Diplomáciai konfliktusokhoz és társadalmi feszültségekhez vezet az egyre súlyosabb a vízhiány Iránban

A washingtoni központú World Resources Institute 2023-ban „Aqueduct” címmel publikált jelentése szerint Irán a világ vízhiánnyal leginkább küzdő 25 országának egyike. Az iráni energiaügyi minisztérium idén márciusban közzétett adatai alapján a helyzet azóta sem javult. Az országban az átlagos éves csapadékmennyiség 101 milliméter volt, ami közel 40 százalékos csökkenést mutat az előző évi adattal összehasonlítva. Az adatokból az is kiderül, hogy Irán 31 tartományából 28-ban a csapadék mennyisége elmaradt az előző évitől.

A vízgazdálkodási problémákhoz vezető okok sokrétűek. A globális klímaváltozás által okozott szárazság és elsivatagosodás mellett a 20. század közepén elindított és a környezetvédelmi szempontokat háttérbe szorító ipari modernizációs programok (beleértve a gát- és csatornarendszerek építését), a növekvő népességszám, a fokozódó urbanizáció, valamint a társadalom fogyasztásai szokásaiban bekövetkező változások egyaránt hozzájárultak a jelenlegi súlyos helyzet kialakulásához. A víz átgondolatlan, s ennek következtében pazarló felhasználása napjainkban még ennél is nagyobb problémát jelent.

Amellett, hogy a vízhiány súlyos diplomáciai konfliktusokhoz is vezetett a szomszédos államokkal, az 1979-ben meghirdetett, önellátásra törekvő gazdasági program, az „ellenállási gazdaság” fenntarthatóságát is megkérdőjelezi és súlyos élelmezésbiztonsági dilemmákat is felvet. A vízhiány ugyanis különösen súlyosan érinti a mezőgazdasági szektort. A teljes vízfelhasználás megközelítőleg 90 százalékát igénylő agráriumban alkalmazott árasztásos öntözési technológia elavult, amit az is jelez, hogy a felhasznált vízmennyiségnek hozzávetőlegesen csupán a harmada hasznosul, a többi jórészt elpárolog.

Súlyos társadalmi feszültségek 

A kialakult helyzet súlyos társadalmi és politikai következményekhez vezetett. A kormányzati intézkedések elmaradása miatt a vízhiány által leginkább érintett városokban 2012 óta rendszeresek a tiltakozó megmozdulások.

Az eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozatot követelő tüntetések 2021 júliusában voltak az Irán délnyugati részén található Khuzesztán tartományban, amely a vízválság egyik gócpontjának is tekinthető. A tartomány jelentős szénhidrogénkészletekkel rendelkezik és nagyszámú arab kisebbségnek ad otthont. Az Amnesty International értesülései szerint az ország éléskamrájának is tekinthető Khuzesztán tartományban kirobbant, etnikai fennhangokat sem mellőző tüntetéseken a rendfenntartó erők legalább nyolc demonstráló életét oltották ki. A tiltakozások Irán számos nagyvárosára, köztük Iszfahánra és a fővárosra, Teheránra is átterjedtek.

Legutóbb márciusban voltak erőszakos tüntetések a súlyosbodó vízhiány miatt Iszfahán tartomány keleti részén. Bár a tartományon keresztülhalad a 400 kilométer hosszú, a régió mezőgazdaságát vízzel ellátó Zájanderud, mára a meder több fő szakaszán is lényegében kiapadt. (Ennek fényében különösen abszurd, hogy a folyó neve magyarul „életet adót” jelent.) A vízhozam elapadásához egy korábbi kormányzati döntés vezetett, amelynek értelmében Iszfahán, valamint Csahármahál és Bakhtiár tartományokból az 1960-as évek óta a folyó vizét a vízhiány által még inkább sújtott tartományok, főként a sivatagos Jazd felé vezetik el.

