Nem csak legenda Az oroszlánkirály elefánttemetője?

A monda szerint amikor egy elefánt tudja, hogy végnapjai közelednek, egy olyan helyre indul utolsó erejével, ahol halott rokonai vannak. Eszerint elefánttemetők lennének a világ különböző pontjain, agyarakkal, elefántcsontokkal és koponyákkal. A populáris kultúrába is bekerült ez a szép gondolat, a Disney Az oroszlánkirály című mesefilmjébe például, ahol egy elefánttemető kísérteties képeit láthatják a gyerekek. Aki látta, nem felejti, inkább újból és újból beleborzong a hiénák és az elpusztult elefántok csontjainak képeibe.  

Afrikában és máshol is találtak már több elefánttetemet egy viszonylag zárt területen, ami lehetett volna valóban szándékosan létrehozott elefánttemető, de alaposabb vizsgálat után kiderült, a csontok és maradványok egy helyre csoportosulását aszály, orvvadászat, természeti esemény vagy mérgező növény fogyasztása okozta. A kutatók nem tudták bizonyítani, hogy az állatok direkt mentek volna oda, és inkább mítosznak tartják az utolsó vándorutat, mint valóságnak. Az viszont tény, hogy az elefántok eltemetik halottaikat.

Bébielefántok temetője

Pont egy éve látott napvilágot a hír, miszerint India észak-bengáli régiójában egyéves és még fiatalabb, természetes halált halt (légzési betegség, fertőzés) ázsiaielefánt-bébiket szinte teljesen eltemetve találtak egy teaültetvény mellett, sáros vízelvezető árkokban. Csak a lábaik lógtak ki a földből, vagyis az elföldelők a fej eltemetésére koncentráltak, valószínűleg azért, hogy azt ne találják és csonkítsák meg a ragadozók. Mivel az árkok körül elefántlábnyomokat fedeztek fel, a nagyok tehették oda kicsinyeiket, majd földet hordtak rájuk – tehát valóban elásták a tetemeket. Ormányukkal sikerült a talajt is elegyengetni az árok felett.

Ez volt az első eset, hogy ázsiai elefántok temetkezési szokására találtak bizonyítékot, eddig csak a nagy fülű afrikai elefántoknál figyelték meg, hogy ágakat, leveleket hordanak halott társuk testére. Később az is kiderült, az állatok változtattak viselkedésükön: elkerülték ezt az árok mellett húzódó utat, noha addig rendszeresen használták. A rossz emlék, a gyász a jó memóriával rendelkező, értelmes és érzelmes elefántnak megtiltotta, hogy arra menjen. Az etológusok szerint az is az állat intelligenciáját bizonyítja, hogy nem lakott területen temették el a borjakat, és nem az erdőben, ahol nehéz üreget találni, hanem az eleve meglévő mélyedésben. 

Bevett szokás a temetés

Észak-Bengáliában és a szomszédos Assamban a helyiek több más temetkezési helyet is találtak, az itt lakó idősek pedig kész tudásként adják tovább, hogy az elefántoknak bevett szokása a temetés. Kérdés, hogy ez valóban azt bizonyítja-e, hogy az állatok megértik a halált.

Az ázsiai elefántok órákon vagy napokon át hordják elpusztult borjaikat, és virrasztanak a csordatagok körül. A tanulmányok azt is dokumentálták, hogy az állatok a szorongás jeleit mutatják, amikor elhullott vagy haldokló elefántok vannak a közelükben. Feljegyeztek olyan esetet is, mikor egy órán keresztül szomorúan trombitáltak, ha halott állatok környékén volt egy csorda. 

Az biztos, hogy az elefántokat érdeklik halott társaik, megérintik, szaglásszák a tetemeket, és ha több faj csontjaival is találkoznak, nagyobb érdeklődést mutatnak a sajátjukhoz tartozó koponyák és agyarak iránt. Vagyis felismerik saját fajtársukat, ha halott is, és ez a szembesülés mulandóságukkal érzelmi reakciót vált ki belőlük. Szándékosan viszont nem zarándokolnak el a tetemekhez, sem azért, hogy ott meghaljanak, sem azért, hogy kapcsolatba lépjenek velük.