Hátborzongató, ami a lelkész lányával történt

Idehaza bizonyára csak egy maroknyi rajongó számára csenghet ismerősen Ethel Cain neve, akit zenéje helyett sokkal inkább néhány virálissá vált videójából ismerhetnek. Pedig a 27 éves énekesnő az elmúlt évek egyik legkomolyabb zenei albumát tette le az asztalra, jelentősebb rajongói bázis nélkül viszont értelemszerűen a Preacher's Daughter sem tarolta le a toplistákat – egészen mostanáig. Közeledve a korong harmadik évfordulójához, Cain egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Különleges, sötét és titokzatos karaktere ellenére pedig halomszámra gyűjti az új követőket. Magam is csak az elmúlt hetekben ismerkedtem meg munkásságával, amit nem is bánhatnék jobban – Ethel Cain egyike azon kevés előadóknak, akiknek zenéje valódi hatást tud gyakorolni a hallgatókra; persze csak akkor, ha vevők vagyunk rá.

De ki is igazából Ethel Cain? Nos... egy kitalált karakter. Egyáltalán nem új keletű dolog, hogy egy zenész művésznevet választ magának, a floridai születésű Hayden Silas Anhedönia számára viszont alteregója sokkal mélyebb jelentéssel bír. „Ethel Cain az én sötét, gonosz ikertestvérem” – nyilatkozta már többször is a 27 éves énekes. „Nem gonosz a szó szoros értelmében, de mindketten hasonló nehézségeken mentünk keresztül. Ha nem a gyógyulást, a megbocsátást és a felejtést választom, pontosan ugyanúgy végeztem volna, mint ő” – árnyalta a képet egy három évvel ezelőtti interjúban, ezzel már utalva arra, hogy 2022-es debütáló stúdióalbumának főszereplője bizony nem kapja meg a happy endinget.

Anhedönia zenei utazása 2017-ben vette kezdetét, ekkor még különböző neveken kísérletezett, úgynevezett hálószobapop stílusú demók létrehozásával. Először White Silas néven osztotta meg leginkább gregorián ének által inspirált számait és mixtape-jeit a SoundCloudon és a Tumblrön. A fordulópont 2019 nyarán érkezett, amikor Anhedönia elkezdett Ethel Cain néven alkotni, amely azóta fő zenei projektjévé nőtte ki magát. Az új művésznév megválasztásakor egy „nőies, matrónás, régi amerikai név” lebegett a szeme előtt, miközben Káin bibliai alakja is inspirációt nyújtott. Ethel Cain név alatt három EP-t, a Carpet Bedet, a Golden Age-t és az Inbredet adta ki, mígnem meg nem jelent első teljes értékű stúdióalbuma, a Preacher's Daughter.

Forgatókönyvnek indult

Hayden egy igazi művészlélek. Angyali énekhangjával a templomi egereket is képes megsiratni, dalszövegei, történetvezetése és karakterépítése pedig a holtakat is visszahozza az életbe; ha pedig ez nem lett volna elég, több hangszeren is játszik. A Preacher's Daughtert is mondhatni egymaga készítette. Ez kezdetben szükségszerűségből fakadt – professzionális produceri kapcsolatok híján csupán „egy netről kalózkodott GarageBanddel és egy ezeréves MacBookkal felszerelkezve” kellett megtanulnia a produceri munkát ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Bár időközben bőven lettek kapcsolatai – a Daughters of Cain, az általa alapított kiadó is a Prescription Songs kiadócég égisze alatt működik –, a Preacher's Daughter mind a 13 dalán Ethel Cain szerepel dalszerzőként és producerként, csupán néhány apróbb segítséggel.

Mégsem ez adja az album különlegességét – az sokkal inkább magukban a dalokban, a dalszövegekben és az általuk leírt történetben rejlik. Zenei pályafutása mellett Anhedönia a filmes világ iránt is érdeklődik, ennek tudatában nem is annyira meglepő, hogy alteregójának történetét először forgatókönyvként írta meg. A dalok ezért önállóan is megállják a helyüket, igazi értelmet mégis akkor nyernek, amikor az album meghallgatása után visszatérünk hozzájuk, és – egy kis klisével élve – megértjük, hogy pontosan mire is gondolt a költő.

