Matolcsy, a lottómilliárdos – a teljesítmény nélküli vagyon átka

Van egy furcsa jelenség a világban: a lottómilliárdosok nagy többsége elveszti vagyonát, csődbe jut, tönkremegy az élete, drogos vagy alkoholista lesz. Ez a teljesítmény nélkül megszerzett vagyon átka. Nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött szerencsével, és nem értik a pénz valódi értékét, mert nem dolgoztak meg érte. Sajnos az új magyar gazdasági elit sem tud könnyen megszabadulni ettől a problémától, aminek tökéletes szimbóluma a Matolcsy család gazdagodása.

Miért az oligarcháknak vannak a legnagyobb jachtjai? 

Miért van az, hogy a világ legnagyobb jachtjai orosz oligarchák vagy arab sejkek tulajdonában vannak, és soha nem a világ leggazdagabb vállalkozóié? Warren Buffett például, akinek 100 milliárd dollárja van, ugyanabban a házban lakik, amelyet 1958-ban vásárolt 31 500 dollárért. Nem költ drága éttermekre, és még azt is megnézi, hogy a piaci helyzet éppen alkalmas-e arra, hogy olcsóbban vegyen bacont magának. De ilyen volt az IKEA alapítója, Ingvar Kamprad is, akinek ugyan „csak” 58 milliárdja volt, de ez még mindig több a top 500 leggazdagabb magyar együttes vagyonánál. Ő csak turistaosztályon repült és használtruha-boltban vásárolt magának. De a nem ennyire extrém módon takarékos gazdagok sem vesznek hatalmas jachtokat vagy New York-i luxuslakásokat, és nem reggeliznek 50 millió forintért, ahogy az a pletykák szerint megesik némely átmulatott monacói éjszaka után a magyar gazdagokkal.

A Matolcsy család körül kialakult turbulencia felszínre hozta az ilyen, valódi teljesítmény nélkül szerzett vagyonok legnagyobb gyengeségét, vagyis, hogy azok jobban hasonlítanak a lottónyereményhez, mint a munkával és kockázatvállalással szerzett gazdagsághoz. 

A teljesítmény nélküli vagyon átka

A lottómilliárdosok külön alfaja az emberiségnek. Rengeteg cikk foglalkozott már velük, hogy a megnyert vagyont csodálatos módon kevés kivétellel elvesztegetik. Egy tanulmány szerint 70 százalékuk szegényen hal meg. A pénzt luxusra, fölösleges beruházásokra, rossz befektetésekre költik, és komoly lelki problémáik lesznek a hirtelen jött gazdagságtól. Csak néhány kivételről lehet tudni. Közülük a titokzatos angol postás a legszimpatikusabb, akiről sokat írtak névtelenül. Ő bankba tette a pénzét, és élte tovább postás életét.

Matolcsyékról ez nem mondható el. Ők egészen extrém luxuséletet kezdtek élni Porsche-gyűjteménnyel, új feleséggel, magánrepülővel, hihetetlenül drága hétvégi kiruccanásokkal és a világ mindenféle táján található luxusingatlanokkal. 

A magyar GDP-hez való hozzáadott értékük nem volt jelentős. Valódi GDP-t termelő vállalkozásukról, vagy általában sikeres projektekről szinte egyáltalán nem lehetett hallani. A pénzt egyrészt drágán végzett építőipari munkákon keresztül szerezték, másrészt csak úgy kapták a jegybank alapítványaitól. Valójában családi lottón nyerték. Ezeket később vállalkozásokba, ingatlanba fektették, és kevéssé számított, hogy az valóban nyereséget hoz-e számukra, mert az üzleti modelljük nem a vállalkozás, hanem a lottó volt. A nyeremények pedig a jelek szerint jóval nagyobbak. Itt százmilliárdokról van szó, míg a szerencsejáték esetén inkább csak százmilliókról. 

Életformájuk és üzleti módszereik rávilágítanak a nemzeti tőkésosztály kinevelésének egyik legnagyobb problémájára: a kockázatvállalás nélkül megszerzett vagyon nem ösztönöz valódi GDP-termelő vállalkozások létrehozására, ezzel szemben a túlzott költekezés és a luxuséletforma szélsőséges formáit hozza létre. 

Újabb és újabb lottómilliárdos magyar vállalkozók generációja

Érdemes megnézni, hogy hányadik milliárdos generációt koptatjuk már a rendszerváltás óta. A privatizációban megszerzett vagyonok, valamint az ügyeskedéssel és politikai kapcsolatokkal kapott pénzek kevés kivétellel eltűntek, és velük a személyek is, akik valaha a top 100 milliárdos listáján voltak. A rengeteg felfelejtett név mellett kevesen vannak, akik évtizedek óta képesek a top 100-ban maradni, és ezek között is csak néhány akad, aki megőrizte és gyarapította a megszerzett vagyont. 

A legszomorúbb a magyar milliárdosok listájában, hogy bőven kisebbségben vannak azok, akik állami vagy politikai segítség nélkül, saját erőből lettek gazdaggá, és szinte egy sincs közülük, aki a nemzetközi piacon ért el eredményeket és szerzett olyan vagyont, amely ezekhez mérhető. A leggazdagabb cseheknek 3 és 10 milliárd euró közötti vagyona van, és ugyan a kuponos privatizációban szerezték első milliárdjaikat, de szépen gyarapították, és többen már nemzetközi színtéren is sikeresek. Arról nem is beszélve, hogy olyan újabb sikertörténetekkel lépnek ki folyamatosan a nemzetközi piacra, mint az Alza és a Kifli, nekünk pedig egyetlen ilyen új, nemzetközileg is mérhető vállalkozásunk sincs. 

A koncepció, hogy nem szabad a versenyre hagyni, ki legyen gazdag, hanem az államnak kell kinevelnie a nemzeti tőkésosztályt, veszélyes. Igaz, hogy a piac nem tökéletes és sokszor a már gazdagabbaknak kedvez, ezzel együtt nem téved: képes eldönteni, hogy ki érdemli meg a vagyont és ki nem. Ki az, aki élni tud vele, és ki az, aki nem. Matolcsy fölött is igazságot tesz majd, de ez az ítélet sajnos nagyon sokba kerül nekünk. Jobb lett volna ezt elkerülni. Ha már vállalkozásoknak segítünk felemelkedni, olyanokat kellene kiválasztani, amelyek már bizonyítottak a piacon. Rossz nézni, hogy arra érdemtelenek kezében tűnik el magyar közpénz monacói luxusreggelikre és -vacsorákra.

A szerző író, történész, publicista. 

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Nagaiets / Getty Images)