Kitálalt Kőnig doki az Indexnek: Ez történik a kórházakban

Miközben beszélgetünk, Kőnig Róbert épp átadta szolgálatát 24 órás ügyeletet követően. Mindössze két órát aludt, de nem hátrál meg, elfogadja a kihívást, az Index-nagyinterjút. Egészen különleges küldetéstudat hajtja, le akar számolni a kórházakat övező tévhitekkel, és valós képet akar adni a mindennapokról, ami közel sem rózsás, de más, mint amilyen borzalmasnak gyakran bemutatják. Műszak után felveszi „szuperhősköpenyét”, és a jól ismert Kőnig dokivá változik, aki kamerák előtt számol le az álhírekkel, megtanítja, hogyan igazodjunk ki az egészségügyben, ahogy a szlogenje tartja: „helyre teszi” a dolgokat. Erre figyelt fel Orbán Viktor miniszterelnök, aki meghívta csapatába Kőnig dokit, és összetett feladattal bízta meg: fedje fel, mi történik a kórházakban. Most egy új öltöny sorakozott fel a ruhatárában, a miniszterelnöki biztosi jelmez, amelyben a betegtájékoztatás és a betegelégedettség fejlesztése lesz a küldetése.

Interjúnkban Kőnig doki többek között elárulta, hogy

• a betegtájékoztatás fejlesztése kritikus fontosságú: a magyar lakosság egészségértés szempontjából átlagosan egy 12 éves gyermek szintjén áll, ezen változtatni kell.
• A magyar egészségügy folyamatos finomhangolást igényel, de gyökeres reformot nem. Elismeri, hogy az egészségügyben dolgozók mentális állapotán van javítanivaló.
• Az építő jellegű kritikákra szükség van, a valótlan állítások viszont ártanak a kórházaknak.
• A sürgősségi ellátásban a beteg állapotának súlyossága határozza meg az ellátás sorrendjét, nem a várakozás ideje. „Örülhet, akinek esetleg többet szükséges várnia, hiszen nincs életveszélyes állapotban.”
• A prevenció mindennél fontosabb, ezért egészséges életmódra nevel a videókban. „Az a legjobb betegség és sérülés, ami nem történik meg, és az a legjobb kórházi ellátás, amire nincs szükség.”
• Az egészségügy megítélését gyakran azok befolyásolják negatívan, akik még nem kerültek kapcsolatba a rendszerrel. A statisztikák szerint azok, akik korábban kaptak ellátást, elégedettebbek.
• Orvosszakmai szempontból a magyar egészségügy szép eredményeket tesz le, még ha a médiában nem is ezeken van a hangsúly. Kevés szó esik a technológiai újításokról, fejlesztésekről, előrelépésekről, szerinte méltánytalanul.
• Az európai szolidaritásalapú egészségügyi rendszer, amilyen a magyarországi is, egyedülálló a világon, és érték, amelyet meg kell őrizni. Sem az Egyesült Államokban, sem Ázsiában nincs ilyen rendszer, amelyhez a gazdagabbak nagyobb mértékben járulnak hozzá, hogy mindenki hozzáférjen az ellátáshoz.

Orbán Viktor leigazolta csapatába Kőnig dokit, és rögtön egy feladattal bízta meg

Mi volt az indok, amiért miniszterelnöki biztosi kinevezést kapott Orbán Viktortól, és mi győzte meg arról, hogy elvállalja?

Azt kell első lépésben megérteni, hogy az egészségügy nagyon bonyolult, folyamatosan változó rendszer, ami állandóan változó környezetben működik. Az ágazat irányítói legtöbbször makroadatok alapján döntenek, de az én eddigi tapasztalásom más lehet, mint az övék. Mentőtisztként kezdtem, majd az alapellátásban és háziorvosi sürgősségi ügyeleten dolgoztam. Angliában és itthon is praktizáltam. Jelenleg gyermeksebészként és gyermektraumatológus szakorvosként az Észak-budai Szent János Centrumkórház osztályvezető-helyettese vagyok.

