Űrsugárzás, csontritkulás, agyduzzanat – ez vár a két űrben ragadt, visszatért asztronautára

Mint megírtuk, a két asztronauta, a 62 éves Butch Wilmore és az 59 éves Suni Williams azért érkeztek még 2024. június 5-én a Nemzetközi Űrállomásra, hogy egy új űrhajót, a Boeing Starliner nevű űrjárművét teszteljék, és azt összekapcsolják az űrállomással. A Boeing űregysége már az út során rendellenességeket mutatott – héliumszivárgást észleltek, és a manőverezőrakéták sem működtek megfelelően. Ennek következményeképpen, az asztronauták biztonsága érdekében, a visszatérésüket elhalasztották, így az eredetileg 8 naposnak tervezett misszió 9 hónapra nyúlt.

Novemberben a NASA egészségügyi vezetője igyekezett cáfolni azokat a pletykákat, amelyek szerint az űrhajósok állapota romlott. Ugyanakkor megjegyezték, nem ez volt az első eset, hogy asztronauták hosszabb időre rekedtek az űrben.

Visszaérkezésük után a NASA houstoni űrközpontjába vitték őket, ahol 45 napon keresztül szoknak vissza a földi léthez, ez alatt orvosi vizsgálatokat végeznek rajtuk, valamint mindennap két órát edzéssel töltenek, hogy visszanyerjék a küldetés előtti állapotukat. A NASA közleménye szerint a legénység fiziológiai állapota ennyi idő alatt tud regenerálódni − írta az NPR.

A korábban Butch Wilmore-ral küldetést végrehajtó Leland Melvin elmondta, hogy csaknem egy hónap alatt érte el korábbi fizikai állapotát. Azonban azt is közölte, hogy újra hozzá kellett szoknia a gravitációhoz. 

Csak feküdtem az ágyban, ki kellett mennem a mosdóba, és el akartam lebegni odáig, de helyette csak legurultam az ágyról

− mesélte Leland Melvin.

Natacha Chough, a NASA szakorvosa és a Texasi Egyetem orvosi karának adjunktusa felügyeli a legénység egészségügyi állapotát a küldetések minden szakaszában. Elmondta, hogy a visszatérés után először az úgynevezett utazási betegség jelenik meg náluk.

A belső fül többé-kevésbé kikapcsol a súlytalanságban, így amikor újra érzékelik a gravitációt, az zavarba ejtő lehet számukra

− részletezte a szakember. A belső fülön belül található ugyanis az a rendszer, ami az egyensúly érzékeléséért felelős. A súlytalanságban ez a rendszer összezavarodik, ezért az űrhajós nehezen tájékozódik. Ezt kell helyreállítani a visszatérés után.

Az orvosi ellátást egy külön csapat végzi a küldetések minden szakaszában, melyben ápolók mellett pszichológusok, szakorvosok, radiológusok és toxikológusok is részt vesznek. Az űrben való tartózkodás ugyanis egészségügyi kockázatot hordoz magában, mivel fokozott űrsugárzásnak vannak kitéve az asztronauták. Emellett a súlytalansággal járó környezet gyengítheti a csontokat.

Natacha Chough szerint nyomon követik az izomtömeg és a csontsűrűség alakulását, emiatt a megfelelő fizikai állapot rendkívül fontos az űrhajósok számára. Ezért a Nemzetközi Űrállomáson lévő asztronauták naponta két és fél órás kardióedzést végeznek, ami minimalizálja az izomveszteséget.

Az űrben való tartózkodás emberi testre gyakorolt hatásait még mindig vizsgálják, és megállapították, hogy Scott Kelly a Nemzetközi Űrállomáson ideiglenesen két centivel magasabb lett. A hosszú ideig tartó súlytalanság azonban azt is okozhatja, hogy a testnedvek a fej irányába helyezkednek, ami az agy duzzanatához és a szem hátsó részének ellaposodásához vezethet.

Az ABC elemzése szerint a mikrogravitáció okozza a legnagyobb változást az ember fiziológiai állapotában, ugyanis a korábban említett csontsűrűség-csökkenés akár havonta 1-1,5 százalék is lehet, amit tovább ronthat a megfelelő étrend és testmozgás hiánya, ezért gyorsabban veszítenek izomtömeget az űrben, mint a Földön. A kiszáradás miatt fennáll a veszélye annak is, hogy vesekő alakul ki az űrhajósoknál.