Ez ugyancsak azután nyer értelmet, miután elmerültünk Hayden Anhedönia alteregójának, Ethel Cainnek a kitalált történetében. Az eposz a Family Tree (Intro) című dallal kezdődik, ahol rögtön belecsöppenünk Cain sötét és nyomasztó múltjába és jelenébe. Akárcsak Anhedönia maga, Cain is egy amerikai kisvárosban nőtt fel, ahol a helyi keresztény lelkész lányaként nem volt számára könnyű az élet. A dal – és az album jelentős része is – a kereszténység, a vallás és a hit megtalálásának kérdésköreire épül – utóbbival küszködik Ethel a leginkább. A körülötte élő embereket álszentnek tartja, ahogy édesapjára is csak megvetéssel tud gondolni – később az is kiderül, hogy miért.

Pop-rock himnuszokat is írhatna, de esze ágában sincs

Az album üde foltja az American Teenager, amely ízig-vérig olyan, mintha egy Florence + The Machine-dalt hallgatnánk – ez pedig nem véletlen. Anhedönia többször is hangsúlyozta, hogy fiatalkori ikonja nem Britney Spears és nem is Madonna volt, hanem Florence Welch, a Florence + The Machine énekesnője. A dal zseniális ízelítő abból, hogy Hayden milyen pop-rock himnuszokat írhatna, ha akarna; a Preacher's Daughter hátralévő részéből viszont kiderül, hogy esze ágában sincs ilyet tenni. A korong felüdülés helyett sokkal inkább súlyt helyez a hallgatóra, ráadásul ahogy haladunk előre, annál nagyobbat és nehezebbet.

A House in Nebraskában Ethel tinédzserkori szerelmére, Willoughby Tuckerre emlékszik vissza nyolc – kifejezetten szívszorító – percen keresztül, majd az ugyancsak americana elemekkel tűzdelt Western Nightsból megtudjuk, hogy Ethelnek elege lett Shady Groove-ból (a kisvárosból, ahol felnőtt), így csapot-papot hátrahagyva elszökött onnan; tette mindezt új barátjával. Ez az első olyan dal az albumon, ahol a generációs traumán, az alkoholizmuson és a hitkeresésen felül olyan – felettébb komoly – témák is felmerülnek, mint például az abúzus. Bár szabadnak érzi magát – mivel végre kiszabadult abból a nyomasztó közegből, ami egész életén át fogva tartotta –, Ethel boldogsága nem tarthat sokáig. Új szerelme, Logan enyhén szólva sem úgy bánik a fiatal lánnyal, ahogy az elvárható lenne egy egészséges kapcsolatban.

Ekkorra a hallgató már sejtheti, hogy Hayden bizony nem riad vissza az érzékenyebb témáktól, előszeretettel sokkol. Teszi mindezt a Hard Timesban is, melyben a főbb motívumokat a pedofília és a gyermekkori szexuális abúzus adják. Megtudjuk, hogy Ethelt édesapja – Shady Groove egykori lelkésze – előszeretettel molesztálta. Bár Haydennel a való életben ilyen nem történt, mégis úgy nyúl ezekhez a rothadó húsnál is erősebb bűzt árasztó témákhoz, hogy azok értéket teremtsenek, és erőt adjanak, főleg az áldozatoknak.

Halálában találta meg hitét

A Thoroughfare-ben – ami a maga 9,5 percével az album leghosszabb dala – egy kis időugrás után visszatérünk a jelenbe, ahol Ethel ismét szerelmes, de már nem Loganbe. Ezt a karaktert Anhedönia egy tollvonással kiírta a forgatókönyvből, a rosszfiú egy lövöldözés során veszíti életét. Ethelre gondolnánk, hogy innentől kezdve már csak jó vár, a Thoroughfare-ből – ami tagadhatatlanul egy szerelmes dal – pedig arra következtethetünk, hogy ez meg is történik. Narrátorunk másodjára is kiszakadva egy mérgező közegből újból szerelembe esik – a valóság viszont az, hogy Ethel az egész dal során a hallgató fülébe hazudik. Ezt viszont már csak a Gibson Girl és Ptolemaea dalokból tudjuk meg.

