Amikor még lóvasút járta Pest-Buda utcáit

A ló hosszú évezredeken keresztül – a kutya mellett – az ember leghűségesebb társa volt, egy hosszabb utazás és gyakran egy nagyobb teher cipelése is elképzelhetetlen lett volna nélküle. A sínen történő közlekedés hajnalán ló vontatta kocsik haladtak végig az ipari létesítmények, bányák területén, vagy a városok között lefektetett síneken. Ezt a „lóerőt” váltotta a 19. században a gőz energiája. Viszont a városokban a zaj és a füst miatt lehetetlen lett volna gőzmozdonnyal száguldozni, így a ló vontatta közlekedés megmarad egészen a villamosításig.

Ló húzta a kirándulókat, a szőlősgazdákat, majd a gyári munkásokat

A nagyvárosi lóvasút Magyarországon a 19. század közepén jelent meg, először 1860-ban Lippán. A mai főváros Pesti oldalán 1866-ban gördült el az első szerelvény a Kálvin térről Újpest irányába. Különösebben nem volt gyors, a jelenlegi Nyugati tértől egy-másfél óra alatt ért el a külvárosi végállomásra. Bár a menetidő nagy résztét az állomásokon történő veszteglés tette ki, amíg a szembe jövő szerelvényt várták, hiszen csak egy sín volt.

A budai oldal első lóvasútja 1868-ban létesült, a Lánchídtól Zugligetig vitte fel az utasokat, a járatok két lóval indultak, majd amikor a Virányoson átvezető út meredekebb lett, még kettőt fogtak elé. A zugligeti lóvasút szezonálisan működött, csak tavasztól őszig járt. Télen nem volt rá igény, hiszen elsősorban kirándulók vették igénybe, illetve olyanok, akiknek telkük volt az akkor szőlőföldekkel beültetett Budai-hegyekben.  A pesti oldal első lóvasútját is elsősorban a kirándulás, valamint a rekreációs tevékenység miatt utazók vették igénybe. A Monarchia időszakára jellemző iparosodással azonban egyre többen voltak azok, akik számára az otthon és a munkahely kettévált, egyre többen tartottak igényt a tömegközlekedésre. Így aztán sorra fektették le a síneket a Nagykörút egyes szakaszain, az Orczy úton, az Üllőin vagy éppen az akkoriban gyári negyeddé váló Váci úton.

A lóvasút volt az első mai értelemben vett tömegközlekedési eszköz Budapesten, 

előtte nagyjából a mai taxik mintájára működtek a bérkocsik, illetve az egyszerre több utasra berendezkedett omnibuszok. A lóvasútnak ezekkel szemben menetrendje volt, és mindig ugyanazon az útvonalon közlekedett. Társadalmi egyenlőtlenség ezeken a járműveken is jelen volt, aki meg tudta fizeni, az bársonyszékbe ülhetett, a legalacsonyabb tarifát fizető utasok pedig a karzaton utaztak, kitéve a szélnek, a hidegnek vagy az esőnek. A lóvasútnak végül a Millennium évében áldozott le: a nagyívű fejlesztések közé tartozott a villamosítás, a paripák helyét átvette a villamos. Az utolsó lóvasút 1928-ig működött a fővárosban, a Margitszigeten, de ezt csupán szabadidős célokkal használták. A romantikus elképzelésekkel ellentétben a lóvasút nem volt túl környezet-és állatbarát megoldás: a lovak végtermékei az utcán landoltak, ahol lebomlani sem tudtak, az állatokat pedig a közel 8 tonnás kocsik vontatására kényszerítették és nem a legjobb körülmények között tartották őket.

Füstmentes városok?

A nagyvárosokban, így Budapesten és az ország más nagyvárosában a rossz minőségű levegő sajnos mára már általánossá vált. Ennek egészségügyi kockázatai nemcsak minket érintenek, hanem az utánunk következő nemzedéket is. Ezért nagyon fontos, hogy tudatosan odafigyeljünk a személyes károsanyag-kibocsátásunkra. Ennek érdekében indult el tavaly szeptemberben a Füstmentes Városért kampány, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy kis odafigyeléssel találhatunk alacsonyabb kibocsátással járó alternatívákat, legyen szó fűtésről, közlekedésről, dohányzásról vagy otthonaink berendezéséről. A kampányhoz kapcsolódó kalkulátor segítségével bárki kiszámolhatja a szén-dioxid kibocsátását és tippeket kaphat annak csökkentésére.

Ha szeretnénk odafigyelni arra, hogy mindennapi cselekvéseinkkel mennyi károsanyagot termelünk, akkor érdemes átgondolni a közlekedési szokásainkat is. Autó helyett menjünk biciklivel, rollerrel, ha fizikailag megterhelőnek érezzük, akkor választhatjuk az elektromos változatot is. Ha nincs meg erre a lehetőségünk, akkor használjuk a tömegközlekedési eszközöket, szerencsére már egyre több autóbusz is elektromosan működik.

Ha károsanyagkibocsátásról van szó, talán nem a dohányzás jut eszünkbe először, de ha belegondolunk, hogy csak Magyarországon 2 millióan cigarettáznak, akkor ez már jelentős mennyiségű füsttel járó tevékenység. Sokan tévesen azt hiszik, hogy a dohányzás főleg a nikotin miatt káros, de a tudomány mai állása szerint elsősorban az égés és az égés során felszabaduló füst tehető felelőssé a dohányzás okozta megbetegedésekért. Azonban a nikotin sem veszélytelen, amellett, hogy függőséget okoz, megemeli például a vérnyomást és a szívfrekvenciát. Az FDA, az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala a cigaretta égésekor keletkező közel 7 ezer vegyi anyag közül 93-ról megállapította, hogy káros, vagy potenciálisan káros.  Így a legjobb, ha el sem kezdünk dohányozni, ha viszont már dohányzunk, akkor a legjobb, amit tehetünk, ha minél előbb leszokunk róla.  Már az első cigarettamentes naptól jelentősen csökkenek a dohányzás okozta ártalmak. Aki a jól ismert egészségügyi kockázatok ellenére sem hagyja abba ezt a káros szenvedélyt, tájékozódhat az ártalomcsökkentés lehetőségeiről. Az égés és füst nélkül működő technológiák, például a dohányt nem tartalmazó nikotinpárna, az e-cigaretta vagy a dohányhevítéses technológia a cigarettázásnál lényegesebb kevesebb károsanyag-kibocsátással járnak.  Ezek a technológiák sem veszélytelenek, hiszen tartalmaznak például nikotint, illetve a füstmentes alternatívákhoz kapcsolódó károsanyag kibocsátás csökkenése és az egészségkárosító hatás közötti összefüggés vizsgálatára még hosszútávú kutatások szükségesek. Épp ezért a legjobb választás az, ha egyáltalán nem fogyasztunk semmilyen dohány- és nikotin tartalmú terméket.

Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy az első ló húzta kocsiktól hogyan jutottunk el a belső égésű autókig, és épp most fordul a világ a helyben történő károsanyagkibocsátástól mentes elektromos járművek felé. Ez a fejlődés az élet minden területén jelen van.  Mindannyiunknak fontos tenni és kihasználni ezt a fejlődést egy fenntarthatóbb és tisztább világért, és érdemes tudatosnak lennünk a hétköznapi szokásaink tekintetében is. Nem árt bizonyos területen kilépünk a megszokásainkból és a komfortzónánkból, hogy egy élhetőbb és füstmentes várost hagyjunk az utánunk következő nemzedékre.