Erről gyorsan leszoktam, ugyanis a férfiak nem képesek elfogadni a választ

1-2 hete volt egy olvasói levél, amire akartam reagálni, de soha nem jutottam el odáig, most meg már nem tudom, ki írta, de valami olyasmiről szólt, hogy az internetes társkeresőnél soha nem válaszolnak a lányok. Hát szeretném kifejteni, hogy miért.

Szilárda álnevű olvasónk levele kezdődik a fenti bevezetővel, és konkrétan a nők hallgatásáról legutoljára Mihály írt, de nagyon hasonló téma került szóba nemrég férfi-férfi viszonylatban egy meleg olvasónk, Kurszán levelében.

Szóval a téma az, amire tényleg rengeteg férfi panaszkodik, hogy nagyon gyakran előfordul, hogy írnak egy nőnek, de a nő még csak egy elutasító választ sem küld vissza, hanem egyáltalán nem reagál. Nem meglepő, hogy sok férfit ez bosszant, de most Szilárda leveléből végre kiderül egy elég alapos ok arra, hogy sok nő miért hallgat inkább kerek perec nemleges válasz helyett.

Ha önnek is van tapasztalata a témában, az ön levelét is várjuk! A Randiblogban bármiről lehet mesélni, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal, illetve szakítással kapcsolatos, ha önnek is van mondanivalója, küldje be beszámolóját szerkesztőségünkbe e-mailben az alábbi címre!

„Én a férjemmel a neten ismerkedtem meg, konkrétan a love.hu-n, most majdnem 10 éve vagyunk együtt, házasok vagyunk, van egy kislányunk. Mielőtt vele megismerkedtem, kb. egy hét alatt több száz levelet kaptam, és az elején szorgalmasan igyekeztem válaszolgatni mindre, főleg azokra, amiben nem csak annyi állt, hogy

Ismerkedünk?

Viszont erről nagyon gyorsan leszoktam, ugyanis a férfiak nem képesek elfogadni a választ, nem értenek a szép szóból. Ha leírtam, hogy nem vagy az esetem, vagy messze lakunk egymástól, vagy bármi más indok, jöttek a további kérdések, a miértek és a bizonygatások, majd a számonkérés. De higgyem el, hogy ha megismerem, akkor máshogy látom majd, de nem is a külső a fontos, de miért, akkor nekem milyen férfi tetszik és miért az, de miért nem ő.

Ha még erre is próbáltam illedelmesen válaszolni, akkor jött az, hogy persze, én is csak egy öntelt hülye picsa vagyok és biztos azért nem kell, mert nincs elég pénze meg BMW-je. Száz szónak is egy a vége, én ezt meguntam, hát nem egyszerűbb nem válaszolni? Azt legalább biztos nem veszik biztatásnak és nem zaklatnak (annyian).

Hozzátartozik a témához, hogy HR-es vagyok és gyakran tartok állásinterjúkat. Időnként előfordul, hogy amikor kiértesítem a jelölteket, hogy nem őket választottuk, megkérdezik, hogy miért. Az elején lelkesen meg is mondtam nekik. És nagyon érdekes, de a fenti folyamat játszódott le ott is. Nincs elég tapasztalata? Dehát higgyem el, hogy ő bármit megtanul! Kell a diploma? Dehát minek, manapság nem az számít! És a vége, akármit mondok: persze, biztos a főnök haverját vették föl és már előre le volt zsírozva! Hát nem egyszerűbb azt mondani, hogy nem tudom, a felettesem döntött így és nem tudom az okokat? Az emberek nem képesek kezelni az elutasítást, a kritikát, csak azt nem értem, hogy akkor minek akarják hallani?”