Ennek oka, hogy Cain újdonsült szerelméről kiderül, hogy az még édesapjánál és Logannél is romlottabb személyiség – a férfi a két dalban nemcsak kihasználja és bántalmazza, de drogokkal is kábítja az időközben tehetetlenné vált Ethelt, aki a Ptolemaea című dal végén magával a halállal is szembenéz. A fekete korommal bevont terror talán még enyhe jelző is arra, mennyire nyomasztó a Preacher's Daughter kilencedik dalának hangszerelése, ezt pedig csak tovább fokozza Hayden túlvilági sikolya.

A sokkból két instrumentális dal, az August Underground és a Televangelism próbálja kirángatni a hallgatót, ami időt ad arra is, hogy reflektáljunk a történtekre. Ethel Caint szerelme fogva tartotta, majd megölte. A lezárást két további alt-pop ballada, a Sun Bleached Flies és a Strangers dalok adják meg, melyekben Ethel karaktere már a mennyországból letekintve reflektál saját életére. Elfogadja halálát és a tényt, hogy hitét csak halálával tudta igazán visszaszerezni. Emellett visszaemlékezik az egyetlen férfire, akit élete során igazán szeretett: Willoughby Tuckerre. Bőven elég lenne, ha itt véget érne az album, az első dalban felvetett konfliktusok mind le lettek zárva; Anhedönia viszont úgy érezte, hogy azt a bizonyos kést, amit beledöfött a hallgató gyomrába, még érdemes kicsit megforgatni. És milyen jól tette!

A Strangers az American Teenager mellett a Preacher's Daughter második legjobb dala, emellett tökéletes és egyben gyomorforgató lezárása Ethel Cain történetének, illetve Hayden Anhedönia első stúdióalbumának. A dalt leginkább egy sötét, feszült és drámai alt-pop számként lehet jellemezni, amit slowcore-, industrial- és metálelemek is áthatnak egy hidegrázós fináléban kibontakozva. És hogy hogyan záródik Ethel története? Egy pincében, ahol hulláját gyilkosa egy fagyasztóban tartja, hogy aztán apránként elfogyassza.

Összegezve

A Preacher's Daughter összességében egy rendkívül sötét tónusú, epikus és érzelmileg megterhelő konceptalbum, amely a slowcore, az álomszerű pop, az americana és néhol az industrial elemeit ötvözi olyan egyedi és magával ragadó módon, amihez foghatóval manapság alig találkozni – ezt csak tovább színesíti Ethel Cain karaktere és lebilincselő története. A 27 éves énekesnő által boncolgatott motívumok ugyancsak kiemelik az albumot, annak ellenére is, hogy hajlamosak vagyunk azokra tabuként tekinteni.

Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a tény fölött, miszerint a Preacher's Daughter egy rendkívül nehezen fogyasztható mű, az American Teenagert leszámítva egy olyan dal sem található rajta, ami a hallgatót kicsit felrázná vagy magához térítené. A gyakran 7-10 perces dalok pedig képesek olyan érzést kelteni, mintha csak kábultan néznénk, ahogy leég előttünk egy gyertya.

Érdekesség, hogy a Preacher's Daughtert Hayden Anhedönia egy trilógiának tervezi, a jövőben a lelkész felesége és a lelkész édesanyja szemszögéből is megismerhetjük majd a történetet. Emellett pedig arról sem tett még le, hogy megfilmesítse alteregójának, Ethel Cainnek a kitalált történetét. Addig is viszont Ethel Cain augusztusban érkező második stúdióalbumával, a Willoughby Tucker, I will always love you-val kell beérnünk, amely egyfajta spin-offként a Willoughby Tuckerrel közösen eltöltött – feltehetően szerelmes – időszakra összpontosít majd.

Ethel Cain – Preacher's Daughter

Daughters of Cain, 13 dal / 76 perc

10/7,5