Ahol luxuslakások tornyosulnak a termelői piac fölé

Zugló mindig is városközpontra vágyott, s időről időre a Bosnyák térben látták ennek reményét. A kocsiszín által elindult térfejlődés azonban, úgy tűnik, hogy épp a közlekedés hiányosságai miatt fog megrekedni.

„Harminchárom éve lakom a Bosnyák tér közvetlen közelében. Állítom, hogy valahányszor a teret és környezetét fejlesztették, rosszabbodott akár a gyalogos-, akár az autósközlekedés. (...) Régen a piac a templom mellett, a Nagy Lajos király útja mellett terült el, a közlekedés csomópontjába esett. Ezt a területet elvették, itt épült jóval később a kartográfia. A piacot nemcsak innen, hanem a templom mögül is száműzték – itt most park van – a Lőcsei útra, aránylag szűk területre.

Mi, a régi piaci forgalmat ismerők, pedig csak vásárló és közlekedő laikusok vagyunk, már eleve sejtettük, hogy a szűk korlátok közé szorított piac már akkor sem, de későbben biztosan nem lesz elég, mert a kerület nagy, és gyorsan fejlődik.

(Azóta már, többször, kis területtel növelték, amíg lehetett.) Pedig kezdetben még nem tudtuk, hogy itt országos piac alakul ki. A legelhibázottabb lépés az volt, hogy nem sokkal a piac kialakítása után, szinte lehetetlenné téve a piac később várható terjeszkedését, a mögöttes üres területet sportpályáknak alakították ki. Ezek a pályák sem a kialakításuk után, sem most, nincsenek kihasználva. Viszont egy utcát szeltek ketté, olyan közlekedési rejtvényt alakítva ki ezzel, hogy ember legyen a talpán, aki megfejti.” (Magyar Nemzet, 1985. július 31.)

Így adott hangot nemtetszésének olvasói levelében „egy Bosnyák téri lakos” közel négy évtizeddel ezelőtt. A levél sajnos nem vesztett aktualitásából, Zugló és a keleti városrész egyik fő közlekedési csomópontja azóta sem vált kedvelhető, jól használható térré, s ezen, úgy tűnik, a közvetlen közelében zajló hatalmas építkezés sem sokat segít.

Lóvasút a Stefániáig

A mai Bosnyák tér területe a 19. század utolsó évtizedéig egyike volt a Pest városát is kiszolgáló mezőgazdasági térségeknek, ahol a gabonatermesztésnek kevéssé kedvező talajviszonyok miatt inkább kiskertek és szőlők terültek el. Ahogy az Építészfórum a Baross teret bemutató írásában is említette, a 19. század elején a városfalak lebontásával nagy lendületet vett városfejlődés az 1880-as évekig az akkori városárokig, a mai Rottenbiller és Fiumei út vonaláig tartott, ettől távolabb már leginkább a zöldségeskertek világa uralkodott.

A városból errefelé tartó útvonal – mai Thököly út – is csak a cegléd–szolnoki vasútvonalig futott egyenesen, s a vágányok túloldalán kisebb kanyarulatokat véve érte el a környék első kiparcellázott kistelepülését, Kis Szuglót, majd átlósan haladt tovább az Alsó Rákosi Rétek irányba. A korábbi Csömörerweg (Csömörerstrasse), majd Csömöri út, amely 1906-ban vette fel a Thököly út nevet, a Stefánia út vonaláig jelentett fontos közlekedési útvonalat.

Mint a központból kiinduló sugaras főútvonalak egyikén, itt is igen hamar, már 1885-ben elindult a lóvasút, eleinte a Stefániáig. Ezt 1897-ben villamosvonal váltotta fel, amely már a mai Hungária körútig futott, itt azonban a vasút állta útját. 1898-ra készült el a villamosvonal folytatása a Róna utcáig, igaz, az útvonal egészen az 1940-es évek végéig szintben keresztezte a nagy forgalmú vasútvonalat. Végül 1899-ben érte el a Hajcsár – mai Nagy Lajos király – útnál kijelölt végállomását, s ezzel egy időben a tulajdonos és építtető Budapesti Közúti Vaspálya Társaság telephelyet is létesített itt, 

A villamosüzem eleinte a lóvasút korának sokszor szedett-vedett módon átalakított, lelakott kocsiszínjeit örökölte meg, amelyek inkább működtek istállóként és lóitatóként, mint műszaki telephelyként. Ezért hamar felismerték, hogy a villamosokhoz új, műszakilag megfelelő, korszerű kocsiszíneket kell létesíteni. Így történt Zuglóban is, ahol a századfordulón nyílt meg a BKVT telephelye, igaz, a két kocsiszínt csak később, 1907-ben és 1910-ben emelték. Előbb készült el a nagyobb, 4383 négyzetméteres, majd később az 1584 négyzetméteres úgynevezett kiskocsiszín.