A Semmelweis Egyetemen szerzett egészségügyi menedzseri végzettségem pedig segít a rendszer átfogó értelmezésében, így nemcsak a „végeket” látom át, hanem a „nagy képet” is. Emellett tíz éve foglalkozom betegtájékoztatással különböző csatornákon, így ez a feladatkör különösen közel áll hozzám.

Hogyan jött a felkérés, egyszer csak megcsörrent a telefon, a másik végén Orbán Viktorral?

A Miniszterelnöki Hivatalból kerestek meg, hogy orvosként, menedzserként és médiaszemélyiségként mit szólnék egy együttműködéshez. Bár nem közvetlenül Orbán Viktor hívott, alapos háttérbeszélgetések előzték meg a felkérést. Szerintem ha egy miniszterelnök konkrét feladattal keres meg, és az embernek megvan a szükséges tapasztalata, tudása és lehetősége valami értékeset alkotni, akkor ezt a felelősséget vállalnia kell. A miniszterelnök felkérése alapján a betegek érdekeit kell a legmagasabb szinten képviselnem.

Tegnap reggel 8 óta fent van és ügyel, alig aludt pár órát. Hogyan tudja összeegyeztetni a miniszterelnöki biztosi feladattal a gyermeksebészi munkát?

Nem lesz egyszerű feladat. A biztosi munka miatt csökkentenem kellett az óraszámomat a János kórházban, de továbbra is operálok és ellátom az osztályvezető-helyettesi, ügyeletvezetői feladataimat, csak kisebb volumenben. A 24 órás ügyeletek megterhelőek, de húsz év alatt hozzá lehet szokni ehhez a ritmushoz.

Korábban hangsúlyozta, hogy igyekszik magát távol tartani a politikától, és 2023-ban kifejezetten azt nyilatkozta, hogy nem akar politikai termékké válni. Ez akkor volt, amikor nagy vihart kavart a Facebook-bejegyzése, amelyről a lapok úgy számoltak be, hogy egy nap alatt 163 gyereket látott el ügyeletben egyedül a János kórházban. Mi változott azóta, hogy most mégis Orbán Viktor mellett dolgozik?

Jó, hogy ez szóba kerül. A félreértéseket tisztáznom kell. Soha nem állítottam, hogy egyedül láttam el 163 gyereket, ez lehetetlen lenne. A János kórház gyermeksebészeti és gyermektraumatológiai nagy ügyeletében napközben négy, éjszaka három orvos lát el betegeket, mellettük asszisztensek, ápolók, teljes műtő és háttérszemélyzet biztosítja az ellátást. Ez csapatmunka. Az eredeti posztom üzenete az volt, hogy haváriahelyzetben is elvárható a betegek részéről a türelem és megértés. Arról szólt, hogy egy ilyen helyzetben, amikor egyértelmű – hiszen kommunikáltuk a váróteremben –, hogy átmenetileg megnövekedett forgalommal állunk szemben, agitált szülők türelmetlenül viselkedtek, és pejoratív szavakkal illettek minket. Majd pedig az volt az elvárás, hogy továbbra is professzionális és – ha lehet – „cuki” ellátást adjunk a gyerekeiknek. Sajnos a média félreértelmezte a mondanivalómat. Szívesen láttam volna inkább társadalmi párbeszédet arról, hogyan viselkedjünk egymással az egészségügyi ellátás alatt, különösen rendkívüli helyzetekben.

Ha már a kórházi várakozásnál tartunk, sokan nehezményezik, hogy órákat kell várni egy sürgősségi ellátásnál. Erről mi a véleménye?

