Ezt a várost úgy is hívják, magyar Jeruzsálem, de mindenki más néven ismeri

Történt ugyanis, hogy 1693. április 11-én I. Lipót király szabad királyi városi kiváltságot biztosító diplomát adományozott Debrecennek, és a város ennek emlékére a Város Napjaként ünnepli e jeles és fontos eseményt. 

A jelenkor pedig azzal a gondolattal is eljátszik, hogy Debrecen lehetne akár a magyar vidék fővárosa is, s bár Lázár János építési és közlekedési miniszter szűk egy éve felvetett – politikai diplomáciának is beillő – gondolata a cívis városban minden bizonnyal táptalajra találna, erre a kitüntető címre alighanem bőven akadna más jelentkező is.

Debrecen mint főváros

Debrecen ugyanakkor sok tekintetben és sokak szemében már most is egyfajta második főváros, ami annak a történelmi ténynek is köszönhető, hogy Kossuth Lajos a honvédelmi bizottmány nevében 1849. január 1-jén kiáltványt fogalmazott meg a főváros lakosságához az országgyűlés és a kormány Debrecenbe költözéséről:

Miután a csatatér a főváros közvetlen közelébe jutott, az ország függetlenségének s szabadságának érdekében azt határozá az országgyűlés, hogy a törvényhozás s a kormány ideiglenesen Debrecenbe tegye át székhelyét.

A város 2025-ben az ország második legnépesebb városa, kétszázezernél is többen laknak ott. Területét tekintve (461,66 négyzetkilométer) azonban csak a harmadik, mert Budapest (525,09 négyzetkilométer) mögé Hódmezővásárhely zárkózik fel (487,98 négyzetkilométer).

S bár most az egész ország a költészet napját ünnepli, emlékezzünk meg a kálvinista Róma nagy napjáról is, amelyet egy időben hívtak magyar Jeruzsálemnek is. S hogy miért? Erről Kocsis Elemér püspök így fogalmazott azon az ökumenikus istentiszteleten, 1993. április 24-én, amelyet Debrecen szabad királyi várossá nyilvánításának 300. évfordulóján tartottak (Református Egyház, 1993.07.01.): 

A mi őseink is, Debrecen lakosai és polgárai városukat, a XIX. század közepéig a legnépesebb magyar várost, Debrecent a magyar Sionnak, a magyar Jeruzsálemnek tekintették, amelynek küldetése van, hiszen »Erdély és Magyarország világító lámpása«, a tudomány fellegvára, Isten igéje tiszta fényének őre, ezért szorgalmas polgárainak ereje és leleményessége kifogyhatatlan, a város legyőzhetetlen, mert rajta Isten áldása van. Micsoda vakmerő reménység kellett ahhoz, hogy soha nem épített magának kőfalakból védelmet: »Nem védte falait bástya, torony, csak a hit«, mondja Gulyás Pál: Debrecen, a kikötő c. varázslatos és megdöbbentően lényegre mutató versében.

Most pedig töltse ki kvízünket, és nézze meg, mennyit tud Debrecenről!  

(Borítókép: A debreceni Nagytemplom. Fotó: Shutterstock)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!