Folyamatosan három mellkasi röntgennek megfelelő sugárzás éri az asztronautákat

Az űrsugárzás különbözik a Földön tapasztalttól, három elemből áll: a Föld mágneses mezejében csapdába esett részecskékből, a napkitörésekből származó részecskékből és a galaktikus kozmikus sugárzásból − közölte a NASA.

A Földet mágneses mezők rendszere, az úgynevezett magnetoszféra veszi körül, ami megvédi az embereket a káros űrsugárzástól. Azonban minél nagyobb magasságba kerül egy ember, annál nagyobb dózisú sugárzásnak lesz kitéve. A NASA szerint a hosszan tartó sugárterhelés miatt az űrhajósoknál jelentős lehet a sugárbetegség kockázata, így könnyebben alakulhat ki náluk rákos megbetegedés.

Egy 2017-es jelentés szerint a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén tartózkodó legénység átlagosan 80 és 160 millisievert közötti sugárzásnak van kitéve egy hat hónapos küldetés alatt. Egy millisievert űrsugárzás olyan, mintha három mellkasi röntgent kapnának. Ehhez képest a Földön évente ér átlagosan 2 millisievert sugárzás egy embert.

A Nemzetközi Űrállomáson, ami alacsony Föld körüli pályán kering, az asztronautákat részben védi az a magnetoszféra, ami a Földet is óvja a mélyűr sugárterhelésétől

− közölte az ABC Newszal Rihana Bokhari, a Baylor College of Medicine Translational Research Institute for Space Health megbízott tudományos vezetője. Hozzátette, hogy a márciusban visszatért űrhajósokra komoly hatást gyakorolt a sugárzás, ami esetükben növelte a rák kialakulásának kockázatát.

Az immunrendszerre is kihat a hosszú ideig az űrben való tartózkodás, valamint a viselkedésben okozhat változásokat, emellett krónikus fáradtság, stressz és alvászavar figyelhető meg az asztronautáknál. Emiatt a NASA tudósai vizsgálják ezeket a negatív hatásokat, melyekre különböző tevékenységeket végeztetnek az űrhajósokkal, mint például idegen nyelvet tanulnak vagy az űrben kertet gondoznak.

Friss élelmiszerhez korlátozott hozzáférésük volt

Az űrhajósok számára kihívás lehet a súlytalanság alatti étkezés, hiszen az űrben elsősorban készételeket tudnak fogyasztani. Sunita Williams ennek ellenére azt nyilatkozta, hogy változatos étrendje volt az űrállomáson, hiszen fogyasztott pizzát, sült csirkét és rákkoktélt is, melyeket a NASA houstoni laboratóriumában készítettek el számára, és mindössze újra kellett melegíteni őket − írta a Times Now News.

Minden űrhajós napi élelmiszeradagját gondosan kiszámolták, ez napi csaknem két kilogrammot tesz ki, ehhez további tartalékokat halmoznak fel az ilyen esetekre, mint amivel a két asztronauta szembesült. Az egyéni igényekre is odafigyeltek, de a legnagyobb kihívást a friss termékek, például a gyümölcsök jelentették, ezek három hónapon belül elfogytak. Ezt követően szárított, fagyasztott és speciálisan csomagolt zöldségeket és gyümölcsöket tudtak csak fogyasztani.

Reggelijük többnyire tejporos gabonapehelyből állt, míg a fehérjeforrást tonhal és előre elkészített hús adta. Utóbbit a Földön készre főzték a tojásokkal együtt, és így juttatták el az űrállomásra. Levesekhez, ragukhoz a Nemzetközi Űrállomás víztartályából nyertek vizet.

Sunita Williams küldetése alatt élelmiszeripari kutatásokban is részt vett, ahol az egyik projekt, a BioNutrients azt vizsgálta, hogyan lehetne hasznosítani a baktériumokat az űrhajósok számára friss tápanyagok előállítására. Ez pedig meghatározhatja a jövőben, hogy miként tartható fenn a megfelelő táplálkozást az űrben, hosszabb küldetések alatt is.

(Borítókép: A SpaceX Dragon űrhajó körül dolgoznak, nem sokkal azután, hogy az Nick Hague, Suni Williams, Butch Wilmore és Alekszandr Gorbunov űrhajósokkal a fedélzetén leszállt a floridai Tallahassee partjainál, 2025. március 18-án. Fotó: NASA / Keegan Barber/ Handout / Reuters)