Bosnyák katonák gyakorlatozása

A tervezési és kivitelezési munkákban Zielinski Szilárdnak, a vasbetonépítés hazai úttörőjének tervezőirodája is részt vett. 1912-ben épült meg az a jellegzetes kétemeletes saroképület, amely nagyban meghatározta a tér arculatát. A kocsiszínt kiszolgáló személyzet számára épített kezelőépületet szintén Zielinski irodája tervezte, a „házat vasbetétes betonelemek egymásra helyezésével húzták fel”.

A Zugló kocsiszín valóban végállomásként szolgált akár a Belvárosból vagy a Városligetből, akár később a Buda felől érkező villamosok számára, ez az útvonal pedig hamarosan a főváros egyik legfontosabb közlekedési tengelyét jelentette. A kocsiszínbe a Thököly út felől nagy ívben fordultak be a szerelvények. A villamos-végállomás és a kiszolgáló épületegyüttes megjelenése lendületet adott a térképzésnek, a század végén ugyanis a környező Törökőr, Kiszugló és Nagyzugló lakossága ugrásszerű növekedésnek indult.

Egyre több utcát jelöltek ki, megindultak a parcellázások is, noha a közművek fejlesztése kevésbé tudta követni a felmerülő igényeket. A Hajcsár utca és Csömöri út kereszteződését 1901-től nevezik Bosnyák térnek, nevének előzménye, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta, majd ellenőrzése alá vonta Bosznia-Hercegovinát, s az innen érkező, a királyi testőrségbe besorozott bosnyák katonák gyakorlatoztak a térségben.

Míg a századforduló térképein a kocsiszínnel szemben levő oldalon még szabad térségeket és nyaralókat találunk, egy évtizeddel később már kijelölték a tudatos térszervezés első tervezett elemeit: a tér előterében piaccal, mögötte parkkal, majd római katolikus, mellettük evangélikus templommal és paplakkal. Ezek lehettek a fejlődésnek indult Zugló városközpont-teremtés irányába tett első lépései, noha – ahogy azt az Építészfórum az Örs vezér terével foglalkozó cikkében is írta – a mára igen népessé nőtt és területileg is jelentős városrész mind a mai napig nem rendelkezik megfelelő központtal.

Piac és templom

A Bosnyák téren 1911-ben nyílt meg a piac, amely szabadtéri formájában fél évszázadon keresztül szolgálta ki a lakossági igényeket. Tőle délkeletre, a tér szögletében, a mai irodaház lepényépülete helyén építtette meg a Páduai Szent Antal Egyházközség első plébániatemplomát bauxitbetonból. 

A zuglói plébánia területét 1919-ben jelölték ki, és ehhez épült meg a Bosnyák téren az ötszáz fő befogadására alkalmas, úgynevezett „kistemplom” 1923-ban. A fejlődő gyülekezet igényeit azonban nem sokáig tudta kiszolgálni az épület, ezért az 1930-as évtized végén pályázatot írtak ki egy új, nagyobb plébániatemplom építésére, amelyre Rimanóczy Gyula két, teljesen eltérő tervet is benyújtott. Az egyik egy merész, parabolikus vasbeton kupolával és egy szinte teljesen lecsupaszított, hengeres, „kéményszerű” harangtoronnyal számolt.

A végül megvalósult változat ehhez képest lényegesen visszafogottabb, inkább egy romantikus, az erdélyi templomokra emlékeztető építészeti megoldást kínált, a homlokzat középpontjában három boltívvel, amelyek egy tornácot rejtenek. A háromhajós belső tér igen nagy alapterületű, a Szent István-bazilika után a második legnagyobb befogadóképességű templom a fővárosban.