A Zájanderud iszfaháni szakaszán jelentkező alacsony vízhozam s az előálló öntözési problémák ellenére az állam nem nyújt érdemi támogatást a helyi gazdáknak, akik e miatt az utcára vonultak a kormány vízgazdálkodási politikája elleni tiltakozásként. A tüntetések március végén érték el a tetőpontjukat, amikor az egyik Jazdba tartó vízvezetéket megrongálták. A tiltakozásnak ez a formája nem újdonság, mivel 2012 óta legalább húsz ilyen eset fordult elő. Bár az incidenst követően, április elején a kormány engedélyt adott a gátak megnyitására, tíz napon át, ez a lépés aligha kompenzálja az iszfaháni gazdák által elszenvedett károkat. 

Teherán is veszélyben: szigorodó szabályok a pazarló vízfogyasztás ellen

A vízválság az elővárosaival 16 milliós lélekszámú iráni fővárosban is súlyos gondokat okoz. Ez részben a lehulló csapadék mennyiségének jelentős csökkenésére vezethető vissza. A hivatalos márciusi adatok szerint a 2024/2025-ös vízév szeptember óta eltelt időszakában a Teherán tartományban mért csapadék mennyisége az előző évi adatokkal összevetve 25 százalékos csökkenést mutat, míg a hosszú távú átlaggal összehasonlítva mintegy 50 százalékos visszaesés állapítható meg. 

A csapadék jelentős csökkenése a fővárost vízzel ellátó tározók töltöttségén is lemérhető. Az iráni energiaügyi minisztérium közleménye alapján az Alborz-hegységben eredő Karadzs folyóra épített Amir Kabir tározójának töltöttsége 13 százalékra csökkent, és hasonló folyamatok tapasztalhatók a Teheránhoz közeli többi tározó esetében is. Van olyan tározó, amelynek a töltöttsége 2 százalék körüli, így kiszáradtnak tekinthető. 

A városi lakosság vízfogyasztásának ésszerűsítése érdekében a tartományi víz- és szennyvíztársaság a következő programot dolgozta ki. A teheráni lakosság vízfogyasztási szokásait figyelembe véve három kategóriát határoztak meg, és ennek alapján a lakosság 33 százalékát a „normál”, 62 százalékát a „jelentős”, míg 5 százalékát a „rossz” fogyasztói kategóriába sorolták. Az utóbbi két kategóriába tartozó előfizetők lélekszámát különböző motiváló eszközök alkalmazásával ‒ egyelőre bírságok kiszabása nélkül ‒ próbálják a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni. 

A jellemzően a főváros tehetős kerületeiben élők a fürdőmedencéket ivóvízzel töltik fel, az otthonaikhoz tartozó zöldfelületeket szintén ivóvízzel öntözik, így mértéktelenül sok vizet fogyasztanak, akár tízszer többet is a normál vízfogyasztású háztartásokkal összehasonlítva. Nyártól kezdődően ezért rájuk fokozott figyelem irányul. Már a korábbi években is a hatósági gyakorlat részét képezte, hogy a fogyasztási csúcsidőszakban korlátozták ennek a csoportnak a vízfogyasztását, 2025 nyarától azonban a rájuk vonatkozó szabályok tovább szigorodnak. Míg a hatóságok a korábbi években 24 órán belül csupán 2‒4 órán keresztül büntették őket vízmegvonással, az új szabályok szerint a büntetés akár fél napra is meghosszabbítható lesz. Amennyiben majd a figyelmeztető SMS-ek ellenére sem nem fogják vissza a fogyasztást, a hatóságok megismételhetik a korábban kirótt lakossági vízkorlátozást. 

A hatóságok a lakosság 5 százalékát kitevő csoportjára vonatkozó szigorú szabályozást azzal magyarázzák, hogy a víz pazarló felhasználásával veszélyeztetik a többi előfizető jólétét. Bár reményeik szerint az új intézkedések hatékony eszköznek bizonyulnak majd a pazarló fogyasztás visszafogására, ez a lépés önmagában aligha lesz elegendő a vízválság mérséklésére.

A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.

(Borítókép:  A kiszáradt Zajánderud folyó Iránban 2025. február 22-én. Fotó: NurPhoto / Getty Images)