Egy e-mail elküldése akár emberéletekbe is kerülhet

A digitális kommunikáció, így az e-mailek küldése, és azok aláírása is a mindennapi életünk szerves része, azonban ennek a látszólag ártalmatlan tevékenységnek jelentős környezeti és társadalmi következményei lehetnek. 

Persze minderre első hallásra csak legyintünk, hiszen naponta akár több tucatszor is elküldött munkahelyi leveleink alatt minden egyes alkalommal ott virít a nevünket, titulusunkat, a cég logóját és az elérhetőségeinket tartalmazó sablon, az e-mailek küldése, különösen a különleges karakterekkel és képekkel ellátott szignók azonban jelentősen hozzájárulhatnak a szén-dioxid-kibocsátáshoz, amely végső soron emberéletekbe is kerülhet. Hoppá. 

Rejtett környezeti hatások, amelyek az életünkbe kerülhetnek

A globális tudományos konszenzus a témában már régóta egyértelmű, hiszen az emberi tevékenység destabilizálja a klímát, és ha nem változtatunk szokásainkon, az visszafordíthatatlan károkat okozhat a bolygón és az emberiség jövőjében. Az informatikai rendszerek működtetése rengeteg energiát igényel, amelyet gyakran fosszilis tüzelőanyagok égetéséből nyerünk. Ez a folyamat jelentős mértékben hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátáshoz, amelynek egyik mérőszámát az „1000 tonnás szabály” határozza meg. És hogy mi is ez? 

Ezt a számítást az a feltevés támasztja alá, hogy az emberi tevékenység következtében elégetett egybillió tonna fosszilis szén mintegy 2 Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedést okoz, ami hosszú távon körülbelül egymilliárd ember halálát idézheti elő. A szabály segíthet a döntéshozóknak és az egyéneknek is mérlegelni, hogy egy adott tevékenység, például az e-mail-aláírások alkalmazása milyen következményekkel járhat az emberi életre nézve. De mi a baj az elektronikus levelekkel?

A levelek elküldése energiát igényel, így minél hosszabb az e-mail, annál nagyobb az energiafelhasználás és a karbonlábnyom. A hosszú aláírások, különösen azok, amelyek képeket, logókat, nemi identitást jelző névmásokat vagy hosszú jogi nyilatkozatokat tartalmaznak, növelik az adatmennyiséget, amelyet a szervereknek tárolniuk és továbbítaniuk kell.

Joshua Pearce, a kanadai Western University informatikai professzora egy tanulmányában azt vizsgálta, hogy a modern e-mail-aláírások milyen hatással vannak a környezetre. A The Conversation hasábjain bemutatott kutatás szerint főként az angol nyelvben megjelenő, különböző nemi identitásokhoz tartozó névmások (pl. they/them/their) hozzáadása az e-mail-aláírásokhoz évente egy ember halálához vezethet Kanadában – ha az 1000 tonnás szabályt alkalmazzuk.

Pearce ennek kapcsán kiemelte, hogy az emberek „korábban a névmásokat alapvetően szükségtelennek tartották jelezni az aláírásban, hiszen a nevekből meg lehetett határozni azt, hogy hogyan szólítsuk meg az illetőt, a nemi sokszínűség térnyerése óta azonban minden a feje tetejére állt”. Ez pedig még nem minden. 

A földelismerő nyilatkozatok (egy hivatalos nyilatkozat, amely elismeri a föld őslakos népeit), amelyeket főként Kanadában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában használnak, még nagyobb mértékű kibocsátást eredményezhetnek. Ha a 40 millió lakosú észak-amerikai országban

Persze a tényleg szinte minden aláírásban megjelenő képek és logók még nagyobb adatforgalmat generálnak, mint a fenti szövegek, ami hatalmas mértékben növeli az energiafelhasználást és a környezeti terhelést. De akkor egyáltalán miért kell minden egyes válasz-e-mailben is az aláírásunkkal hencegni? 

Intsünk búcsút az aláírásnak, de csak röviden! 

Erre nehéz lenne jól megindokolható választ adni, hiszen ahogyan a kutatás is rámutatott: az aláírások nagy része felesleges, mivel a legtöbb esetben ugyanazokkal az emberekkel levelezünk, akik már tudják, hogy ki vagyunk, hol dolgozunk, és mik az elérhetőségeink.

A tanulmány egyértelmű következtetése az, hogy az e-mail-aláírásokat azonnal el kellene hagyni, vagy legalább minimalizálni kellene őket, néhány tényleg igazán egyszerű lépés pedig segíthet is csökkenteni a digitális hulladékot és a szükségtelen szén-dioxid-kibocsátást. A legkézenfekvőbb megoldás természetesen az, hogy teljesen elhagyjuk az aláírásokat, hiszen a levelekben a feladó neve és címe is szerepel a fejlécben, így az aláírás a hivatalos megkereséseken kívül teljesen felesleges.

Ezek helyett a kutatók azt javasolják, hogy használjunk hiperhivatkozásokat, így ha mégis szükség van további információra, egy linkkel elérhetővé lehet tenni az adatokat egy külső oldalon, ami kisebb adatforgalmat generál. A hirdetők ugyan nem fognak örülni, de érdemes megfontolni a reklámblokkolók alkalmazását is, ugyanis az ingyenes, nyílt forráskódú hirdetésblokkolók használata csökkentheti az internetes adatforgalmat, ezzel is mérsékelve az energiafogyasztást.

Bár az aláírások önmagukban is hozzájárulnak a kibocsátáshoz, a spam e-mailek talán még ezeknél is nagyobb problémát jelentenek.

Emiatt a kéretlen tartalmakra és reklámüzenetekre Pearce-ék adót vetnének ki, amely elriaszthatná a kéretlen levelek feladóit is. Persze nem kell egyből ilyen drasztikusan fellépni, ugyanis a különböző opt-in vagy opt-out rendszerek alkalmazása is sokat segítene, amelyekben a felhasználók előre beállíthatnák, hogy milyen típusú e-maileket akarnak kapni. Ha pedig ezek közül egyik sem működik, még mindig fontolóra lehet venni az országok kormányainak azt, hogy a kéretlen levelek küldését törvénnyel szigorítják, amely kétségkívül a leghatékonyabban csökkenthetné a feleslegesen előállított digitális hulladék mennyiségét.

(Borítókép: Joe Raedle / Getty Images / AFP)