Ez olyan probléma, ami a világ összes egészségügyi rendszerét érinti, legalábbis a nyugati világban, ahol van sürgősségi osztály. Teljesen megértem a frusztrációt. Azt kell megérteni, hogy például a gyermekellátás során minden szülőnek a saját gyermeke a legfontosabb. Ez természetes, és nekünk ellátószemélyzetként ezt el kell fogadnunk. Ugyanakkor azt is el kell fogadni, hogy a mi feladatunk a sürgősségi helyzet súlyossága alapján dönteni. Én mindig azt szoktam mondani, hogy igazából örülhet, akinek esetleg többet szükséges várnia a sürgősségin, mert a szakszemélyzet úgy ítélte meg, hogy nincs életveszélyes, tartós károsodást előidéző problémája, mint annak, akit hamar behívnak.

Van egy érdekes dolog, amit megfigyeltem, és biztos vagyok benne, hogy sokan egyetértenek ezzel: minél betegebb valaki, vagy nagyobb a sérülése, annál inkább csendben van a váróteremben, mert fél, hogy valójában nagy baj van. És általában az a tapasztalatom, hogy minél banálisabb a probléma, annál nagyobb a türelmetlenség és a hangoskodás.

Kormánypropagandát fog tolni Kőnig doki?

Többen szkeptikusan fogadták a kinevezését, mondván, ez inkább PR-fogás, és közben az egészségügy alapproblémáit nem orvosolja. Mit üzenne a kétkedőknek?

Abban reménykedem, hogy a munka, amit leteszünk az asztalra, önmagában üzenet lesz. Gyermeksebész vagyok. Az egyik motivációm abban, hogy ezt a sebészeti manuális szakmát választottam, az, hogy mi instant, nagyon gyors eredményekkel tudunk dolgozni: elkezdjük a műtétet, és a műtét végén lehet tudni, hogy sikerült-e, vagy sem. Most is abban reménykedem, hogy le tudunk tenni – én is meg a stábom is – az asztalra olyan eredményt vagy olyan csomagot, amely önmagában válasz lesz a kétkedő kérdésekre.

Ebben a rendszerben is vannak tartalékok, amelyek kiaknázása eredményt hoz, gondoljunk csak bele az online időpontfoglalási rendszerbe, vagy hogy az igazolások az iskolásoknak felírhatóak a Krétába elektronikusan. Nálunk ez kifejezetten meggyorsította az ellátást, és tudom, hogy a tanárok életét is könnyíti.

A kritikák között szerepel az is, hogy most majd záporoznak a „jó hírek”, és az egészségügynek csak a napos oldala lesz bemutatva. Számíthatunk arra, hogy a kevésbé napos, csúnyább oldalát is felfedi?

Sebészi karrierem alatt a fejlődésemhez mindig hozzátartozott a dicséret és az építő jellegű kritika. Építő jellegű kritika nélkül nem lehet változtatni a problémákon, én ebben hiszek. Nem az a célom, hogy bármilyen oldalát bemutassam az egészségügy működésének. Az egészségügy értékelésébe teljesen másfajta megközelítést szeretnék hozni, amely az egészségértéssel foglalkozik, és azzal, hogyan tudjuk finomhangolni és segíteni a rendszer működését.

Ha jól értem, Orbán Viktor kérése arra vonatkozott, hogy reális képet akar látni arról, mi van a kórházakban, a rendelőkben, a folyosókon.

Igen, de én nem gondolom, hogy az egészségpolitikusoknak ne lenne reális képük ezekről. Viszont teljesen másfajta tapasztalásaik vannak makroszinten, mint az egészségügyi személyzetnek a gyakorlatban. És talán ennek a kettőnek a találkozásából valami olyan sülhet ki, ami előreviszi az egész rendszert.

Tavaly nyáron nagy port kavart a kórházi klímák bedöglése a nagy hőségben. Ha már tavaly is ebben a pozícióban lett volna, beszámolt volna róla? És ha idén nem működik a klíma, akkor arról beszámol-e?