A Beszédes László és testvérei kivitelezésében készült kazettás famennyezetet népies minták díszítik, a 10 parancsolat, a 8 boldogság és a 12 apostol neve is olvasható itt. A szentélyt megemelt padló és széles nyíláskeret választja el a főhajótól.

A háromezer fő befogadására alkalmas templom építésének alapkövét 1941-ben tették le, de a munkálatokat a háborús évek lelassították. Felszentelésére 1946-ban került sor, az idő szorításában, mert – a templomtörténeti leírás szerint – annak a veszélye is fennállt, hogy a belső teret vásárcsarnokként hasznosítsák. Ebből kifolyólag felszentelésekor a templom még nem volt teljesen készen, a belső díszítési és a burkolatépítési munkálatok még az 1980-as évekig elhúzódtak, a tér felőli sarkon álló torony is közel hét évtizedig csonka maradt.

A torony befejezése

2013-ban az eredeti tervek leporolásával, Rimanóczy elképzelései alapján, de kortárs szerkezetépítéssel kezdett neki Csikós Zoltán és Peity Attila a torony befejezésének. A nagyjából 50 méter magas építménynek közel felét teszi ki a mai kiegészítés, amelyet ugyan ugyanolyan anyaghasználat jellemez, mégis szemmel látható a két korszak találkozása. Az elkészült toronnyal 2014-ben teljesedett ki a zuglói plébániatemplom, amiről akkor az Építészfórum is beszámolt.

A templomot sokáig még körbevették a piac árusítóbódéi, mire végül 1955-ben megkezdődött a zárt vásárcsarnok tervezése. Az 1962-ben elkészült piac részben jobb ellátást biztosított a környék lakosainak, részben pedig a főváros számára is kiemelt elosztóhellyé vált.

A múlt években fontos szerep jutott a Bosnyák téri piacnak. A nagybani szállítóktól itt veszik át a különböző kereskedelmi egységek, a kiskereskedők a friss árut. A valamikori Haller téri nagybani piac szerepét átvevő Bosnyák téri szabadpiacra 1972-ben már 8200 vagon áru érkezett, a fővárosba kerülő termelői felhozatal mintegy 50 százaléka. Érdekes adatok: a fővárosba kerülő burgonya 10, a gyümölcs 15, a zöldség 32 és a dinnye 56 százaléka a Bosnyák téri piacon keresztül jut el a vásárlókhoz. (Népszabadság, 1973. május 31.)

Igaz, a hatalmas forgalom lebonyolítása leginkább közúton zajlott, ami rendkívül megterhelte a környező, nem éppen ilyen funkcióra és nagyságrendre tervezett utcahálózatot. A több mint 12 000 négyzetméter nagyságú épületegyüttes első traktusa fedett folyosókkal is ellátott téglaépület, mögötte terül el a vásárcsarnok, amelyet az őstermelők pavilonjai és sátrai zárnak. „Összességében a piac nem csak az alapterületével, hanem a színes zsongásával és az eladók kedvességével emelkedik ki a budapesti átlagból” – írja bemutatkozójában a piac honlapja.

A budai kapcsolat

A tér kiemelt közlekedési szerepe kezdetektől fogva megmaradt, ugyanakkor sajnálatos módon ez a funkció sosem tudott kellőképpen integrálódni a tér szerkezetébe. A szövevényes villamosvágányok meghatározó elemei a térnek, amelyek eleinte csak a Thököly út felől fordultak a kocsiszínbe, majd a környező városrészek dinamikus fejlődésével az 1930-as években megjelent a délkeleti irányú kapcsolat is a Nagy Lajos király útján keresztül (a korábbi Hajcsár út az évtized végén vette fel az uralkodó nevét, az időszakban a formálódó környék számos közterét nevezték el magyar történelmi személyiségekről), egészen a Füredi útig.

A Thököly útról érkező 44-es járatot 1956-ban vezették tovább a Rákos-patak mellett kiépített hurokig, eközben a téren is átalakították a kocsiszínbe történő befordulás rendjét. Az Erzsébet híd újjáépítésével az 1960-as évektől ismét közvetlen budai kapcsolat létesült a Bosnyák tér és a Moszkva (ma Széll Kálmán) tér között. Szintén ebben az évtizedben épült ki az északkeleti szárny, amely kapcsolatot teremtett az Erzsébet királyné útjának villamosvonalaival, valamint elkészült a közvetlen vágánykapcsolat az Örs vezér terével is.

