Ha egy regényt ponyvának neveznek, azt általában nem dicséretnek szánják. Ám van egy írónk, aki annak ellenére, hogy alapvetően a „megvetett” műfajban tevékenykedett, tiszteletnek örvend az irodalmárok körében is. Ő nem más, mint Rejtő Jenő, a szeretetével ölni tudó Piszkos Fred, a helyesírással hadilábon álló Fülig Jimmy vagy a kártyán Nobel-díjat nyerő Gorcsev Iván figuráinak megalkotója.
Hegedűs Géza író, újságíró, költő és kritikus abban látta Rejtő sikerét, hogy
kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot.
Thuróczy Gergely irodalomtörténész pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Rejtőről kevés valódi tény forog közszájon, inkább legendáriuma van, nem életrajza. Például csak anekdota, hogy kézirataival fizetett a kávéházban, és az idegenlégiót sem járta meg. De hogyan élt valójában a magyar (ponyva)irodalom nagyja?
Az iskolából kicsapták, ezután beutazta Európát
Az író Reich Jenő néven született 1905. március 29-én Erzsébetvárosban. Vidéki szüleit a Monarchia éveit jellemző gazdasági pezsgés csábította a fővárosba, és két bátyjával együtt szerény körülmények között nevelkedett. Azonban a fiúk iskoláztatására nagy gondot fordítottak a családban: Gyula jogi egyetemet végzett, Lajos pedig sakknagymester, -oktató és -szakújságíró lett. (Sakkozni Jenő is kitűnően megtanult, József Attilával legendás partikat játszottak a Japán Kávéházban.)
A legkisebb fiú tanulmányi előmenetele azonban korán megtört, a II. Rákóczi Ferenc Felső Kereskedelmi Iskolából eltanácsolták, miután konfliktusba került egy antiszemita tanárával. A következő három év történései sok tekintetben homályba vesznek, az író alapvetően „lézengett”. Ady-utánzatoknak tűnő versekkel próbálkozott, de a 190 centire nyúlt, atletikus termetű fiatalembert nagyon érdekelte a sport is, legfőképp a futball és a boksz. 18 évesen beiratkozott Rákosi Szidi híres színitanodájába, de a művésznő nem volt elégedett vele, nem látta elég elkötelezettnek Thália irányába.
Az viszont a legendák világába tartozik, hogy próba közben elejtette Törzs Jenőt, ezzel pedig örökre elintézte a színházi pályafutását.
1927-ben Németországba utazott, Max Reinhardt híres színitanodájában szerette volna képezni magát. Ekkor kezdődött az életében az a három év, amelyet utazással töltött. Bejárta Nyugat-Európa nagy részét, állítólag Afrikába és Törökországba is eljutott. Valós vagy talán kiszínezett élményeit később a Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam címet viselő könyvében írta meg. A műnek már a címe is megtévesztő, valószínűleg Párizsban csak átutazóban járt, viszont a „korszellem” szinte megkövetelte, hogy egy, a fejét csavargásra adó, kalandvágyó, intellektuális ember a francia fővárosban is éljen. Az viszont biztos, hogy sok helyre eljutott, és – már csak a pénztelenség miatt is – kalandos napokban lehetett része.
Kanyargós út a művészi szintre emelt ponyváig
1930-ban hazatért, ekkorra a színjátszás felől az írás felé fordult, bár kellett pár kitérő, hogy rátaláljon azzal a pesti humorral átszőtt ponyvára, amivel aztán helyet biztosított magának a magyar irodalomban. Először Nagykörút néven bulvárlapot alapított, az egyetlen számot megélt újságban a Mondd már! című kedélyeskedő pletykarovat mellett simán elfért Rejtő pszichoanalízisről írt cikke is.
Az igazán széles körű ismertséget azonban Karinthy Frigyesnek köszönhette, aki (Heltai Jenővel együtt) egyfajta mentorként állt mellette. Az író a Pesti Naplóban publikált egy cikket, Levél egy úrhoz, aki vagy van, vagy nincs címmel. A nyilvánosan megjelent üzenet az állítólagosan eltűnt Rejtőt próbálta lebeszélni az öngyilkosságról. Két nap múlva azonban újabb cikk jött, mely szerint Jenő előkerült, Győrben mulatozott, amíg Karinthy Pesten aggódott érte.
A leginkább médiahEKknek nevezhető esemény működött, Rejtőnek pedig ismertséget hozott.
A 30-as évektől Rejtő egyre keresettebb író lett, ekkor elsősorban kabaréjeleneteket írt. Szintén ismertek tőle operettszövegek, az Úrilány szobát keres címet viselő zenés vígjátékát pedig meg is filmesítették, többek között Kabos Gyula és Ajtay Andor szereplésével. 1927-ben már próbálkozott újságíróként munkát szerezni, akkor még sikertelenül. (Önéletrajzában azt hazudta, hogy több szemesztert végzett az orvosi egyetemen.) Később a zsurnalisztika területén is tevékenykedett, elsősorban bulvár és sport témákban írt, illetve novellákkal és versekkel próbálkozott.