Az egészségügyi rendszer működtetése a Belügyminisztérium és az Egészségügyért Felelős Államtitkárság feladatköre. A működtetéssel kapcsolatos kommunikáció náluk van. Én a betegtájékoztatás fejlesztéséért vagyok felelős, úgyhogy ezekben a döntésekben sem most, sem a jövőben nem tudok érdemben nyilatkozni.

Van olyan oldala a kérdésnek, hogy hogyan viselkedjenek a betegek a váróban, akik – mondjuk – nehezményezik, hogy melegük van?

Nagy valószínűséggel a dolgozóknak is melegük van, együtt vagyunk ebben. Kölcsönös empátiával lehet megoldani az ilyen helyzeteket. Azon dolgozom, hogy az empátia valóban kölcsönös legyen, ne csak a betegek oldaláról várjuk el azt.

Ne kerülgessük a forró kását! Az lesz a célja, hogy kizárólag objektív módon mutassa be a rendszert?

Nagyon szeretnék ilyen állapotot elérni, de egy év múlva üljünk le, és beszéljük meg! Akkor konkrétan végig tudjuk nézni, mit tettünk le az asztalra, és utána nyilvánvalóan lesz ítélethirdetés: az internet népe elmondja a véleményét.

Elégedetlenebb az egészségüggyel, aki még nem kapott kórházi ellátást?

Írt egy könyvet Ilyen egy kórház címmel, amelyet a miniszterelnök is elismeréssel fogadott, és játékosan mutatja be a kórházi világot. Mi a véleménye, a valóságban milyen állapotban vannak a magyar kórházak?

Ez összetett kérdés. Beszélhetünk infrastrukturális állapotról, beszélhetünk orvos- vagy egészségügyi szakmai helyzetről, meg beszélhetünk a dolgozók mentális állapotáról. Az infrastrukturális állapotok adva vannak.

A lapok többnyire nem az egészségügy „nagyszerű állapotáról” cikkeznek.

Orvosszakmai szemmel a magyar egészségügy szép eredményeket tesz le, még akkor is, ha nem ezeken van a hangsúly a médiában – szerintem sokszor méltatlanul. És nem csak a saját gyermekellátó területemet értem ez alatt, hanem úgy általában: szerintem tisztességes és kemény munkát tesznek le az egészségügyben dolgozók a portástól egészen a kórházigazgatóig.

Miben alulteljesítő a magyar egészségügy?

A mentális állapota az egészségügyi dolgozóknak – abban sajnos nem állunk jól. És itt látom valamennyire a médiának is a felelősségét. Ez nem új keletű. Mindenki tudja, hogy a negatív hír jobban „megy”. De ez most már nemcsak a dolgozók, hanem a páciensek mentális állapotát is befolyásolja a kórházi ellátással kapcsolatban. Ráadásul a sok negatívum miatt féltem az utánpótlást. Nekünk empatikus, humánus, tettre kész és teherbíró fiatalokra van szükségünk. Be kell nekik mutatni ennek a hivatásnak a szépségeit, hogy ezt válasszák.

Ezt statisztikák támasztják alá. Ez már önmagában is beszédes.

Ez összecseng azzal, amit Ficzere Andrea, az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója az Indexnek adott interjúban jelzett, hogy egyes politikusok rátelepedtek a kórházakra, és laikus módon félreinformálnak, zavart és bizalmatlanságot keltenek. Szerinte nem a kritikákkal van a baj, hanem a téves információkkal, amelyek a gyógyulásra vágyó betegeket elbizonytalanítják az ellátórendszerrel kapcsolatban. Ön mit tapasztal ebből?

Ugyanez történt a 2023-as cikkekkel is, amelyek a Facebook-bejegyzésem félremagyarázásából születtek. Ez az egészségügy megítélését rosszabb színben tünteti fel, mint amilyen valójában. Az egészségügy mindig is a politikai párbeszéd része lesz. Ez így volt, így van és így is lesz. Egy politikai párbeszédben pedig mindig lesznek oldalak, és ez egyszerűen hozza magával azt a helyzetet, amit látunk. Az értelmes és konstruktív kritikának helye van, anélkül nagyon nehezen tudnék fejlődni, és a rendszert is nehéz lenne fejleszteni. Valótlant állítani ilyen kritikus rendszerről azonban nem célravezető.