Eleinte itt fordultak vissza a Belváros és Buda felé a 7-es buszcsalád járatai, valamint ehhez kapcsolódott néhány kifelé és a környékre tartó járat is. S noha máig számos vonal indul a térről, a végállomási pozíciót sosem sikerült kielégítően megoldani: a járatok az út menti járdákhoz igazodnak, majd fordulnak át nagy ívben a tér villamossínjein.

A metró és a lakótelep 

Az 1970-es évek elején épült ki a több mint 15 000 lakásos Újpalotai lakótelep, amelynek közlekedési kiszolgálása szinte kizárólag a közútra terhelődik. 1974-ben megépült a körvasút felett átívelő közúti híd, így az Újpalotáról a Belváros felé tartó irány immár zavartalanul folyhatott át a Bosnyák téren is. A lakótelep kiszolgálására nem fejlesztették tovább a 44-es villamos vonalát, mivel 

A Rákóczi út villamosforgalma a 2-es metró átadását követően lépésről lépésre megszűnt, majd a Thököly úton a 4-es metró tervezése idején álltak le a szerelvények. Hiszen a Dél-Buda–Rákospalota (DBR) metróprojekt eredetileg egészen a lakótelepig tervezett, majd a visszafogottabb elképzelésekben már csak a Bosnyák térig futó vonallal számolt. A 4-es metró finanszírozása azonban elapadt, ezzel együtt a vonal várhatóan végérvényesen elakadt a Keleti pályaudvarnál.

Városközponttá válni 

Az, hogy a Bosnyák tér Zugló városközpontjává válhasson, nem új keletű terv. Óvári Judit, Zugló főépítésze 2008-ban azzal számolt, hogy a 4-es metró ideiglenes végállomásával jelentősen megnő a tér már eddig is fontos közlekedési szerepe. Akkor lengyel befektetők bevonásával, a Bánáti + Hartvig Építész Iroda tervei alapján egy olyan alközpontot képzeltek el, amely számos közösségi és kereskedelmi funkciót, lakásokat és munkahelyeket foglalt volna magába. Ugyanakkor a villamoskocsiszín bezárását és annak kulturális célú hasznosítását, valamint a vásárcsarnok átpozicionálását is javasolták. A terv ekkor az akkori formájában elbukott, de a Bosnyák tér és a Rákos-patak közötti terület – a kiépülő metró reményében – folyamatosan felértékelődött, és gazdát cserélt.

Számos verzió és újratervezés után végül a Bayer Construct kezdte meg az építkezést. 2021-ben még a Zaha Hadid Architects tervei alapján elkészülő „város a városban” koncepciót mutatták be, többek között az Építészfórumon is, majd a magánberuházást egy kormányrendelettel nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánították. Mostanra azonban a tervekből kikerült a városközponti szerepre utaló lakófunkciók nagy része, a beruházó a felépítendő nyolc toronyépületbe másfél száz luxuslakás mellett masszív irodatöbblettel számol. Ezenkívül – a tervek szerint – októberben nyílik meg egy 11 000 négyzetméteres bevásárlóközpont.

Ahogy Zsuppán András a beruházás részleteit feltáró cikkében rámutat, az elmaradó közlekedési fejlesztések – ma úgy tűnk, a metróépítés mellett a Rákosrendező felé tervezett villamoskapcsolatok sem valósulnak meg – miatt még nagyobb teher hárul majd az Újpalotáról a Belváros felé tartó, jó 10 kilométeres közúti tengelyre és az azon zajló buszforgalomra. Az első épületek már elkészültek.

Félő azonban, hogy a bevezetőben idézett, négy évtizeddel ezelőtti olvasói panasz a jövőben sem veszti el aktualitását: az újabb fejlesztések nem könnyítik, hanem inkább tovább terhelik majd a tér életét.

A szerző az Építészfórum munkatársa.

Források:

Óvári Judit: Városközpont a Bosnyákon (Budapest, 2008. március)

Zsigmond Gábor: Remíz a Bosnyák téren (Budapest, 2011. május)

https://bosihirado.net/index.php/templomunk-toertenete

https://budapestcity.org/templomok/14/templom-Bosnyak-utca/index.html

https://www.valaszonline.hu/2024/04/22/zuglo-varoskozpont-kormanyzati-negyed-bayer-construct-balazs-attila-horvath-csaba/