Számos kacskaringó után, Karinthy hatására kezdett ponyvát írni, először a saját neve alatt (A halál fia, A drót nélküli gyilkosság). Halhatatlan regényeinek nagy része azonban a Nova Könyvkiadóhoz kötődik, a nívós szórakoztató irodalomra szakosodott cég által megjelentetett könyvei P. Howard, illetve Gibson Lavery álnéven jöttek ki. Sorra jelentek meg a máig olvasott művei, a teljesség igénye nélkül: a Piszkos Fred-könyvek, a Csontbrigád vagy a Vesztegzár a Grand Hotelben.
Rejtő rendkívül termékeny szerzőnek számított, hihetetlen munkabírással. A Petőfi Irodalmi Múzeumban fellelhető egy szerződés, amelyben 30 regény megírását vállalta úgy, hogy kéthetente ad le egy kéziratot. A 30-as évek második fele a ponyva aranykora volt Magyarországon, a már létező rádió sokaknak még megfizethetetlen volt, viszont a magasirodalmat nem feltétlenül fogyasztók is ki voltak éhezve a szórakozásra. A sikerek ellenére Rejtő sokszor szenvedett pénzhiányban, bevétele kifolyt a kezéből, kártyaadósságai voltak, ráadásul tetemes gyerektartást fizetett, mivel két, nagyon rövid ideig tartó, sikertelen házasságot kötött a 30-as években. Napestig kávéházakban ült, láncdohányos volt, és számolatlanul itta a „feketét”, a II. világháború elejére idegei felmondták a szolgálatot, emiatt orvosi kezelésre szorult.
Halálának oka, ideje és helye ismeretlen
Az egyre gyülemlő feszültségek között sokat nyomott a latban az egyre durvuló zsidóellenesség, az író amúgy is szálka volt a szélsőségesek szemében, hiszen vele azonosították a füstös kávéházakban a nemzetet megrontó, alantas kabarékat írogató zsidó alakját. 1942-ben egy szégyenletes cikk jelent meg róla az Egyedül vagyunk című lapban. „Bemutatjuk Piszkos Fred szerzőjét – Mr Howard-Rejtő-Reich, a nagy terézvárosi ponyvakirály és rémregénygyáros rövid idegkúra után visszatér a Japán kávéházba″ – adta hírül a nyilas kiadvány. A gyalázkodó cikk kvázi feljelentésként működött, hatására az írót behívták munkaszolgálatra Nagykátára.
Az Egyedül vagyunk cikkének utóéletét érdemes feljegyezni. Rejtő jogász bátyja, Gyula beperelte az újságot rágalmazásért. A cikk írója viszont nem vállalta saját nevét (az írás álnéven jött ki), a főszerkesztő, Oláh György pedig országgyűlési képviselőként mentelmi joga mögé bújt, így a bírósági út nem működött. 1943-ban, az író halálhírére viszont „Piszkos Fred atyja nem perelhet minket többé″ címmel prezentáltak mélyrepülést újságírói etikából.
Rejtőt és társait a Don-kanyarba vezényelték, a nagyjából 50 ezer munkaszolgálatosból körülbelül 45 ezren nem tértek haza, az író sem. (A 200 ezer katonából körülbelül 65 ezren voltak, akik nem haltak meg vagy nem estek hadifogságba.) Az író halálának pontos helye és ideje ismeretlen. A hivatalos iratok szerint 1943. január elsején halt meg Jevdakovóban, de a dátum valószínűleg nem helyes.
Sok munkaszolgálatosról vagy katonáról nem tudják, mikor tűnt el, az ő nyilvántartásukat amúgy sem „naprakészen vezették”,
így a kerek dátum bizonytalanságot sugall.
Ismeretes Rajna János artista elmondása, mely szerint Rejtő flekktífuszban halt meg, de Thuróczy Gergely szerint a beszámoló túlzottan hatásvadász és melodramatikus, így a hitelessége erősen kétséges. A Voronyezs melletti II. Magyar Központi Katonai Temető gránitoszlopára – több tízezer másik mellett – Rejtő Jenő nevét is rávésték.
A kommunista fordulat után Rejtő Jenő műveit indexre tették, a 60-as évektől kezdték megint kiadni őket. Piszkos Fredet és társait a közönség nagyon hamar újra felfedezte, a Rejtő-műveket máig a legolvasottabb magyar nyelvű könyvek között tartják számon. „Uram! A késemért jöttem!” „Hol hagyta?” „Valami matrózban.” Bennünk, magyarokban közös, hogy pontosan tudjuk, melyik regény kezdőmondatait idéztük.
Források:
- Thuróczy Gergely: A megtalált legenda – Rejtő Jenő emlékére, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016
- Rejtő Jenő élete éppen olyan kalandos volt, mint utánozhatatlan regényei szereplőié, Múlt-kor
- Marinov Iván: Fizetett-e Rejtő Jenő kéziratokkal?,urbanlegends.hu
- Marinov Iván: Járt-e Rejtő Jenő légiósként Afrikában?, urbanlegends.hu