Sokan érzik úgy, hogy negatív, kritikai szemlélet telepedett rá az egészségügyre, egyfajta „mindenrosszizmus”. Ez hogyan alakulhatott ki?

A betegeimnek, akik azzal jönnek be, hogy „itt egy sérülés vagy egy betegség, és megkérdezik, de mitől van, ki rontotta el?”, azoknak ilyenkor elmondom, nem az a feladatom, hogy megmondjam, ki a hibás. Hanem az, hogy meggyógyítsam a gyereket, akit behoztak a problémával. Nem tudom, ez a hozzáállás miből alakult ki, de hiteles, érthető kommunikációval lehet rajta változtatni. Évek óta ezt üzenem. Nem úgy lehet ezen változtatni, hogy leülünk egy asztalhoz, és folyamatosan mondjuk, hogy „minden de jó”, hanem úgy, hogy bemutatjuk, valójában mi történik.

Mondhatjuk, hogy hitelességi válság van a magyar egészségügyben?

Válságnak nem hívnám, mert azért nem arról van szó, hogy ez a médiában megjelenő hangos vélemény az egészségügyi ellátás túlnyomó többségére igaz lenne. Azt mondanám, hogy egy problémával állunk szemben, amelyet hiteles, átlátható és érthető kommunikációval kell feloldani.

„Az egészségügyben kivételezetten jó helyzetben vagyunk”

A miniszterelnök a kinevezése után jelezte, hogy nem félkész, hanem háromnegyed kész szakmai javaslatokat vár el. Arra kíváncsi, mi történik a kórházi várókban és a folyosókon. Milyen konkrét elképzelésekkel érkezik ebbe a pozícióba?

A legfontosabb, hogy ő orvosszakmai javaslatokat kért tőlem, ami olyan szempontból megkönnyíti a munkámat, hogy az orvosi eskümmel megegyező indíttatással kell dolgoznom – minden páciens testi és lelki egészségéért, minden embert egyformán kezelve. Olyan mikroadatokat szeretnék gyűjteni, amelyek finomhangolhatják a rendszert olyan irányba, ami talán eddig nem volt hangsúlyos.

Ez a Földön egyedi – sem az Egyesült Államokban, sem Ázsiában nincs ilyen.

Sokan mégis arról beszélnek, hogy egészségügyi reformokra lenne szükség.

Az egészségügy működése bonyolult és folyamatosan változik. Gondoljunk bele, mennyit változik a társadalom, az igények, a technológia és az orvostudomány. Ezt folyamatosan hangolni kell. Nem szeretem azt mondani, hogy az egészségügyet „reformálni” kell – ez nem ideális hozzáállás. Az egészségügy folyamatmenedzselést igényel, ennek a munkának sosincs vége, az egészségügy sose lesz „kész”.

Fölhozta, hogy a világon kivételes, ami Európában van, hogy mindenki hozzáfér az egészségügyi ellátáshoz térítésmentesen. Mi a „trade-off”, tehát miről kell lemondanunk emiatt?

Valamilyen formában mindenkinek van elképzelése erről. A trade-off szerintem az, hogy mindenkinek hozzá kell járulnia.

Ezt egészen addig nem tudjuk értékelni, amíg nem élünk huzamosabb ideig olyan területen, ahol más a rendszer. Ázsiában nagyon sok helyen például nincs olyan, hogy állami mentőszolgálat. Van magán mentőszolgálat, és ha nincs biztosításod, nincs mentőszolgálatod. Nincs háziorvos sem. Ezeket mi adottnak vesszük, de óriási értéknek tartom a mi társadalmunkat illetően.

Több ország egészségügyi helyzetére is rálátása van. Mi az etalon?

