Kétségkívül a Fővám téri Nagycsarnok az a hely, amely először eszünkbe jut a vásárcsarnok szóról. Bár a főváros legnagyobb csarnoka elsősorban a turisták helye, azért ha tüzetesebben átnézzük a helyet, itt is jól meg tudjuk pakolni a kosarunkat szép és jó árú termékekkel. Ha pedig több időnk van, érdemes az alagsortól a galériáig bejárni a Nagycsarnokot, mert a savanyúságtól a hungarikumokon át a lángosig mindent megtalálunk itt.
Cikksorozatunkban összeszedjük a főváros nagyobb piacait és vásárcsarnokait, hogy képben legyünk, melyik helyen mit lehet kapni, nagyjából milyen áron jutunk zöldséghez, gyümölcshöz és húshoz, valamint milyen a kínálat hétköznap és hétvégén. Sorozatunkban eddig a Fehérvári úti Vásárcsarnokról és a Lehel Csarnokról írtunk, most pedig megnéztük a turisták kedvenc helyét, a város első vásárcsarnokát: a Nagycsarnokot.
A Központi Csarnok rövid története
A 19. század végén a kereskedők még mindig leginkább a szabad ég alatt, az időjárás szeszélyeinek kitéve árulták a portékáikat, arról nem is beszélve, hogy higiéniai szempontból sem volt valami fényes a helyzet. A helyzet javítását a vásárcsarnokok létrehozásában látták, hiszen egy fedett csarnoképülettel modern és kulturált teret hozhattak létre, ahol szabályozott keretek között folyhatott az árusítás. Czigler Győző volt az, aki javasolta a Fővárosnak, hogy Budapest több kerületében is vágjanak bele vásárcsarnok-építésbe, amelyeknek végül az első megvalósult verziója – egyben az ország első vásárcsarnoka – a Fővám téri Központi Vásárcsarnok lett.
Az 1897-ben átadott Nagycsarnokot Pecz Samu tervezte, aki – miután megnyerte a nemzetközi pályázatot – annyira alapos kutatómunkát végzett, hogy több külföldi vásárcsarnokot is tanulmányozott. A funkción túl a formát, a stílust, a technológiát és az anyaghasználatot is figyelte, ennek eredménye pedig egy kovácsoltvas szerkezetű, Zsolnay kerámiacseréppel fedett téglaépület lett.
Érdekesség, hogy egy ideig a csarnok végében volt egy baromfiudvar, tele tyúkkal és csirkével, innen a kofák pár métert sétálva tudták árulni a friss tojást vagy a baromfihúst. Sőt, annak idején volt itt egy vendéglő is, ahol már a hajnali vásárnyitáskor megkapták az éhes szájak a pörköltet. Az épület 1977 óta műemlék, 1999-ben a felújításával elnyerte az egyik legrangosabb nemzetközi díjat, azóta pedig állandó szereplője a külföldi útikalauzoknak.
Alagsor és földszint: a bevásárlás terepe
Őszintén bevalljuk, hogy eddig mi is csak néha-néha tettük be a lábunkat a Fővám téri csarnokba, lévén hogy a köztudatban ez mégiscsak a turisták terepe. Ugyanakkor ha a közelben van dolgunk, érdemes rászánni az időt, hogy beszerezzük a hétvégére valót. Több helyen is beléphetünk, nemcsak a Fővám téri főbejáraton, s talán érdemes is egy félreesőbb kaput választanunk, ha nem szeretnénk rögtön a tömeg közepén érezni magunkat. Ez főleg akkor érvényes, ha, mondjuk, egy csütörtök kora délutáni napon jut eszünkbe meglátogatni a helyet – nekünk ekkor sikerült.
Az alagsorban találjátok a savanyúságost, a hal- és a vadhúsárusokat, egy ALDI-t, néhány háztartási boltot, egy cipőjavítót – ez számunkra extra egy piacon – és a hungarikumokat, valamint a hazai bortermelést bemutató tárlatot. Bár sokan megállnak az ALDI-nál, a jóféle savanyúért és vadhúsokért, halakért érdemes továbbmenni, még akkor is, ha kicsit kihaltnak tűnik a lenti folyosó, ugyanis bőven tudunk válogatni.
