A konteó, ami már nem konteó

Mindenki nyugodjon meg, hátra lehet dőlni, fújjuk ki a levegőt: a lab leak mégsem konteó. Megmondta a CIA, a legfensőbb fektcsekker szerv, hogy az új igazság mostantól a régi hazugság, ami őrület volt, valósággá vált.

Miután 2019 decemberében megjelent a Covid–19, a lab leak-elmélet – miszerint a pandémia okozója egy „laborszökevény” vírus – komoly elutasítást kapott egészségügyi szakemberektől, egészen pontosan olyan szakértőktől, akiknek a leghalványabb fogalmuk nincs az összeesküvés-elméletek működéséről. „Az összeesküvés-elméletek nem tesznek mást, mint félelmet keltenek, pletykákat és előítéleteket, amelyek a vírussal szembeni globális együttműködést és küzdelmet kockáztatják” – írták a Lancet című tudományos folyóiratban.

Évekkel később itt állunk, és tudjuk, hogy felemásra sikeredett a vaskos ítélet.

Tudjuk le a kötelező köröket: a lab leakről továbbra sem tudunk sokat, a CIA megállapítása éppúgy nem áll erős lábakon, mint a többi elmélet sem.

Azzal ugyanis erősen vitatkoznék, hogy az összeesküvés-elméleteknek monopóliuma van a félelemkeltés piacán. Vetekszik az éveken át megírt összes cikkel, esetszám-méricskéléssel, fotóval, videóval, nyilatkozattal, szennyvízvizsgálattal, reptéri felirattal, másfélméter-jelzővel, még akkor is, ha ezek a valóságot tükrözik a maguk módján.

Az nem kérdés, hogy a járvány alatt elszaporodó műfaj, az autójában ordibáló kuruzsló valóban sokat ártott annak, hogy józan módon beszélhessünk meg olyan kérdéseket, minthogy meghalunk-e Karikó Katalin miatt, vagy szaporodnak-e a férgek a maszkban az 5G-től. De talán nagyobb hatása volt annak, hogy a különböző államok és tőkefrakciók remek lehetőséget láttak az új krízisben arra, hogy a megszokott lerablást és kontrollt fokozzák, miközben valóban szükség volt összehangolt lépésekre, globális szinten, a vírus terjedését megelőzendő. Utóbbira építettek az előbbiek: a transzparencia hiányára, a szemmel látható lerablásokra, az irracionális intézkedésekre, az intézmények megbízhatatlanságára. Ettől persze a felelősséget mindenkinek vállalnia kell: az intézményeknek, az államnak, a tőkefrakcióknak a maguk részesedését, a kuruzslóknak, a Facebookon lelkesen újraosztóknak és mindentagadóknak is a magukét.

2021 januárjában az amerikai külügy már lehetségesnek találta, hogy a vírus eredete laboratóriumi is lehet, a WHO ezt valószínűtlennek találta, a Biden-adminisztráció pedig a kínai kormánytól követelt több információt, elítélve a WHO nyilatkozatát.

A következő években keringőt jártak az elméletek, az pedig kijelenthető, hogy a tudományosnak álcázott vita tulajdonképpen pártpolitikai volt. Morálissá alakult egy kérdés, amelyről a mai napig nem tudunk semmit, a valóságtartalmat pedig az alapján igyekszünk kiszűrni, hogy ki a forrása. Nem így van? Ízlelgessük akkor: „a KGB szerint a lab leak mindent megmagyaráz”. „Schobert Norbi kitálalt: innen származik a vírus! (SOKKOLÓ).”

Konteó vagy sem?

A lab leak régóta vitatott kérdés, a magam részéről nem is akarok véleményt mondani róla. Majd az okosak. Amit viszont tudok, hogy a lab leak nem attól konteó, hogy a CIA vagy Schobert Norbert nyilatkozik róla, hanem a magyarázat szerkezete miatt.

Az összeesküvés-elméletek receptjéhez három fő összetevőre van szükség, erről a most megjelent Odaát. Összeesküvés-elmélet, tudás, igazságkeresés című könyvemben bővebben is írok. Szükség van összeesküvőkre – esetünkben a kínai kormányra –, vagy amennyiben a kiszivárgás szándékos volt, akár más aktorokra. Szükség van egy tervre – gyengíteni az amerikai gazdaságot, megölni nagymamákat, új hobbit adni Müller Cecíliának –, és a titoktartásra, azaz a terv és összeesküvők elleplezésére, különböző módszerekkel.

Teljesen mindegy, hogy a sajtóban ki mit árul: szakmailag az a kérdés, hogy a világban zajló változásokra vagy eseményekre adott magyarázatok logikája mit takar. Olyan korban élünk (nem először, és talán soha nem is volt ez másképp), amelyben a gyanakvás a kiindulópont, az a feltételezés, hogy „nem minden az, aminek látszik”, „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”.

A nyugati politikai elit zöme éppúgy összeesküvés-elméleteket gyárt a célpontjaival szemben, mint a Hihetetlen! magazin szerzői, bár az utóbbiban jobbak a sztorik és az illusztrációk. Hónapokon át hallgattuk például, hogy a kínaiak léggömbökkel kémkednek az Egyesült Államokban, aztán letettek erről a konteóról, és úgy tűnik, a kubai amerikai nagykövetségen sem kínai vagy orosz ármány volt a halláskárosodás, simán megtörténhet, hogy tücskök az összeesküvők.

Az nem kérdés, hogy vannak olyan államok, amelyek jobban rászolgálnak a gyanakvásra, mint mások. Az Egyesült Államok például Dánia segítségével kémkedett európai hivatalnokok, többek között Angela Merkel német kancellár után. Nyilván nem ez az első példa, ami általában eszünkbe jut: a Balti-tengeren történő balesetek (?) valóban jó eséllyel az orosz hibrid hadviselés részei (például ez vagy ez), de a NATO törekvéseinek is egészen jól jön az ilyesmi, a konspirációs köröket tehát a végtelenségig futhatjuk, tények hiányában.

Éppen ezért jó észben tartani, hogy nem tudhatunk mindent, és még ha vágyunk is a válaszokra, ezekkel óvatosnak kell lennünk. 

és attól sem, ha valamelyik házi kedvenc tiktokernél láttuk, vagy mindenki Vlagyimirje nyilatkozta.

Ilyen ez a világ, érthetetlen, komplex és titkolózó. Nem „egyszerűség lakik benne”, sokkal inkább egy „hivalgó, cifra páva”, aminek a nyomába eredni nagy feladat, meg is halad mindannyiunkat. Innen szép győzni.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

A szerző társadalomkutató, a finnországi Tamperei Egyetem doktorandusza, az Odaát. Összeesküvés-elmélet, tudás, igazságkeresés c. könyv szerzője

(Borítókép:  Egy technikus dolgozik a Sinovac Biotech laboratóriumában 2020. szeptember 24-én. Fotó: Kevin Frayer / Getty Images)