá, valóban jobb véleménnyel vagyunk a szép emberekről. A szakember katonákon végezte el kísérletét, amely során azt kérte a parancsnokoktól, hogy értékeljék beosztottaik bizonyos tulajdonságait. Végeredményben azt tapasztalta, hogy annak a katonának, akinek fizikai megjelenésére magas értékelést adtak főnökei, a többi kvalitása (például megbízhatóság, intelligencia) is magas pontszámot ért. Így tehát megállapította, hogy az élet minden területén jelen van a szép emberek irányába ez a bizonyos pozitív előítélet.

Ezért tartjuk jó embernek Rachel Greent

Az életünk minden területén jelen van a holdudvarhatás, tudatalattink rögtön körbefonja a szép embereket pozitív előítélettel, amely glóriaszerűen lebeg felettük. Már egészen kicsi korunkban, az iskolában is megtanuljuk, a szép kislányok és helyes kisfiúk mindig népszerűek lesznek, nekik biztosan lesznek barátaik, és a tanító néni is jobb véleménnyel van róluk (hiszen annak ellenére, hogy felnőtt, az ő tudatalattija is áldozatául esik a holdudvarhatásnak). Ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a közelükbe férkőzzünk, akarjanak barátkozni velünk.

Tévésorozatokban is építenek erre a készítők, megannyi karakter íródott már ezen sztereotípia alapján. Ott van például a Gossip Girl Blair Waldorfja, aki egy gazdag New York-i családból származik. Mindig makulátlanul néz ki, ráadásul szép is, így egyértelmű, hogy ő a legnépszerűbb lány az iskolában, mindenki az ő klikkjéhez akar tartozni. Barátnői sokkal inkább az alattvalói, mivel teljesen egyértelműnek veszik, hogy Blair kiváló vezető és okos. Hasonló elven íródott a Jóbarátok Rachel Greenje, az ő esetében azonban nem a vezető szerepre építettek, sokkal inkább a kedvességére, ami által jóval szimpatikusabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Szelényi Bence pszichológus úgy véli, Rachel karakterét azért gondoljuk jónak, barátságosnak, még akár okosnak is, mert nagyon szép. Ennek a sztereotipikus prekoncepciónak a nézőkön kívül a többi karakter is áldozatául esik, nem véletlen, hogy Ross Geller tíz éven keresztül nem képes maga mögött hagyni a Rachel iránt érzett rajongását. Még Bella karakterét említi a Twilight-filmsorozatból, ugyanis elmondása szerint a karakter semmilyen különösebb értéket nem képvisel, csupán szép, mégis két fiú vetekszik érte.

Hasonló hatást gyakorolnak ránk a Kardashian–Jenner klán tagjai, akiket ugyan megannyi negatív kritika övez, mégis százmilliók követik őket mind a mai napig – ráadásul sokak célja, hogy hasonlítsanak rájuk. Már mindannyian sikeres üzletasszonyok, divat- és sminkikonok lettek, számukra is kiosztott a világ egy vezetői szerepet: ők döntik el, mit jelent szépnek lenni. Nem vitatkozunk velük, ugyanis a holdudvarhatásnak köszönhetően teljesen biztosak vagyunk benne, hogy ők tudni fogják, mi a jó nekünk, hitelesnek tartjuk őket, hiszen szépek.

Holdudvarhatás vs. pretty privilege

Az eddig leírtakról eszünkbe juthatott egy másik jelenség is, ami manapság jóval népszerűbb, a pretty privilege. Nem véletlenül asszociáltunk erre, hiszen a két dolog erősen összefügg egymással, ugyanis a holdudvarhatásból következik a pretty privilege, miszerint a szép emberek több kiváltságban részesülnek életük során.

Elsőként a holdudvarhatás érvényesül, vagyis a kognitív torzítás, így lesz egy pozitív prekoncepciónk valakiről, aki szép, majd ezután általában életbe lép a pretty privilege, tehát elkezdünk kivételezni ezzel az illetővel. Ezt megfigyelhetjük akár a munkahelyünkön is, a szociálpszichológusok szerint nem ritka, hogy a főnök a szép beosztottaival kivételezően viselkedik. Számukra mindig előnyösebb lehetőségeket kínál, ők valahogy mindig előrekerülnek a listán, ha fizetésemelésről vagy előléptetésről van szó. Mindez természetesen csak általánosítás, nem minden cégvezetésre igaz ez a viselkedés. Egy pszichológus blogposztot is írt ezen jelenségek összefüggéséről, amelyben így fogalmaz: „A munkáltatók a holdudvarhatás miatt a felvételi eljárás során tudat alatt előnyben részesíthetik a vonzóbb jelölteket. Kutatások kimutatták, hogy a szép álláskeresők általában pozitívabb értékelést kapnak, és nagyobb valószínűséggel kapnak állásajánlatot, még akkor is, ha a képzettségük hasonlóan jó a kevésbé vonzó pályázókéhoz”.

Az állásválasztás során ez a torzítás egyenlőtlen karrierlehetőségekhez vezethet

– emelte ki.

Kitért arra is, hogy hosszú távon ez a fajta megkülönböztetés súlyos mentális betegségekhez is vezethet. Egyrészt azoknál, akik a kevésbé szép emberek csoportjába tartoznak, másrészt a szép emberek körében, ugyanis egy hamis vagy nem teljesen igaz képet kapnak saját magukról a többség visszajelzése által. Mint írta, „ha egy szép embert folyamatosan dicsérnek, elsősorban kinézete miatt, azt egy idő után validációként értelmezi, ami ugyan növeli önbecsülését, viszont valódi értékeiről vagy hiányosságairól nem kap hiteles visszajelzést”.

Megmagyarázta a tudomány

Megannyi tanulmány készült az elmúlt években arról, hogy a szép embereket sokkal okosabbnak tartjuk, és az emberek első benyomása általában jóval pozitívabb róluk, mint a kevésbé szép emberekről. Sok kutató eleinte ezt sztereotípiaként könyvelte el, a legfrissebb kutatások azonban alátámasztották, hogy a szép emberek valóban okosabbak is lehetnek. A tudósok megállapítása szerint négy feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy ez az állítás logikailag is megállja a helyét:

1. Az intelligensebb emberek magasabbra képesek törni, mint kevésbé intelligens társaik.
2. A jobb státuszban lévő férfiak általában szebb nőkkel vannak, mint az alacsonyabb státuszú férfiak.
3. Az intelligencia örökölhető tulajdonság.
4. A szépség is örökölhető tulajdonság.

A kutatók ezt a négy feltételt empirikusan igaznak vélik, tehát így logikusan következik annak igazsága is, hogy a szép emberek valóban okosabbak is. Ezt a gondolatmenetet az evolúciós pszichológiával magyarázzák, ami kimondja: a férfiak mindig is a szép, csinos, fiatal nőket tekintették vonzónak, míg ezek a nők a legtöbb esetben a tehetősebb férfiakat találták jobb partinak – bár ez természetesen csak sztereotípia. Azonban ez elég bizonyíték számukra ahhoz, hogy kijelenthessék, logikai és biológiai értelemben is kellően alátámasztható ez a feltevés. 

(Borítókép: Zoran Zeremski / Getty Images)