A savanyúság jó része itt vecsési, és nemcsak a káposzta, uborka, paprika hármasát találjuk, de savanyú fokhagymát, lila hagymát, kukoricát, jalapeñót is bőven, sőt, még házi tésztát is vehetünk náluk. Egyébként a tipikus turistalátványosságot, a mosolygó savanyúságbefőtteket is megtaláljátok itt. Ami a halat illeti, a pisztrángtól kezdve a friss lazacon és a durbincson át az élő pontyig minden kapható.
Nagyon tetszett nekünk a szintén itt található Steak Shop, ahol olyan különlegességeket lehet beszerezni, mint a japán wagyu, a hortobágyi angus vagy az argentin rib-eye. Nyilván megvan az áruk, de különleges alkalmakra mindenképp ajánljuk ezeket, mert itt tényleg minőségi húst kaptok, meg figyelmes és hozzáértő kiszolgálást és segítséget a megfelelő hús kiválasztásához. Szerintünk még akkor is megéri ide betérni, ha csak megnéznétek a különféle húsokat, mert tényleg elég látványosak.
A földszinti tér egyértelműen a piacozás terepe, még akkor is, ha sok esetben kerülgetnünk kell a bámészkodó, fotózkodó és epret vagy kürtőskalácsot majszoló turistákat.
Attól pedig cseppet se tartsunk, hogy esetleg eltévedünk a standok között, mert egyrészt a csarnok oldalán és a helyszínen is több térkép segít eligazodni. Ha a főkaputól indulunk, akkor a zöldség-gyümölcs standokat a bal folyosón találjuk, itt egyaránt találunk szezonális termékeket, ahogy extrább, egzotikus gyümölcsöket is, azon viszont meglepődtünk, hogy mennyi árusnál van például avokádó. Mi hétköznap őstermelőkkel egyáltalán nem találkoztunk, ellenben hátul, a Csarnok téri bejáratnál volt jó pár üres, összetolt asztal, úgyhogy bizonyos napokon őket is megtaláljátok itt. Ami számunkra meghökkentő volt, hogy milyen sok ázsiai árus van itt.
Bevalljuk, mi rámentünk a spárgára és a retekre, ezek lényegében minden standon ott voltak. Spárgából volt fehér, zöld, sőt még lila is – ilyet még nem láttunk –, és nagyjából 1000–1900 forintos áron mozog, míg a retek csomója 120 és 350 forint között – és csodásan néz ki. Rengetegfajta paradicsom is van, ezeket 680–1280 forint/kg áron találjátok, míg a vöröshagymát 398–580 forint/kg áron. Láttunk még 1-2 helyen medvehagymát, koriandert és egyéb fűszernövényeket, ahogy például görögdinnyét is. A gyümölcsök közül most inkább az áfonya, az eper (1200–6500 forint/kg), az alma (348–1980 forint/kg), illetve a déligyümölcsök között válogathatunk.
Vannak különféle erdei és különleges gombákra, valamint gombás készítményekre specializálódott standok is, az A15-ös standnál olyan vadon termő gombákat találni, mint a pereszke, a szegfűgomba vagy a kucsmagomba, de olyan különlegességet is találtok itt, mint a sárga gévagomba vagy májustól a szarvasgomba. Ha különleges gombás vagy kifejezetten szarvasgombás készítményeket, kencéket kerestek, akkor a Triffla gombaboltot és a Sarmis szarvasgombás kencéit árusító standot ajánljuk. Utóbbit egy magyar házaspár készíti, az ország különböző erdeiből szerzik be a szarvasgombát, hat kutyával.