Az etalon nem létezik. Angliában dolgoztam két évig főállásban, magán- és NHS-rendszerben is. Amikor ott voltam 2009 és 2011 között, akkor is hasonló problémákkal nézett szembe az egészségügy, mint most. Ami nagyon érdekes volt, és megmaradt nekem, hogy bár akkor sokkal nehezebb helyzetben volt az NHS, mint most, ha megkérdeztük a briteket, mire büszkék az országban, az egészségügy benne volt a top 3-ban. Még akkor is, ha a sürgősségi várótermekben ugyanolyan hangulat uralkodott, mint bármelyik magyar váróteremben. Ezt kardinális különbségnek látom a két rendszer között.

A betegelégedettség fejlesztése is a feladatai közé tartozik. Hogyan mérhető ez objektíven, és milyen eszközökkel kíván ezen javítani?

Ezt már mérjük, mert az EgészségAblakban a páciens az ellátást követően öt kérdést kap az ellátásról, az időpontfoglalástól kezdve addig, hogy mennyire volt megelégedve. Nagyon kevés szó esik arról, mennyire fontos, hogy ezeket a kérdéseket minél többen válaszoljuk meg, persze őszintén. Az így összeálló adatokból aztán – az építő jellegű kritika analógiájára – finomhangolni tudjuk a rendszert.

Magyarország egészségértése egy 12 éves szintjén áll

A YouTube-csatornáján rengeteg edukációs tartalmat tett közzé, több tízezres nézettségű videói vannak, és rengetegen követik. Mennyire használja a jövőben a csatornáit, milyen új üzenetekre számíthatunk?

Azért mehet ilyen jól – ahhoz képest, hogy gyerekeknek szól –, mert sosem tagadtam, hogy nagyon sok helyzetben első lépésként a szülőknek vagy felnőtteknek sem kell sokkal több információ, mint egy 12-13 éves gyermeknek.

A csatornámnak olyan hangvétele van, amilyen én vagyok. Nem játszom meg magam sem most, sem kamera előtt, a váróteremben is hasonlóan igyekszem viselkedni. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is vágynak hiteles, könnyen befogadható, érthető, releváns egészségügyi információra. Nemcsak amikor bekerülnek a rendszerbe, hanem a mindennapi életben is.

Lehetne csökkenteni a terhelést a kórházakban, ha mindenki jobban odafigyelne az egészségére például mozgás, táplálkozás terén. Ilyen üzenetei is lesznek?

Abszolút. A vesszőparipám a megelőzés. Többször elmondtam, hogy az a legjobb betegség és sérülés, ami nem történik meg, és az a legjobb kórházi ellátás, amire nincs szükség. Nem titok, hogy egy-két évvel ezelőtt én is életmódváltozáson estem át, lefogytam 25 kilót, újra elkezdtem sportolni. Amikor jött a két gyerek, a csodás pluszfeladatok, ellustultam, és ennek meglett az eredménye a kilóimban, közérzetemben, egészségemben, negatív irányban. Ez is lényeges üzenete a médiaszerepléseimnek: az életmód fontossága, és hogy felelősséggel tartozunk a saját testünkért. Ha én képes voltam rá, bárki meg tudja csinálni.

Észrevettem, hogy a YouTube-csatornáján a kommentszekció ki van kapcsolva. Van valami különleges oka?

A gyerekeknek készült tartalomnál a YouTube nem engedi a kommentelést, nehogy bullying vagy megszégyenítés történjen. Mivel a tartalmaim gyerekeknek készülnek, ez automatikusan így alakult. Emiatt egyébként lehet, hogy elestem tízezer nézettségtől, mert az algoritmus előrébb dobja azokat a videókat, ahol aktív a kommentszekció. Szívtam a fogamat, amikor ez kiderült, de nem tudok mit csinálni vele.

(Borítókép: Kőnig Róbert gyermeksebész. Fotó:  Papajcsik Péter / Index )