Megint belenéztünk a Randiblog postaládájába, és ezúttal Ákos álnevű olvasónk levelét mutatjuk belőle. Nagyon szeretjük, amikor olvasóink egy kapcsolatuknak a történetét mesélik el nekünk, és Ákos pont ezt teszi: leírja, hogyan ismerkedett meg egy lánnyal, mi fogta meg benne, és amint az a címnek választott idézetből már kiderült, a szakítást is megírta.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

De még ezzel sincs vége Ákos beszámolójának, hiszen arról is beszámol, milyen hatással volt rá ez a kapcsolat, illetve annak a vége. Önnek is vannak hasonló tapasztalatai? Szívesen kiírná magából? Mi nagyon szívesen meghallgatjuk önt, nálunk névtelenül mesélhet bármiről, ami társkereséssel-párkapcsolatokkal-szakítással kapcsolatos, erre szolgál jó öreg e-mailcímünk, ami az alábbi.

Kattintson ide, és már írhat is:
randi@mail.velvet.hu

Kezdem az elején. Nem társkeresőn, hanem közösségi oldalon találtam rá, ráírtam, jól működött a kommunikáció, kb. másfél hét után elhívtam randira.

Csinos, átlagos magasságú csaj, aki nem gondolta túl a dolgokat.

A második randi is eltelt, mind a ketten jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, mondtam magamnak, hogy végre egy lány, akinek vannak saját gondolatai, de mégsem csupa elvárás (félreértés ne essék, elég sok elvárást tudok teljesíteni).

A harmadik randin bújtunk ágyba, és szerintem akkor szerettem bele, olyan jó volt a szex, hogy én még ilyent nem tapasztaltam, és biztos voltam benne, hogy nekem ő kell!

Ahogy telt az idő, egyre jobban megismertük egymást, kb. 1 órás autóút választott el kettőnket, így hetente kétszer tudtunk találkozni, de a hétvégét együtt töltöttük szinte mindig.

Az első szakítás előtt már sejtettem, hogy rossz dolog fog történni, mivel a beszélgetések hangvétele elég kimért és komoly volt. Találkoztunk, a szeme úgy ragyogott, mint mindig, mosolygott, és szakított velem. Állítása szerint mosolygott szakítás közben, mert nagyon örült, hogy látott.

Itt megjegyezném, hogy a mosolyogva szakítás úgy ledöbbentett, ha ezt valaki elmesélte volna nekem, én tuti pofán röhögöm.

A szakítás után kb. 20 óra telt el, én még nem tértem magamhoz, amikor megkeresett telefonon, hogy nagyon meggondolatlanul cselekedett, szerelmes belém, folytatni akarja a kapcsolatunkat, én természetesen azonnal belementem, és együtt töltöttük a hétvégét. A hétvégén kifaggattam, hogyan lehet mosolyogva szakítani, a válasza annyi volt, hogy kétségei voltak, mivel fiatalabb vagyok nála (4 hónappal) és a távolság (a távolság engem is zavart, de nem volt leküzdhetetlen, még a napi ingázást is bevállaltam volna).

Idő közben megismerte a családomat, én is az övét, ami egy hosszúhétvégi utazás keretein belül történt. A hétvége jó volt, viszont a hazafelé úton síri csend. Hiába próbáltam megtörni a csendet, nem sikerült, fáradtságra hivatkozott, de látszott rajta az hogy belül harcol a gondolataival.

Hazaértünk külön-külön, ezután nem működött a kommunikáció. 3 nap múlva személyesen bejelentette, hogy szakítani akar, az arcán látszott a komolyság, nem tudott a szemebe nézni, indokolni annyival tudta, hogy neki ez nem működik, és hogy benne van a hiba.

Ez volt lassan egy éve.

Többször próbáltam társat keresni, de nagyon nehéz olyat találni, aki csinos és vannak saját gondolatai. Ha mégis találok valakit, akkor eszembe jut az, hogy hogyan szakított velem az, aki „szeretett” – vagy csak jól hazudott?

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!