Az üzletek sorában rengetek húspultot fogtok találni, ahol van kifejezetten csak szárnyast vagy marhát áruló, míg rengeteg olyan üzlet van, ahol füstölt kolbászok, húsok, felvágottak és kifejezetten Pick készítmények vannak – utóbbi valószínűleg már a hungarikumokat kereső turistákra apellál. Láttunk egyébként egész baromfit is, ami az élelmiszerláncok világában ritkaságszámba megy, de ha valaki kifejezetten kacsafejet keres, a Nagycsarnokban azt is megtalálja. A felvágottaspultokban egyébként liba- és kacsamájpástétomot, kaviárt és sáfrányt is találhattok. Ami a tejtermékeket illeti, mi két pultot láttunk csak, ahonnan sajtokat és kencéket tudtok beszerezni – az egyikben megtaláltuk gyerekkorunk kedvenc erdélyi fonott sajtját, de a kemény és a félkemény sajtok mellett feta, krémfehérsajt, görög joghurt is van.
Egy idő után feltűnt nekünk, hogy a földszinti standok közül már jó soknál a szuveníren és a hungarikumonon van a hangsúly, és több üzletben is ugyanazok a termékek kaphatók, ilyen a különféle szépen becsomagolt pirospaprika, a tokaji aszú, a pálinka és a fűszerpaprika-füzérek. Ez minket annyira nem vonzott, ellenben minden standnál ácsingóztak a turisták, és válogattak, fotózkodtak a magyar termékekkel, részükről kétségkívül van rá kereslet. Pékáruval egyébként nincs eleresztve a csarnok, mi csak egy helyet láttunk, ahol lehet kenyeret venni, ellenben van kürtőskalácsos és réteses is – utóbbiban már több mint tíz éve szerezhetjük be a kézzel nyújtott házi réteseket. Ha mázlink van, még azt is végignézhetjük, hogy nyújtják ki a rétestésztát.
Felső szint = tömeg
Ha csak a bevásárlásra koncentrálunk, akkor a fenti rész valószínűleg hidegen hagy bennünket, aki viszont még nem járt a Fővám téri csarnokban, annak érdemes felmerészkednie ide. Ez már abszolút a szuvenírek és a nagyon magyaros dolgok terepe: a legkülönfélébb ajándéktárgyakat lehet itt beszerezni, amik közül sok a karácsonyi és a népművészeti vásárokon is kapható. Hímzett terítők, ruhák, mellények, bőrtáskák és porcelánok vannak itt a külföldi turistákkal tömött sorokban – magyar szót nem is nagyon hallottunk.
Minket megviselt az itteni tömeg, meg hogy át kellett verekednünk magunkat rajta, hogy eljussunk a kajáldákig – ahol egyébként újabb turistacsoportok kellős közepén találtuk magunkat. A lángososnál olyan sor volt, hogy szabályosan át kellett küzdenünk magunkat az embereken, s bár mi is megkívántuk a sajtos-tejfölöst, nem volt lelkierőnk kivárni a sort. Egyébként
a klasszik lángoson kívül itt sült csirkével, zöldségekkel megpakoltat, SŐT még édes lángost is lehet kapni.
Egyébként itt fent van kifőzde, sült kolbászos, magyaros ételeket kínáló kajálda, de élő zenével szolgáló étterem (Fakanál) és egy Kolbice is. Mi nem láttunk itt magukban vagy kisebb társaságban italozó idős bácsikat, ahogy kollégáink a Lehel téri vagy a Fehérvári úti Vásárcsarnokban láttak, ellenben minden asztalnál külföldiek ültek, és szerintünk az árakat is inkább rájuk szabták – ellentétben a lenti árusokkal.
Bármennyire a turisták fellegvárának tartjuk is a Fővám téri Nagycsarnokot, teljesen megéri itt beszerezni az ebédhez vagy a vacsorához való termékeket, mert egyáltalán nincsenek elszállva az árak, és bizony sok esetben jóval olcsóbban kijövünk itt, mint ha valamelyik élelmiszer-áruházban vásárolnánk. A tömeg elkerülése érdekében pedig inkább egy hétköznap délelőtti időpontot ajánlunk a kora délután helyett.
A cikkben 2024. áprilisi árak szerepelnek. A felvételek a Vámház körúti Vásárcsarnokban készültek, a fotózási lehetőséget a BUDAPEST VÁSÁRCSARNOKAI Kft. biztosította.
